Focistába szeretve

14. fejezet

Amikor ki csaptam az ajtót, azzal a hévvel jött vissza. Másodjára óvatosabban nyitottam ki és jöttek páran segíteni is. Hála istennek Nick csapata is ott volt nekem. Igaz, ők addig megfulladtak a nevetéstől, de jöttek segíteni és a szándék a fontos. Így próbáltuk együtt kiszabadítani magam.

- Te szerencsétlen...- szólt ide lekezelően Nick, amikor már kijutottam az épületből.

- Mert? Te jobb vagy? Vagy annak hiszed magad? - vágtam vissza szinte azonnal.

- Ember, egy nyomorult ajtón nem tudsz kijönni egyedül. Mit vársz mit mondjak erre? Dicsérjelek meg? Vagy mi? Ha tetszik, ha nem, ez egy tény. - Furta a tekintetét az enyémbe.

- Mi a tény?- értetlenkedtem.

- Az, hogy jobb vagyok nálad. Vagyis nálad? Ki nem? - nevetett ki.

- Csak tudod én nem hasonlítom magam "egyesekhez", mert nem vagyunk ugyanazon a szinten. - osztottam az észt tovább, amikor a fiúk elkezdték ordítani, hogy: "ezt kaptad", "juuuj", " na, mi van oltogat a hugod?", " a hugod jobb nálad"meg ilyeneket.

- Hát, ja "nem vagyunk ugyanazon a szinten" - túlozta el a hangom és próbált elutánozni - te le - mutatott a dereka alá - én fel - majd a feje felé. Itt is elhangzott pár hozzászólás. Mint például: " hoppá" , "kaptad kislány",    " juuuj ", " ne hagyd magad" és ehhez hasonlók is.

- És ezt ki mondta? Te? Amikor a tükör előtt boroztál? - osztottam ki. A nagy beszólásomat egy hívás követte. Az enyém volt. Alex hívott. Ijedten néztem szét a társaságon. Felvegyem vagy ne? Nick csak a tekintetemből látta az egész helyzetet.

- Ne, hugi...mond, hogy nem igaz...

- De, nem én akartam így...

- De baszd meg, én hagytam a telefon könyvedben a számát?

- Nem.

- Bocs fiúk, elmegyek egy pillanatra telefonálni.

- Nem fogom hagyni.

- De.

- Nem.

- A te érdekedben. - mélyen a szemébe néztem és láttam, hogy jót akar. Szóval odaadtam neki. Amint elment ott maradtam 11 fiúval. Értetlenül meredtem a csapatra.

- Szerintem ez egy hosszú beszélgetés lesz, szóval bocsánat de én nem mindenkinek tudom a nevét, meg úgy semmit nem is tudok rólatok. A bátyám meg nem az a mesélős típus, gondolom tudjátok.

- Aha - válaszolták páran.

- Na, akkor kezdem én. - nevettem el magam kínomban, amiért nem kezdett helyettem senki, viszont ezt meg is értem. - Ugye Zoenak hívnak, 15 éves vagyok, érdekel a foci, de nem sok mindent tudok róla. Pár lány barátom van, az is kettő. A többi vagy fiú vagy nincs is. Nem vagyok az a nagyon lányos típus, szerintem erre is rájötetek. Szerintem a lényeget elmondtam.

- Akkor majd én folytatom - mosolygott Dominic - Engem Dominicnak hívnak - játszottuk az ártatlant, hogy mi ketten nem ismerjük egymást - 17 éves vagyok, imádok  focizni, nagyon hamar idegbe lehet engem hozni és elég sok lány rajongóm van, így... - halvány mosolyt villantott, nekem meg a szívem szakadt meg.

- Ugye nem használod ki őket? - néztem abba a gyönyörű fenyő zöld szemeibe. Ha nem rázza meg a fejét el is veszek benne.

- Hagyjuk már...- szólalt meg valaki - ne hazudj, az csúnya dolog. Főleg neki.  Egy ilyen görög istennőnek hazudni?

- Öhm...köszönöm- gondolkodtam el, mi erre a megfelelő szó.

- Nincs mit angyalom.- a szemébe néztem és próbáltam éreztetni vele, hogy ez nagyon szánalmas amit csinál. Nem vette észre a jelemet. - Neked bármit bébi...- közeledett felém.

