Focistába szeretve

28. fejezet

Lefagytam. Üljek Dominic ölébe? Én? Hát szíves örömest. Bár elég furcsán jönne ki, ha most rögtön az ölébe ülnék. Főleg, hogy ő most áll. Ő is le van fagyva, úgy mint én.

- Nekem jó. - nyögtem be végül. Mindenki rám kapta a fejét, én erre elpirultam. Arra mondtam rá hogy igen, hogy beleülök egy fiúnak az ölében. Úristen hova süllyedtem? Csak ott álltam és vártam hogy legyen valami reakció, ne csak bámuljanak engem. - Mármint ha nem félreérthető, csak  akkor...- mondtam egy kis idő után tök bizonytalanul. Próbáltam menteni, amit még lehetett, bár esélytelen volt az egész. Már az félreérthetően, hogy át se gondoltam rendesen ezt a dolgot.

Chloe rendesen elsikította magát. Nem tudom hogy örömébe hogy tudja valaki elsikítani magát úgy ahogy a legjobb barátnőm. Mondjuk már annyira ismerem, meg olyan régóta, hogy meg se lepődök ezen. Az ikertesója egyből a szájához támasztotta a kezét és kicsit sem rest módon, a másik kezével rávágott egyet a fejére. Bár mondjuk nem volt nagy, ugyanis senkiben nincs annyi, hogy bántani merje Chloet.

- Chloe... - toporzékoltam, amikor már menthetetlenül kínos helyzetbe hoztott engem. Láthatta rajtam, mert a mosoly az arcára fagyott és csak nézett a szemembe. Amikorra már levette Chris kezét onnan és felsóhajtott.

- Abba hagytam. - mondta megbánóan.

- Hát akkor... - mondta Dominic és törökülésbe vágta magát.

Ahogy ott álltam előtte lenéztem rá és elmosolyodtam. Óvatosan beleültem az ölébe és próbáltam úgy kényelembe helyezni magam, hogy ne legyen neki kellemetlen. A hátamat a mellkasának döntöttem és éreztem ahogy a szíve egyre hevesenben ver.

- Zoe... - mondta Dominic. - Most te pörgetsz. - ahogy a szavakat a fülembe suttogta, úgy csiklandozta a meleg lehelete. Átjárt egy furcsa érzés, ami felállította a szőrt a hátamon, mégis mosolyogtam.

Az öngyújtóért nyúltam és egy erőteljeset perdítettem rajta. Pörgött és pörgött már egy jó ideje, vagy csak nekem telt lassan ez az idő, azt nem tudom. Majd hirtelen megállította Bryan saját maga előtt. Nagyokat pislogva vártam a magyarázatát, de nem kaptam. Tekintetem a többiekre szegődött, majd hátha tőlük kapok, de ez mindenkit meglepetésként ért.

- Nos... - köhintettem. - Felelsz vagy mersz?

- Felelek. - mondta magabiztosan. Bár pillant erejéig elgondolkodtam, hogy mit kérdezzek.

- Pénz vagy szerelem? - ördögi mosolyra húztam a szám, amikor megláttam a reakcióját.

- Hát...öhm... szerintem... - makogott, közben meg átgondolta mit is válszoljon. - A szerelem.

- Érv? - vonta fel a szemöldökét a legjobb barátnőm.

- Minek? - ráncolta össze a homlokát.

- Tudni akarom, hogy csak úgy mondtál valamit vagy tényleg elgondolkodtál a kérdésen! - mondta mérgesen.

- Hát a pénz nem boldogít. - mondta bölcsen. Felnevetett. - Mi van?

- Mindenki ezt mondja, gondoltam te majd mást fogsz mondani. Ráadásul úgy jött le nekem az egészből mintha, ha lett volna más válsztásod akkor azt választottad volna. Mondjuk ha az lett volna, hogy hírnév vagy pénz akkor te azt válaztottad volna. Mintha neked a szerelem nem is válasz lenne, csak egy kibaszott terv, ha a nőd elhagyna. - kezdett bele a monológjába - És az lehet, hogy nem boldogít, de csak akkor ha nincs elég. Mert ha van bőven akkor azt csinálsz amit akarsz. És amire költöd, azzal boldog lehetsz. - aztán még mondta és mondta.

Istenem de hiányzott ez a Chloe, akit sose lehetett meggyőzni azzal, hogy a pénznél nincs jobb. De csak azért ennyire makacs és veszekedős típus, mert imád a férfiak ellen lázadni. Igaz neki sokkal több párkapcsolata volt mint nekem, ez tény és való. De sose értettem mi történt vele. Mármint azt, hogy miért jobb a pénz mint a szerelem.

Végülis én azért raktam fel ezt a kérdést, hogy kialakítsak egy véleményt Bryanről. Szoktam ilyeneket csinálni. Számomra vadidegen embereket tök random és nem odaillő kérdésekkel bombázni, úgy hogy azok a kérdések mély témákat és pár hosszú beszélgetéseket hozhat létre.

Bryan is elgondolkodott a hallottakon, úgy mint én. Aztán miután visszahúztuk őt a valóságba, pörgetett. A gyújtót direkt nem lökte meg annyira. Látszott hogy már eltervezte kit szeretne megszivatni. Ám amikor még lassabban kezdett pörgni Miles nagy levegőt vett és odahapcizott. Rendesen elfújta az öngyűjtót Adam lábaihoz. Bryan mérgesen kapta fel a fejét a legjobb barátomra.

- Ne haragudj... - mondta Miles - Már lehet felfáztam a hideg kőtől.

- Te idióta, csak a megfázástól tudsz tüsszenteni! - akadt ki Adam.

- Hallod, ez nem így van! A felfázástól is és a megfázástól is lehet hapcizni. - oktattam ki a fiút. - És akármit mondasz, akkor is tőled fog kérdezni Bryan. Felsóhajtott és elhúztott szájjal nézett maga elé.

- Akkor mi történt köztetek Zoeval? - húzta ördögi mosolyra a száját. Óvatosan rám pillantott, majd Bryanre aztán vissza rám és várta a reakcióm.

- Ki mondja el, én vagy te? - kérdeztem.

- Jobb az ha ő. - mondta Chris. - Inkább ő mondja el mit tett...

- Hát...öhm...hát... - dadogott össze-vissza Adam. - Az úgy volt, hogy...

- Nyögd már ki! - kiáltott rá mérgében Chloe.

- Teljesítettem egy gyerekkori álmát. - jelentettem ki mosolyogva.

- Tessék? - bámult minket Liam. - Nem értem.

- Én se. - szólt Jackson.

- Azt mondtam, hogy ki akarom próbálni milyen lehet arany foggal élni, de nem tudtam volna kihúzni... - motyogta Adam. Felnevettem. Ilyet ki tud hazudni?

- Istenem - kuncogott mögöttem Dominic. - Ennyire felbaszott téged?

- Engem nem, hanem Nicket... - vigyorogtam.

- Mi van? - értetlenkedett még mindig Matteo.

- Te kiverted az egyik fogát? - fordult a legjobb barátnőm teljes testével a bátyám felé idegesen.

- Mi az hogy "kivertem az egyik fogát"? - kérdezte elutánozva a hangját. - Mi vagyok én? Kezdő?

- Hogy mi van? - tágult ki Adrian szemei.

Néma csend. Mindenki úgy bámulta a bátyámat, mintha nem jószándékból tette volna azt amit. Pedig ha tudták volna...

- És te ezért verted ki a fogait? - pislogott Vic.