Andezit

10.fejezet

A csillag

Autumn.Egykor a legszebb név hangzik el elmémben ,vagy ,amikor valaki kimondja ,de ...most nem.Most valami teljesen más a hangzása és a lejtése.Elidegenedett.

-Autumn!-lök karba Nova ,de még mindig nem tértem magamhoz az eseményektől.

-Te vagy...-néz hátra lefagyott arccal Lisa.Alig tudom a hangokra figyelni ,de a lépések zaját meghallom.

Kifinomult és sötét lépések ezek ,amikkel a lelkesen tapos.Félelmetes érzés ,hogy mindenki engem sasol. Sosem kaptam ennyi figyelmet ,mindig is a hátsó sorban bújtam el a sötétben szabadságot keresve.A kiutat .

-Idejön!-szólal meg mellettem Nova izgatottan.Belenézek szemeibe ,de azonnal lesütöm a tekintetem.

Talán az ijedtségtől ?Lehet.

-Jössz magadtól ,vagy segítsek ,Kiscica?-kérdezi ,valami érdekes éllel a hangjában.Lesütött tekintetem felemelem a lábáról a szemébe .Két kezét belecsúsztatja -nadrág zsebébe-,és úgy néz.Az épület levegő visszatartásoktól zeng és a kietlen csöndtől.

-Kérlek...-nyekegek valamit suttogva ,mert az egész testemben remegek a beszéd gondolatától.Két kezemet ökölbe szorítom ,hogy ne nagyon látsszon a remegésem.

-Mire kérsz?-kérdezi mosolyogva.-Hm?Mondd csak el!

-Én...én...

-Te?-faggatózik ,úgy ,hogy direkt tudja ,hogy nem a beszéd az erősségem.-Gyere!

-Ne...-de nem talál vigasz fülekre a segítség kérésem.Esélytelennek látom a helyzetet.

-Mi ne?Mit nem akarsz ,Cicus?-kérdi ,miközben felemel.

Egyik kezét a lábam alá ,helyezi ,a másikat pedig a hátamra simítja.Gyengéd külseje van az érintésének ,de kegyetlen belül.Úgy emel fel ,mintha nem lenne súlyom ,mintha egy ruha darabot emelgetne hobbi űzésből.Lehet csak annyit érek ,merő igaz.

-Tegyél le!-kapálózom ,ahogyan tudok ,de esélytelen.Olyan ,mint múltkor .Csapdába ejtett.Egy olyan csapdába ,amiből nehéz kijönni,vagy kimászni.

-Majd mindjárt leteszlek ,de akkor térdelni fogsz.-ölt magára egy ördögi mosolyt.

-Ne bánts...-suttogom.Sötét szempárjaiba nézek ,és ezernyi érzést látok bennük keringeni.A kéjvágy a legerősebb alkotó elem az összes közül.Egy nagy örvénylő óceán játszódik le tekintetében.

-Vicceket mesélünk egymásnak ,mert nem értem nagyon ezt.-mondja ,miközben kiérünk az épületből.Se szó ,se beszéd nélkül megyünk ki a Rendezvényről.

-Mit csinálsz?-kérdezem halkan.

-Majd meglátod .-nyit fel valamit.Egy pityegő hang ,nem több.Csak kapkodom mindenfelé a fejem ,hátha meglátom a hang tulajdonosát .
-Szeretsz utazni?-kérdezi .

-Nem.

-Akkor mostantól fogsz.-válaszolja és kinyitja egy fekete -úgy látom-nagyon új autót.

Be emeli remegő testem az anyósülésre és becsatol.Nem várja ki míg én csatolom be az övet .
Behuppan mellém és elindítja a motort.

-Hova megyünk?-suttogom .

-A kedvenc helyemre.-zárja le ezt a témát.

-Az hol van?

-A temetőben.-nyom a gázra.

Hirtelen megérzek egy érintést a combomon ,ami nyomulón és kiéhezetten szorítja meg azt.

-Basztak már meg?-kérdezi .

-Mi?

-Basztak már meg?-ismétli.

-Nem.

-Érdekes.-közli.

A kezét egyre feljebb vezeti ,szinte már azon a pontra helyezi.Kezd elfogyni a keze és a lábam közötti távolság ,és a levegő is sebtében fogy.Ráhelyezi a combom közé a kezét ,mire felnyílnak szemeim és sebesebben kezdem venni a levegőt...