- Még egy ilyen húzás és teszek róla, hogy csak keresztapa legyél. - néztem komoran, mire ő összerezzent és felfogta a dolgokat. Közben a többiek is próbáltak volna hozzászólni az esethez, de nem tudtak. - Na, de téged, hogy hívnak? - faggattam a palit, akit most fenyítettem be.

- Liamnak hívnak - nézett ártatlanul a szemeivel - 17 éves vagyok, én is szeretek focizni és flörtölni is. - igazgatta a halvány barnás haját a szemébe, hogy emósnak tűnjön.

- Nincs bajom a flörtölésekkel, csak túlzásba vitted.

- Ja, ne haragudj. Nekem ez nem jött le.

- Nem haragszom. - felcsillantak azok a tenger kék szemei.

- Béke?

- Persze. És ti? - vontam kérdőre a többieket.

- Én Bryan vagyok. 17 éves vagyok és én is imádok focizni és flörtölni, de főleg berizzelni lányokat. - kacsintott rám.

- Na, mondj olyat, amit még nem hallottam és nagyon tetszene nekem.

- Rendben. - elgondolkodott - olyan nincs is. A lányoknak nem szokott tetszeni egy se. Ez egy átverés.

- Ez nem igaz!

- Melyik része? Az hogy a lányoknak nem tetszenek a rizzeim vagy az, hogy ez egy átverés?

- Őszintén? Mindkettő. - nevettem el magam - Na, akkor mondok én. - levettem a pulcsim és a fejére raktam. - Csak, hogy hitelesebb lány legyél. - kuncogtam.

- Ja - aztán átváltott egér hangra. - Ennél hitelesebb? Ez sértő!

- Ne haragudj, vagyis... - mélyítettem el hangom - Bocs. - nagyon nehéz volt komolyan venni ezt a helyzetet, mindenki nevetett, de ő nem. Ezért taps jár neki. - Elvinnélek moziba, de oda édes dolgokat tilos bevinni. - emelgettem a szemöldököm.

- Jaj, de cuki vagy- visított mellettem Bryan.

- Áu - fogtam meg a szám egy idő után.

- Mi az? - váltott vissza férfi hangra.

- Ráharaptam a nyelvemre, nyaldosnám a sebeimet, de nincs mivel...segítesz? - tágra nyílt szemekkel találkozott a tekintetem, még jobban nevetnem kellett.

- Ez nem volt annyira jó.

- Akkor miért nem szólaltál meg? Elvitte a cica nyelved?- nevettem, de annyira, hogy inkább azon nevettek a fiúk - Meow! - alig kaptam levegőt, ezért köhögnöm kellett. - Miért van az, ha veled vagyok nevetve fulladok meg? Meg akarsz ölni?

- Nem - mindenki viccesnek találta, így ő is nevetett velünk.

- Én Jackson vagyok, de Jacknek szólítanak. 17 éves vagyok, úgy mint mindenki. Én is bírom a focit, a hülyüléseket és a haverokat. - a sötét kék szemeivel azt sugallta, ő többet nem beszél magáról. Úgy éreztem még többet is mondott mint amennyit szeretett volna nekem mesélni.

- Engem Matteonak hívnak. Szerintem nem kell elmondanom, hogy imádom a focit és, hogy én is 17 éves vagyok. Szeretek kajálni, főleg, ha én csinálom.

- Tényleg, jó ételeket készít, ajánlom neked. - kiáltotta Chris.

- Én Adrian vagyok. Nekem is van egy hugom és hát...szerintem jól kijönnétek egymással.  - mosolygott rám bátorítóan.

- Juuuj - visítva a nyakába borultam - És hogy hívják? Mikor találkozhatunk egymással?

- Öhm, ezt majd megkérdezem tőle.

- Grayson a nevem, de mindenkinek Gray vagyok. Könnyen megtudom javítani dolgokat, valahogy mindig rám hárult ez a feladat, így most már több dologhoz is értek.

- Adam vagyo...- kezdte.

- Nem kell bemutkoznod. Én vagyok Nick húga, tudod?

- Uh, tényleg...

- Mi történt? - érdeklődött Liam.

- Semmi. - nézett szútós tekintettel felé.

- Ha nem akarja elmondani, én se fogom. De egy rossz húzás...ki fog tudódni! - tartottam fel a mutató ujjam fenyegetően.

- Engem Victornak vagy Vicnek hívnak. Imádom még a kosárlabdát és a röplabdát, a foci mellett.