Focistába szeretve

40. fejezet

- Uh...a fejem nagyon fáj. - miert beszél nekem valaki a fejfájásáról?

- Aludni akarok. - nyöszörgöm.

- Mit keresel az ágyamban? - kérdezte tőlem döbbenten.

- Olyan kényelmes a matracod. Én biztos el nem megyek. - húztam magamra a takarót.

- Egyáltalán te ki vagy?

- Zoe. - nyújtottam a kezem még ugyanúgy alvópózban. Erre amikor át akartam fordulni, hogy belenézhessek az illető szemébe... Azonnal felálltam és ott sem voltam.

- Ne! Várj! - kiabált utánam.

- Mondd Chris, hogy kerültem az ágyadba, ha nem ittam semmit?

- Ruha van rajtad és rajtam is, szóval nem hiszem, hogy mi ketten - mutatott felváltva magára és rám. - Tudod. - kezdett elpirulni.

- Ja. Vágom. - keresztbe tettem a kezem a mellem alatt, ami nagyon gyorsan elvonta a figyelmét a szememről, így inkább zsebre dugtam.

- Szóval szerintem csak aludtunk.

- Nagyon remélem.

- Várj. Biztos nem ittál semmit? - ezen elgondolkodtam egy pillanatra.

- Lehet. Egy picit. Miért?

- Nincs fájdalmad? Szédülés? Nem görcsölsz véletlen? Vagy valami? - kérdezte aggódva.

- Nem, semmi. De azért köszönöm.

Chris az legjobb barátnőm ikertesója. Hogy kerültem én ide? Miért? Ha ezt megtudja Chloe... Én nem úgy bírom Christ, hanem csak barátok vagyunk. Remélem számára is mert nem akarok még egy barátságot elveszíteni... Viszont tényleg nagyon kényelmes a matraca. Mi meg Chloeval állandóan sátraztunk a földön! Chris még csak meg sem kérdezett minket, hogy alszunk-e az ő ágyában! Felháborító.

- CHLOE! - törtem be a szóbájába. - Öhm...? - néztem hirtelen az ágyára ahol egy fiú horkolászott. - Ki ez?

- Honnan tudjam? - rántott vállat. - Valószínű valami csöves aki kitúrt az ágyamból és nem tudtam miatta a napi 8 óramat lealudni! - kiabálta a pasi arcába, aki még mindig vígan álmodozott a legjobb barátnőmről.

- Cica, olyan szép a hangod, bár az én, nevemet ordítanád. - álmában egy ember, hogy tud ilyet mondani? Ez szégyen... Valószínű, hogy játszotta, de elég valósnak tűnt.

- Segítsek? - kérdeztem boldogan.

- Ha akarsz. - ásított egy nagyot majd megkereste az unikornisos mamuszát.

Én fogtam a lábánál, Chloe pedig a kezénél. Úgy cipeltük át az egész házon, majd óvatosan kinyiottuk az ajtót és kimentünk a kertbe. Megkerestük a legnagyobb bokrot és bele dobtunk a fickót, aki ugyanúgy szundikált mint 5 perccel ezelőtt.

- Mit is akartál?

- Tessék? - az bejárati ajtó felé indultunk meg sietősen, mert elég sok volt a sár...

- Nem tudom. Arra keltem fel, hogy te ordítod a nevem és hogy a szobám elé trappolsz aztán kiszeded az ajtót is a helyéről. Szóval mi van?

- Bocsi. - húztam el a szám.

- Nincs semmi, de inkább mesélj. Neked is csinálják kávét? - kérdezte.

- Igen légyszi. Szóval  Chris ágya valami rohadt kényelmes. A tiéd miért nem ilyen? Tudod milyen jókat aludnánk rajta. Több mint 8 óra pihid is meg lenne! - gyors meg akartam vele osztani a kis infót mielőtt elfelejtem.