Focistába szeretve

10. fejezet

Hátrapillantottam Miles próbált " megszökni " a gonosz részeg ember karmaiból. Amikor ezt végig ment a fejemben kacagnom kellett. A város közepén elkezdek nevetni, azon hogy a legjobb barátomat egy tök ismeretlen férfi, aki full részegre itta magát meg akarja ölelni. Nick csak a szemét forgatta rajtam, hogy milyen kis kedves vagyok, viszont amikor Dominicra néztem...azon kaptam magam, hogy azokban a ragyogó fenyő zöld szemeiben konkrétan elvesztem.

- Uram, kérem ne - zökkentett ki engem Miles ebből a gyönyörű pillanatból.

- Miért ne? Csak barátkozni szeretnék veled - hallottam meg a férfi hangját. Ezen muszáj voltam elmosolygni. Kijátszottam a fiúk szorításának rendszerét és elkezdtem sietni Milesékhoz

- De, uram... - dadogta. Miles nem az az ember aki ártana valakinek is, ráadásul ő pont az ellenkezője. Mindenkit tisztel és a véleményét is elmondja, de kulturáltan. Nekem van a leges legjobb fiú barátom.
- Na, csak egy ölelés...

- Elnézést - integettem mosolyogva - én lehetek az Ön barátja? - kérdeztem nevetve. Hallottam, ahogy Nick és Dominic konkrétan kiabálnak, hogy ne, de kit érdekelnek? Ő csak egy ártatlan férfi és ki tudja? Lehet örökre bartátok leszünk. Jó mondjuk ezt nehéz elképzelni, hogy egy 15 éves lány és kb egy 40-50 körüli férfi barátok lesznek. De most na, régebben nekem se volt sok barátom. Meg hát egyszer élünk...

- Persze - adott egy szoros ölelést a titokzatos férfi.

- Hamár így összeölelkeztünk... Én Zoe vagyok. - adtam volna kézfogásra a kezem.

- Üdvözllek Zoe - megfogta a kezem, ámde nem kezetrázott velem, hanem a szája felé közelített vele. Végül megcsókolta. Ezt látva felnevettem. - Én Raymond vagyok, de a barátaimnak csak Ray. - mosolygott.

- Maga egy igazi úriember. - jegyeztem meg mosolyogva.

- Az olyan hölgyek, mint kegyed, csak az ilyen bánásmódot érdemlik meg. - ezen a kijelentésén meglepődtem.

- Akkor Ray, örülünk, hogy megisnerhettünk - szólalt meg Miles.

- Neked Raymond. - mondta szigorúan, arra célozva, hogy ő nem a barátja.

- Bocsánat - hajtotta le a fejét.

- Na és mi jót csináltok erre felé? - érdeklődött Ray.

- Megyünk valami étterembe - feleltem.

- Uh, én tudok egy jót. Itt a sarkon van egy bowlingozó étterem. Lehet drága de megéri az árát.- konkrétan belelátott a fejembe.

- Köszönjük. - mire átkarolta a vállam és a füllembe súgott.

Léptekett hallottam, egyre többet. Közeledtek felénk. Volt egy nagy csattanás, aztán Ray a földre került. Oldalra fordultam és megláttam Dominicot, aki idegesen szorítja a kezét ökölbe. Lefagyva álltam és vártam a következményeket. Életemben sosem voltam még ilyen szituációban. Állítsam le Dominicot? Vagy először is ápolgatsam Rayt?

- Meg ne lássam, hogy taperolod! - kiáltotta dühösen, mire kizökkentett a gondolataimból és döntést hoztam.

- Jesszusom...jól vagy? - kérdztem Raytől, mellé guggolva, amire ő csak aprót bólintott.

- Jól van elég lesz. - hallottam Nick hangját, aztán láttam, ahogy Dominic elé áll és feltartja. Még próbálkozott, de egy idő után feladata, ugyanis a bátyám sokkal erősebb nála.

