Focistába szeretve

34. fejezet

Megdermedve figyeltem, ahogy az ajtó kitárul és megjelenik benne...Nick? Ott igazítja a haját, majd amikor jónak ítélte óvatosan felemeli a fejét, de amikor meglátja Dominic lábát, azonnal felkapja ránk a tekintetét. Összráncolt szemöldökkel próbálja feldolgozni a látottakat.

- Mi a fasz? - kérdezte, majd amikor teljesen átfutott az agyán a helyzet mérgesen odaszólt Dominicnak. - Tedd le Zoet. Most! - mondta katonásan, majd amikor a fiú még mindig engem bámult megint odaszólt neki. - Dominic? Süket vagy? - rázta meg a kezét a szemei előtt. Semmi. - Ezek szerint igen. - vonta meg a vállát hanyagul, majd rákiáltott. - TEDD MÁR LE A HÚGOMAT! - ahogy ezt kimondta Dominic kezei közül csúszi kezdtem le a földre, ami hatalmas csattanással záródott. Most megutáltam a bátyám egy életre. Nem, nem azért mert tönkretette a közös pillanatunkat Dominickal, hanem azért mert ilyen agresszív. Ha nem ordibált volna Dominickal, akkor nem tört volna el a seggcsontom.

- Ne haragudj! - guggolt le mellém Dominic, miután visszatért a valóságba. - Felsegítelek. - nyújtotta a kezét felém, amit én gondolkodás nélkül fogtam meg. Viszont arra egyikünk sem gondolt, hogy ilyen nagy erővel fog engem felhúzni. Lehet azt hitte, hogy valójában többet nyomok, mint ahogy azt a ruháimnal takarom. Nem tagadom, azért nem vagyok valami homokóra alakú, azt beismerem. Dehogy egy fiú, ilyen túlysúlyosnak higyjen, hogy olyan erőfeszítéssel húzzon fel mint egy elefántot, az azért fájt. Nem is foglalkoztam azzal, hogy a kezem a mellkasán tartottam, mert majdnem neki ütköztem. Az ő keze pedig az én derekamon pihent. El se vörösödtem, mert annyira szíven ütött ez a szituáció. Picit ellöktem magamtól, hogy észrevegye elkéne engednie engem. Furcsán nézett rám, de végül csak elmehettem.

Az ajtóban meg ugyanugy ott állt Nick, így rajta is löktem egyet, hogy be tudjak menni a lakásba. Azonnal irányba vettem a szobámat, de azt még hallottam, hogy kint Dominic megkérdezte a bátyámtól, hogy "ennek meg mi baja?" erre a bátyám adta a formáját és úgy válaszolt, ahogy szokott."Nagyobbat kellett volna, hogy ejts rajta, akkor nem lenne semmi baja, csak egy kis agyrázkódás". Ez de kedves.

- Attól, hogy Dominic süket lett, én nem vagyok az! - üvöltöttem oda a ház másik feléből oda nekik. Motyogtak még valamit az orruk alatt, de azzal már nem foglalkoztam. Benyitottam a szobámba, ahol a srác az ágyamból nézte a tévémet. - Christine! - tártam szét a karom, hogy megöleljem, amit mosolyogva elfogadott. A fejem belefúrtam a vállába, aztán ahogy levegőt vettem, megcsappott az illata, de ez másabb volt az előzőeknél. - Új parfümöt használsz? - húztam el a fejem, hogy lássam az övét.  Meglepődve, de bólintott. - Nagyon jó! - öleltem meg újra, hogy érezhessem újra az illatát.

- Öhm...köszi. - nevetett fel, bár nem az a jóízű nevetést hallottam, amit megszoktam, hanem ez is más volt. Olyan mintha kínosan érezné magát, vagy nem is tudom. Én szoktam így nevetni ha kellemetlenül érzem magam. De az is fura kiindulópont, hogy magamhoz hasonlítom Christ. Fogtam magam és befeküdtem az ágyamba, majd ő is követte a mozdulatom. - Amúgy... - nézett mélyen a szemembe. - Nem akarok mély témákba belemenni, de mizu van Milesszal?

- Mostanság nagyon megváltozott. - húztam el a szám. - Nagyon sokat akar a közelemben lenni és ha valamire nemet mondok neki, akkor lehord engem mindennek, de aztán 5 perc múlva meg ott nyalizik.

- Én ezt nem értem. - mondta őszinten Chris.

- Én se, nyugi. - kuncogtam fel.

- Gimi kezdete óta nagy barátok vagytok és ilyen lett veled? Mióta?

- Hát nem is tudom. Talán tavaly óta.

- De tavaly kezdted a gimit. - nézett rám összeráncolt szemöldökkel.