𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔

Még egyszer utoljára

Taehyung szemszöge

Lassan pislantottam, ahogy Jeongguk belépett a nehéz dupla ajtón. Kisírt szemekkel tekintett rám.

Nem lesz semmi baj, tátogtam.

A bíró dobbantott egyet a porondján.

– Kezdjük – tartotta fel kezét.

Leültem a helyemre. A másik oldalon Park Bogum és az egyetem dékánja állt jónéhány ügyvéd között.

– Tisztelt Bíró Úr, tisztelt egybegyűltek – kezdte az egyikük, s lassan elsétált a pódium elé. – Azért vagyunk itt, mert jelenlévő Park Bogum bizonyítékot talált Kim Taehyung Tanár Úr paráználkodására ÉS egyetemen belüli titkolt afférjára.

Mélyet sóhajtottam. Jeonggukot akartam.

De nem lehetett.

Leszegtem a fejem, amikor az ügyvéd előhívta a képeket a telefonomról. Csupa szép emlék, csupa jókedv olvasható rólunk. S mégis, megszegtem a törvényt, ezzel számolnom kell.

Csak mert szerelmes vagyok.

– Így volt ez, Kim Taehyung Tanár Úr? – kérdezte az ügyvéd.

Lassan bólintottam. Nem volt értelme titkolni, sem ellenállni. Amit tettünk kiderült. S most oda a terveinknek.

– A védett szeretne felszólalni? – kérdezte a főtisztelendő bíró úr.

– Nem – megráztam a fejem. Bogum nyert.

Oda az életem.

A bíró csapott a kalapácsával. Az ügyvédeim a fejüket fogták. Hiába lett volna kiút, vagy csak remény a nyerésre, a telefonom mindegyiküket átírta. Nem nyerhettem. Hisz szerettem.

Ténylegesen.

– Az ítélet három év börtön és megfosztom a tanárságától örökre – csapott a bíró.

Sóhajtottam. Park Bogum elégedetten nézett hátra, a szerelmemre. Épp törölte a könnyeit.

Nem tudja, mit tett. És valószínűleg soha meg se fogja tudni.

– Ne továbbá... – folytatta a bíró. – A két vádlott soha többé nem találkozhat.

– Micsoda? – kérdeztem felállva.

A házban mindenki susmorogni kezdett. Az ügyvédeimre néztem, felháborodva kérleltem őket, hogy tegyenek valamit.

Sírni kezdtem. Potyogtak a könnyeim, megállíthatatlanul. Jeongguk hozzám sietett, de az őrök megállították s lefogták a földre.

Talán soha többé nem látom majd.

Soha.

Vetettem felé pár pillantást, hogy utoljára még megjegyezzem puha ajkait, alatta a pettyet s mindent mondó tekintetét, pisze, baba orrát.

Még egyszer utoljára.