- Óvatosan. - fogott meg Dominic a cukorral együtt. - Bajod is eshetett volna hercegnőm...
- Most már nem fog. Köszönöm. - mosolyogtam felé. Amikor ő is visszamosolygott és akkor... ÚRISTEN DE ARANYOS GÖDRÖCSKÉI VANNAK! A gödröcskék a gyengéim. Van olyan ember aki azt mondja, hogy nem aranyosak? Hát én nem tartozok közéjük, az biztos.
Közben elengedett, majd amikor stabilan álltam, kivette a kezemből a cukrot, bevitte helyettem. Ott állok az esőben és azt a pontot bámulom, ahol utoljára láttam. Aztán amikor Chris bemenne az üdítővel a házba elkiáltja magát, hogy álljak arrébb, én meg kislányosan elnevettem magam. Sose fogom elfelejteni azt a mosolyt...
- Jól vagy? - kérdezte meg hirtelen valaki aki nagyon közel állt hozzám. Felnéztem és...
- Persze. - mosolyogtam, majd amikor elment volna utána szóltam. - Dominic! - fordult felém. - Nem kellett volna bevinned a cukrot helyettem. - hajtottam le a fejem. Egy hatalmasat felnyögött. - Mi a baj?
- Ne hívj Dominicnak.
- Miért? - értetlenkedtem. - Mert nem így hívnak? Vagy nem ez a neved?
- De, de ez olyan hivatalos.
- És akkor, hogy hívhatom uraságod? - kérdeztem nevetve.
- Azt te döntsd el. Légy kreatív és legyen aranyos. De mondjuk, te alapból cukin mondasz mindent. - nevette. Ez komoly? Dominic azt mondta, hogy cukin beszélek? Na, ne már... Mérgesen kezdtem el bámulni. Esküszöm újraelvesztem volna abban a fenyőzöld szempárban, ha nem csörren meg a telefonom. Hirtelen nagy szerencsétlenkedések közepette előkapom a farzsebemből, amit egy kuncogással díjaz az előttem álló fiú. Észreveszem, hogy Miles az, és felveszem.
- Szi... - kezdtem volna, de azonnal a szavamba vágott.
- Azonnal beszélnünk kell!
- Öhm... - gondolkodtam el hangosan. - Akkor most mit is csinálunk? - kérdeztem pimaszul, a háttérben Dominic összepréselte a száját, hogy visszatartsa a nevetését.
- Személyesen akarom elmondani.
- Kezdesz megijeszteni, de amúgy pontosan mit? - próbáltam kihúzni belőle a választ, de túl okos volt.
- Mit nem fogtál fel abból, hogy személyesen akarom elmondani? - kérdezett vissza.
- Jól van, na. És mikor vagy hajlandó megosztani velem ezt a hírt, ami legyen bármi is?
- Most! Gyere át!
- Normális vagy? - sápadtam le.
- Mert?
- Legutóbb mikor átmentem, a bolond macskát össze-vissza karmolt. Én megmondtam. Többet be nem teszem a lábam, ameddig az a dög ott van.
- Pedig szereted a macskákat. - mondta hitetlenkedve.
- Nem. Csak szerettem, ameddig rám nem mászott és véste belém a karmait.
- Akkor majd a kimegyek eléd, tudod, hogy nem szokott követni...
- Akkor mindjárt ott vagyok. Szia! - nyomtam ki, mielőtt elköszönhetett volna. Visszacsúsztattam a telefont a zsebembe és bementem a lakásba megkeresni a szüleimet. - Elmehetek? - kérdeztem kiskutya szemekkel anyámat.
- Nem!
- De nem is tudod, hogy hova akarok menni! - akadtam ki.
- Odakint szakad az eső. - mondta higgadtan. Amúgy csepergett ( azt is alig ), de nem baj. Az anyukáknak meg van engedve, hogy túlreagáljanak dolgokat. Mint például most.
आप पढ़ रहे हैं
Focistába szeretve
रोमांसZoe, aki most először fog találkozni bátyja ( Nick ) csapatával és megnézni a meccsét. Habár Zoe imádja a bátyját és a focit is, kicsit megrémül a helyzettől. Nincs annyi önbizalma mint a legjobb barátnőjének: Chloénak. Ovi óta barátnők, tudják egym...