- Visszakísérlek - motyogtam majd felsegítettem Rayt. Hiszen most húzott be neki a barátom, azért az úgy illene, ha ezt megdumálnánk.

- Ő a palid? - kérdezte, miután beléptünk a kocsma ajtaján. Meglepődve figyeltem őt. Nem és most nem azon voltam meglepve, hogy azt hitte, hogy a palim, mert fel se fogtam mit mondott. Hanem hogy ilyen korosztályban mióta ismert az a szó, hogy "palid"? De miután tudatosult bennem a kérdés elpirulva feleltem meg azt.

- Nem.

- Aha, ezt én is látom. Akkor miért ütött meg? Ő is ivott? Ilyen sokat?

- Nem - nevettem fel. - Szerintem ő ilyen alapból.

- Uh, akkor nem akarok vele összetűzni...megint - fogta meg az arcán azt a pontot ahol Dominic megütötte. Gondolom nem kicsit fájhatott neki.

- Én se, nyugi- kacagtam.

- Na, örülök, hogy megismertelek Zoe. Ha szeretnél benézhetsz ide majd később. Jó kis hely. - ajánlotta fel.

- Nem tudom, hányadik ilyen barátod lettem, akit így random részegen ismertél meg, de örülök neki. Viszont ne haragudj engem nem vonz, ez - mutattam szét, a kiborult italok tocsáira, az összetört üvegekre, a cigiző és egyszerre alkoholizáló társaságra.

- Nem baj, megértelek. Sejtettem, hogy ezt fogod mondani, csak kipróbáltam. Hát ha... - nevetett. - Szia Hugo! - amint észrevett olyan embereket, akikkel barátkozhatott, azonnal magamra hagyott, én meg, megragadva az alkalmat rohantam a kijárat felé.

- Mi történt? - nézett rám 3 érdeklődő szempár.

- Hosszú sztori. - mosolyogtam el. - Amúgy ezt meg mire volt jó. - fordultam Dominic felé, aki nem értette a helyzetet.

- Mi van? - játszotta a hülyét.

- Miért ütötted meg Rayt?

- Most miért vagy úgy oda? Nem is ismered és amúgy is megvédtelek.

- Te se ismered, csak te leütöd szerencsétlent én meg barátkoztam vele. Meg amúgy is mitől védesz meg?

- Raymondtól. - nevetett fel .

- Na, mert mi a bűne a szemedbe?

- Letaperolt téged... Te nem vagy mérges vagy valami? - nézett értetlenül Nickre.

- Minek lennék mérges?

- Agh - kiáltott fel. - Inkább menjünk az étterembe.

- Amúgy mit súgott Ray a füledbe? - nézett rám Miles.

- Olyan tippeket, amikkel nem tudok veszíteni ellenetek. - mosolyogtam magabiztosan.

- Azt majd meglátjuk - motyogta elől Dominic.

- Úgyis megverlek.

- Csak szeretnéd.

- Ha még egyszer valaki veszekedni fog, hazamegyünk! - fenyített be minket Nick.

- Oksi - szóltam boldogan, hisz én nem vagyok az a nagyon veszekedős típus.

- Rendben. - szólt Miles.

- Jó - hallottam meg Dominicot is.

Amint beléptünk, megértettem miért mondta az Ray, hogy megéri az árát. Mindenhol LED fények világították meg a bowling pályát. A versenyzők vidámak voltak mégis ott volt bennük a versenyszellem. Mögöttük volt egy kisebb mindenes sarok, ahol volt biliárd, darcz és egy kis tv is. Ez a kis helység tetszett az egészben. Itt van egyben mindennel, de mégis külön van a pályától. A kis saroktól jobbra voltak a gyönyörűre faragott tölgyfa székek és az annál is szebb bársony terítős asztalok. Balra meg ott volt a megrendelő pult és a WC.