Focistába szeretve

16. fejezet

A kis beszélgetésünk után visszamentünk a fiúkhoz. Kérdő tekintettel fogadtak minket.

- Mi történt? - kérdezte Victor.

- Hááát... - kezdtem bele - én pontosan nem tudom...

- Beszélgettünk... - rántotta meg hanyagul a vállát Nick.

- Aha... - nézett nagyon gyanakvóan Vic.

A sok tekintetet megfigyelve, azt vettem észre, hogy hiába történt valami amiről a fiúk nem tudnak, olyan mintha Nick viselkedéséből már sejtenének mindent. A szemek, ahogy figyelik, látom a gyanakvást, de legfőképpen az erősen gondolkodást éreztem az engem körülvevő levegőben. Szegények ott próbálták elképzelni, hogy mi történt, de semmi.

- Felhívom anyut. Kit viszünk haza? - néztem csapatra.

- Ne már... - görbítette le a száját Bryan.

- Mi az?

- Hát, még csak most kezdtünk igazán jóban lenni és itt akarod hagyni a bulit?

- Hát, nem is tudom... - a bátyámra néztem, lehet, hogy nem szoktam engedélyt kérni tőle, de most az egyszer azt tettem. Valamiért fontosnak tartottam.

- Maradhatunk még egy kicsit. - mosolygott.

- Váááá - kiátották velem páran - maradunk!

Amint beléptünk az ajtón, mintha nem is itt lettünk volna 10 perce. Olyan kihaltnak tűnt, nem volt senki aki őrjöngött volna, vagy aki rombolt volna mindent és szanaszét dobálta volna a darabokat. Aztán mindenkinek megjött a kedve mindenhez is. Voltak akik énekeltek, voltak akik erre táncoltak is, voltak akik elmentek biliárdozni, voltak akik egyből a darczhoz mentek.

Én meg elbambultam a társaságon. Nem gondoltam volna, hogyha beszabadul ide 12 csávó akkor ilyen rendetlenség lesz. Külön- külön mindenki egy tök normális tini, viszont együtt... pokollá tudják változtatni ezt a helyet, meg bármely másikat, ahová beteszik a lábukat.

- Na, itt fogsz állni egész végig? Vagy jössz és jól érzed magad? - kérdezte valaki mögöttem. Annyira ismerős volt a hang, hogy mosolyt villantva megfordultam. Azt hittem a most megismert emberek egyike lesz az.

- Mindjárt megye... - miközben válaszoltam, megfordultam az illetőhöz. Na, de ki volt az? Kit láttam? Alexet. - Te mit keresel itt? Miattam verekedettél és idejössz, hogy megmond érezzem magam jól?

- Hát, ja.

- Te bolond vagy! - forgattam a szemem.

- De te bolondítottál el így... - mosolyogva nézett a szemembe azzal a gyönyörű tekintetével. Bár ne álltam volna, vettem volna le a szemem. De nem, nekem muszáj volt elveszni benne. Tényleg nagyon muszáj volt.

Egy kis idő múlva leesett a mondatának valódi fogalma. Elvesztem a szemeibe, a külvilággal meg megszakadt kicsit a kapcsolat. Amint ez tudatosult bennem, köpni nyelni nem tudtam. Szakítottunk, ő meg ilyenekkel dobálózik? Na álljunk már meg egy pillanatra. Hát minek képzeli ez magát? Nem hagyhatom, hogy azt higyje neki bármit lehet! Tanulja meg, hogy ez a világ nem az övé és nem is körülötte forog.

- Ebbe, engem ne keverj bele! Te előttem is hülye voltál... - védekeztem azonnal, miután levettem róla a tekintetem.

- Tessék?

- Jól hallottad! Ne mondogass ilyeneket!

- Mert? Nem tetszik?- közelített egyre jobban hozzám és tényleg csak pár centi volt köztünk. A szavait a számra lehelte, ha hagyom neki, ott helyben el is ájulok. Viszont elég közel volt. Ökölbe szorítva a kezemet lököm a vállának, felsziszen és tudom, hogy jól ütöttem meg. Elkezdi dörzsölni a megsebzett részt.

- Nem, és kész. - adtam meg a választ, olyan önbizalommal, hogy elmehetnék színészkedni.

