Miután elment Miles, szétnéztem kicsit. Benéztem a mosdóba és megcsodáltam magam a tükörben. Aztán vettem popcornt. Az eladó kicsit furcsán nézett, hogy meccs után én miért veszek csemegét.
- Egy sós és vajas popcorn, három topjoy és egy csomag savanyú, olvadós cukor. Kérsz még mást is? – kérdezte unottan tőlem.
- Egy kis focicsapatos hűtő mágnest és egy mezt is kérnék. Köszönöm. Ennyi lesz. –pásztáztam a polcokon lévő kirakatot.
- Rendben. 2200 Ft lesz és kap egy baseball sapkát is. – ütötte be a gépbe a rendelésem.
- Köszönöm. Az mennyi lesz?
- A sapka 2000 Ft felett ajándék.
- Értem. – majd elővettem volna a pénztárcám, de valaki megfogta a vállam és arrébb tolt. – Elnézést, fizetnék. – jelentettem ki az előttem álló férfinak.
- Tudom, hercegnőm. – majd átadta a pénzt az eladónak. Megint lefagyva álltam. Figyeltem, ahogy Dominic kifizeti és megpróbálja az összes cuccomat a kezébe vennie, hogy nekem ne kelljen. Aztán mosolyogva megragadta a csuklómat és elkezdett húzni. Útközben meg próbáltam feldolgozni a történteket.
- Itt van. - nyújtottam felé azt a kezem amit nem fogott, melyben az az összeg volt, amit rám költött.
- Nem kell. Tartsd meg. – tolta vissza a kezem.
- De légy szíves... - könyörögtem - ... nem szeretném, ha miattam kellene költekezned.
- 2200 Ft ide, vagy oda. Nem nagy cucc.
- De kérlek, fogadd el.
- A vendégem vagy. – mosolygott, felháborítóan szép mosollyal.
- Rendben. Köszönöm.
- De nehéz veled üzletelni... - nevetgélt.
A csuklómat ugyanúgy fogta és húzott valamerre. Azonban amikor segítséget nyújtottam volna neki, unottan rám nézett. A boci szemeimmel próbáltam elvarázsolni, hátha majd hagyja, hogy segítsek neki. A mosolyát látva elmosolyogtam. Tudtam, hogy ide fog adni valamit és nem kell egyedül cipelnie mindent.
- Hercegnőm... - szúrta a tekintetét az enyémbe -... hogy mondjam? – tűnődött.
- Mondjad, nem fogok megsértődni – nyugtattam meg.
- Hát legyen... - majd még egyszer átgondolta, mit is akar mondani, aztán megszólalt -... nagyon cuki boci szemeid vannak és hatottak is rám, de nem fogom hagyni, hogy cipekedj.
- De... - akadtam ki.
- Nincs semmi „de" – osztott ki.
Meglepődtem, hogy pont ő fog velem ilyet tenni. Mármint tök aranyos és tisztelem ezért, de... életem első olyan palija, akivel full random találkoztam egy benzinkúton. Ami valljuk be nem túl romantikus hely és ő az első ilyen udvarias pali akivel valaha találkoztam.
- Na,és hogy, hogy itt vagy? – próbálta megszüntetni a köztünk kialakult csendet.
- Tudod... Nick... - gondoltam ,hogy elég lesz a makogásom, mert azt hittem a bátyám mesélt már rólam. Viszont csalódnom kellett...
- A barátnője vagy? – akadt ki.
- Mi? Dehogy – nevetgéltem – Ő a bátyám.
- Most, hogy így mondod, kicsit hasonlítotok egymásra. Főleg a személyiségetek, de a külsőtök is.
- Nem hiszem, hogy olyan sok közöst találtál volna bennünk, úgy, hogy kb 5-10 perce ismerjük egymást. – hitetlenkedtem.
- Ezt honnan veszed? – tette fel azt a rafinált kérdést amivel csapdába akart csalni.
- Öhm... -gondolkodtam hangosan – mert kb 5-10 perce ismerjük egymást? – ismételtem meg önmagam.
- Attól még én sok mindent megtudtam rólad ennyi idő alatt.
- Gondolom mennyi mindent...
- ZOEEE – kiabálta Nick – Anya megöl ha nem leszel meg... - nézett be minden helységbe,amikor a vásárlóközpont jött. Tágra nyílt szemekkel fogadott és szorosan a nyomában Milessal. – Zoe... ezért én nagyon ki fogok kapni – kezdett el hisztizni.
- Nyugi... vettem anyunak olvadós cukrot – adtam be az aduászt.
- Mi van? – értetlenkedett Dominic.
- Akkor jó – nyugodt le Nick, majd vett egy mély levegőt –azt csinálsz amit akarsz. Pá!
- Oksi. Pá! – köszöntem el tőle, aztán... - Nicholas... - szólítottam a teljes nevén.
- Mi van? – lett egy olyan nagy gombóc a torkában, amitől szörnyen nyelt.
- Le akarsz rázni? Egyedül akarod hagyni a drága, egyetlen húgodat, hogy te elmehess szórakozni? – akadtam ki. Elég jól ismerem ahhoz a bátyám, hogy tudjam mikor színészkedik. Nem úgy keresett, ahogy gyerekkorunkban. Bújócskáztunk. Nem talált. Már vagy 15 perce keresett. Torkaszakadtából ordította a nevem. A könnyei is elkezdtek végig folyni az arcán. Odarohantam hozzá és megöleltem. Olyan szorosan ölelt vissza, hogy megtanultam, nem fogok elbújni soha.
- Nem kell a dramatizálás... - mondta Nick.
- És te? – szóltam oda Milesnak.
- Én soha... de tényleg soha nem mennék nélküled buliba.
- Tudom, csak megbizonyosodtam. - ironizáltam.
- És te? – néztem Dominicra.
-Jó hogy megyek... most nyertünk egy olyan csapat ellen akik eddig sose veszítettek. –jelentette ki örömében.
- Hogy mi van? – akadtam ki. – Nick 4 szemközt beszélgethetünk?
A bólintása után elvonultunk egy olyan helyre ahol csend van és meg tudjuk beszélni a dolgokat.
- Ne már... - hisztiztem.
- De, sajnos.
- De ugye több ilyen meccsre nem kell jönnöm, amin ő játszik?
- Nem lesz ilyen nyugi. – ölelt át.
- Bizti? –akartam megbizonyosodni róla.
- Tuti. Most meg legyél boldog. Most győzte le a bátyád az egyik legerősebb csapatot. – ujjongott.
- Gratulálok. – mosolyogtam, majd átöleltem.
Épp sétáltunk vissza a fiúkhoz, amikor, arra leszek figyelmes, hogy valami furcsa zajt csapnak odabent. Megmarkolom a kilincset, de még nem megyek be. Nickre pillantok, és a tekintetemmel jelzem, hogy menjen előre. Nem láttam semmit, mert a bátyám mindent kitakart. Viszont azt hallottam miket mondanak egymásnak. Volt olyan, hogy: „Az álmaidban" meg hogy: „Csak a holt testemen át" meg olyan is volt, hogy: „Ő az enyém". Tuti lány volt a témában. Nicket arrébb löktem az ajtóból és visítani kezdtem.
YOU ARE READING
Focistába szeretve
RomanceZoe, aki most először fog találkozni bátyja ( Nick ) csapatával és megnézni a meccsét. Habár Zoe imádja a bátyját és a focit is, kicsit megrémül a helyzettől. Nincs annyi önbizalma mint a legjobb barátnőjének: Chloénak. Ovi óta barátnők, tudják egym...
