Focistába szeretve

1. fejezet

A bátyám meccsére készülök, mert a legnagyobb szurkolója vagyok. Olyan jól játszik, ki az aki ne lenne büszke rá? Hát mondjuk a szüleink. Nem azzal van a baj hogy Nick szeret focizni, hanem hogy a jövőben is ezzel akar foglalkozni. Mint húgaként kiállok mellette hisz csak ő döntheti el hogy hátralévő életében boldogan végzi a munkáját, amit szeret is. Vagy olyan lehangoló, olyan szomorkás hangulatot sugároz kifelé hogy ő ki nem állhatja a munkáját és kínszenvedésnek fogja érezni ezeket az éveket.

Anyukám megvan áldva azzal hogy Nick orvos legyen, merthogy milyen okosak, milyen híresek és persze milyen jól keresnek. Ezzel egy baj van Nick utálja az közép sulit, csoda hogy sikerült neki. Régen kitűnő, a tanárok kedvence, a minden kérdésekre is tudó, az apró betűt is elolvasó volt. Most meg csoda ha megvan kettes. Valami eltört benne, valami miatt megváltozott, nem is kicsit.

Azóta lett ilyen, amióta megcsalta a barátnője. Minden exe közül vele volt a legszorosabb kapcsolata és én is jobban bírtam. Csakhogy amikor sántítani kezdett a dolog, figyelmeztettem Nicket, hogy beszélgessen Lizával. Elég sok fiúbarátja volt és hát volt miért a bátyámnak aggódnia. Ámde ő nem tette, mert ő bízott Lizába. Én meg nem. És hát kapcsolatuk első hónapja után, Liza megunta Nicket és keresett magának más prédát. Persze, amúgy a bátyám háta mögött, mert ha rosszul sül el a dolog, akkor visszatérhet, de ha nem akkor 2 palit hódíthat kedvére. Ez akkora kétszínűség, hogy több szín van rajta mint egy palettán. Úgy utálom az ilyen embereket, ha azt érzi hogy nem fog menni ez a kapcsolat, akkor vállalja fel a következményeket és mondja meg a párjának hogy amúgy vagy változtassanak valamin vagy hagyják el egymást.

Apukám mondjuk szereti a focit, de kiáll anyukám döntése mellett is, hisz csak jót akarnak a bátyámnak, de Nick döntése mellett is voksol, mert tudja milyen rossz érzés azt a munkát végezni amit nem szeretsz csinálni. Sose jelenti ki a véleményét de a szemébe én látom, hogy nem hiányzik neki se anyával, se Nickkel való konfliktus.

- Anya, Zoe mikor készül el? - türelmetlenkedett a bátyám.

- Kicsim, nyugi, csak pár perc. - nyugtatgatta anyukám.

- Le fogjuk késni a meccsem!

- Nem fogjuk.

- ZOE HALADJÁL MÁR! - szólalt be élesen a szobámba Nick.

- Te most... - ámultam el - ... bejöttél a szobámba?

- Nem is tudom, ez a tiéd? Azt hittem a csinos kis szomszéd lányé... - incselkedett.

- Húzzál kifelé! - kiáltottam.

- Juuuuj, mert láttalak smink nélkül? Vagy mi? - viccelődött tovább.

- ANYAAAA - kiabáltam.

- Nickolas, hanem hagyod békén a húgodat, akkor majd ne siránkozz, hogy nem érünk oda a meccsedre!

- De ő nem halad! - mentegetőzött.

- Nincs kifogás, tűnés! - intette ki Nicket a szobámból, majd felém fordult - Szívem, most az egyszer hallgass a bátyádra és siess. Nem hiszem hogy az a smink olyan sokat érne. Te így vagy gyönyörű!

- Köszönöm, de... - akadtam el.

- Tudom, tudom, mégis kell, mert azzal érzed magad szebbnek. - helyeselt anyu.

- Akkor haladnánk? - türelmetlenkedett Nick.

- Jól van, akkor felkenem a kocsiba. - adtam be a derekam, úgyis csak szempillaspirált és szájfényt használok, többet nem szeretek, valamiért hülyén érzem magam a sok sminktől.

- Csodás! - kiáltott fel anyukám - Egyszer csak elindulunk.

A kocsiban elég csendben voltunk, amit valljunk be kicsit furcsának is találtam. Aztán felkentem a szempillaspirált, de pont a legjobb kor... bukkanóknál. Mit tesz ilyenkor egy igazi bátyus, ha a húga elrontja a sminkjét?

- Úristen, ne mozogj! - kezdett el kotorászni a táskájában, közben én majdnem elbőgtem magam, hogy a bátyám megváltozott és egy világmegváltó nap lesz a mai, amikor előrántotta a telefonját - Mondd csíííz! - kiabált vigyorogva, a képen még csak nem is mosolygok, el van rontva a sminkem ez valami katasztrófa.

- Neeee - könyörögtem.

- Deeee - szállt bele a vitába.

- Mi történik? - értetlenkedett anyu.

- Csináltam Zoeról egy marha jó képet. - telt meg büszkeséggel Nick feje.

- Juuuuj, átküldöd? - ujjongott anyu, mire a bátyám csak jóízűet bólintott.

- Hogy mivan? - akadtam ki - Nagyon hülyén nézek ki anya nee, kérlek, ne.

- Én mondtam kicsim hogy te smink nélkül is szép vagy!

- De anyaa!

- Vessél magadra!

- Pacsit ide! - kiabálta Nick, majd lepacsizott anyuval, miközben bosszúból kerestem Nickről egy ugyanilyen szar képet.

- Azta! Anyu találtam egy nagyon cuki képet! Átküldöm jó? Közösen vagyunk rajta Nickkel.

- Azt megköszönném, szívem.

- Milyen kép az? - emelte fel az egyik szemöldökét Nick.

- Ilyen alkalmakra tartogattam. Ha harc, hát legyen harc.

- NEEEEE - esett le az álla.

- Te kezdted! - szálltam bele a vitába.

- Mutasd! - majd kivette a kezemből a telefonom és megnézte - Te szörnyeteg!!

- Szerintem cuki! - a kép a tavalyi nyaraláskor készülhetett, a hazaúton Nick a vállamon aludt és kócos volt a haja és egy kicsit kifolyt a nyála.

- Gyerekek! Félúton vagyunk egy benzinkútnál megállunk, hogy legyen elég üzem anyag a meccs helyszínéig.