- Aha - éreztem a hangján, hogy őt csöppet nehezebb lesz átbaszni - és mit szólsz ahhoz, ha én azt mondom, hogy te hülyébb vagy bárkinél?

- Ebben az esetben, most igazad van - az álla esett le, olyan döbbenet ült ki az arcára, amit meg se próbált takarni.

- Ezzel nagyon megleptél. - adta tudtomra, a már ismert tényt - De miért is vagy mindenkinél hülyébb? - majdnem rávágtam, hogy: " te mondtad, te észlény, akkor te is mondd el nehogy már én " de nyugton maradtam.

- Azért mert veled képes voltam összejönni. - jelentettem ki, szégyent keltve, de közel ahhoz, hogy el nevessem magam.

Nem mondott semmit, csak faképnél hagyott. Mögöttem a csapatból konkrétan a földön heverve nevettek. Vagy lehet, hogy ez csak az alkohol hatása miatt volt? Viszont belőlem is kitört a nevetés. Sosem röhögtem ennyire jót, azon, hogy ilyet mondtam volna valakinek.

Igazából semmi rosszat nem mondtam még embereknek. Hiába volt meg a véleményem, sose mondtam a szemébe. Most ez nagyon tetszett, lehet lesz még ilyen véleményrohamom.

- Te normális vagy? - kuncogott mellém állva Matteo.

- Aham - vigyorogtam.

- Én azt nem hiszem. Még azt mondja: "te bolondítottál el " hát ez rohadt jó! Életem eddig hallott legnagyobb hazugsága! - szegény Jack, alig kapott levegőt...de viccesen utánozta el Alex hangját.

- Az egészet hallotátok? - féltem előre a válaszuktól.

- Ember, ez eddig életem egyik legviccesebb sztorija. A csapatkapitányom húga kiosztotta az exét. - elmélkedett, hogy ez mekkora címlap sztori lenne.

- Nick szerinted mit szólna ehhez, ha megtudná? - mosolygott Vic.

- De nem fogja megtudni. - néztem komoran a szemeibe.

- Miért? Semmi rosszat nem csináltál. Még a pali se. Mi rossz történhet, ha elmondod? Büszke lesz rád, vagy mi? - értetlenkedett kicsit idegesebben a kelleténél.

- Bunyó lenne belőle - tömörítettem a téma lényegét.

- Ebből? - szaladt fel Jack szemöldöke.

- Persze - jelentettem ki tök természetesen.

A fiúk megállás nélkül meredtek rám. Pislogni is elfelejtettek a nagy hír után. Számomra rejtély volt, hogy ők miért nem ismerik Nicknek ezt az oldalát. Mondjuk a bátyám se az a nagyon megnyílós ember, főleg nem rövid időn belül.

- Hallod a bátyád hányszor bunyózott már? - jött a kérdés Jacktől.

- Hm - gondolkodtam - nem tudom. Nem számoltam - nevettem közben - bár ha a becslés elég akkor...

- Nagyon jó lesz - vágott a szavamba Vic.

- 10 -15 körüli becslést adnék - mire mindenkinek, majdnem kiesett a szeme a helyéről.

- Na és milyen palikkal verekedett? - nézett a szemembe Matteo és láttam, hogy nem hisz nekem.

- Kb. olyanokkal mint te. Asszem. Bár nem tudom biztosra, csak néhányra mentem el. - emlékeztem vissza a szép emlékekre.

- Az komoly... - bólogatott elismerően Jack.

- Attól, hogy nincs itt, nem kell piszkálni. - mérgültem be.

- Nem, dehogy is. Nem arrafel mondtam - rakta fel védekezően a kezét.

- Hanem? - ráncoltam össze a homlokon.

- Arra, hogy elmentél pár verekedésére. - mire mindenki nagyon várta a magyarázatom.

- Hát na. Nem volt jobb dolgom... Plusz ha tök unalmas az életem, akkor csak elmegyek ilyenekre. Ráadásul ő bátyám imádom, tisztelem, megbecsülöm és támogatom mindenben amit ő jónak lát. Ha kitöri valaki fogát, akkor tegye. Nekem nincs ellenemre, főleg úgy hogy minden embert akiket utálunk azonosak. Ha egy ember egyikünket meglöki akkor a másikunk kibuktatja mindenki előtt.

- Ez aranyos és egyben ijesztő is. - állapította meg Jack a kis beszámolómról.