Focistába szeretve

39. fejezet

Bármilyen vidáman is hangzott hogy az ikreknél leszünk bulizni, nekem össze szorult a gyomrom. Persze úgy szeretem őket, mint Nicket, de abban a házban amit én kis korom óta a második otthonomnak nevezek idegenekkel legyen tele, az egy picit sok. Vagyis nekem, lehet másnak ez tök normális meg minden, de nem is tudom, nekem nem a legjobb érzéseket kelti ki belőlem.

- Na, emberek! - kiabált nekünk Chris az ajtajuk előtt felhívva magára a figyelmünket. - Ha valaminek baja esik ami a miénk, annak eltöröm a kezét. - sötétül el a tekintete, majd ránk mosolygott - Érezzétek magatokat otthon.

- Ők? - amint beléptem ott már pár emberke, de őszintén még sosem láttam őket.

- Haverok. Tudod. - lett hirtelen zavarban Chris és odasétált a fiú csoporthoz.

- Ők a suli menőjei. Szarnak a fejére, de minden áron ki akar harcolni a barátságuk.

- Azt hittem, Christ nem érdeklik mások véleménye...

- Figyu csajszi, az emberek változnak. Főleg ha új közösség, új környezet veszi körül. - mondta egy sunyi mosollyal, hogy most betudta árulni a tesóját.

Teljesen leblokkoltam. Mi lesz így velünk? Mármint Milesszal és velem? Mi is változni fogunk aztán soha többé szóba se állunk majd egymással? Ilyen szóba se fog jönni. Azonnal ráírtam Milesra.

Zoe üzenete: Könyörgök neked Miles, hogy ne menj el!

Azonnal jött a válasz, hisz állandóan nála van a telefonja.

Miles üzenete: Ezt már megbeszéltük...

Zoe üzenete: Nem érdekel!

Miles üzenete: De érdekeljen! Az én jövőmről beszélünk, nem a tiédről! Nekem kell döntenem nem neked!

Zoe üzenete: Mi az hogy "a te jövőd" nem úgy volt, hogy támogatjuk egymást mindenben? Ember együtt terveztünk meg mindent a jövőben! Itthon...

Miles üzenete: Mondj egy dolgot amiben nem támogattalak! Egyet!

Erre nem tudtam mit írni. Kellett lenni egynek, amikor cserben hagyott, de nem jutott eszembe egy se. Még egy kis jelentéktelen cserbenhagyás se.

Miles üzenete: Na látod. Ott voltam mindig, hogy segítselek vagy talán lökjek rajtad egy kicsit! Erre te? Visszahúzol. Akinek joga van veszekedést kezdeményezni, az én vagyok. De már a faszom ki van, hogy itthon is megy a vita, most meg veled is. Csak tőled nem akartam rossz emlékekkel elvállni...

Zoe üzenete: Ne haragudj rám...

Miles üzenete: De akkor engedsz elengedni és nem fogsz sírni miattam, ugye?

Zoe üzenete: Megpróbálok.

Miles üzenete: Majd hívjuk egymást telefonon, meg majd úgyis meglátogatjuk egymást, nem?

Zoe üzenete: De.

Miles üzenete: Akkor majd holnap találkozunk. Vagyis nagyon remélem...

Zoe üzenete: Ne hogy azt hidd, hogy olyan könnyen letudsz engem rázni.

Miles üzenete: Ez az én Zoem. Puszi

Zoe üzenete: Puszi

Ennyi volt a nagy beszélgetésünk. Kajak azt hiszi, hogy ettől jobb lett a kedvem? Hát nagyon nem. De ha őt ez felvíditja akkor meg miért ne játszam el? Csórim, úgy menne át tengeren, óceánon, dombon meg minden apja faszán, hogy rossz kedve van. Miattam. Így meg simán megéri őt boldognak látni.