Andezit

29.fejezet

A szadista

Mikor meglátom a vörös koktél ruhában kijönni a fürdőből ,nem is tudom mit mondjak.Ájuljak el?Legyek egy nagy faszkalap?Vágjak undorodó képet?
Ezek közül a szem csillanást választanám.

Autumn Morgan számításaim szerint a világ legszebb lánya,akivel valaha találkoztam.Nem szeretek és nem is szoktam elfogult lenni .Nem csak üres szavakban ,a valóságban is büszke vagyok rá ,hogy ő hozzám tartozik.Nagyon is.
Az elején ,amikor megismerkedtünk csak egy fruskának tartottam ,aki csak azért lesz ,hogy a farkam a szájában legyen.Megváltozott a gondolkodásom vele szemben.Nem voltam védelmező típus ,de most valahogy minden egye s percben gyötrődöm magamban ,hogy nehogy megöljek bárkit is ,aki csak a közelébe megy.Bármi áron megvédeném .

Ölni tudnék ,hogy lássam a halálom előtt ,még egyszer a mosolyát,a nevetését,a suttogó hangját,a szőke lokniit.Tényleg csodálatos ,az életem teljes mértékében felborítója.Az egyensúlyomat feldöntötte ,és valami teljesen mást helyezett a helyére.Egyszerre szeretném meg fojtani és örökké csókolni.Hiába áltatom magam...ez van.

Már elfogadtam ,hogy nem tudnék nélküle élni.Kijelentem.Nem tudnék nélküle élni.Érdekel ,hogy mit csinál ,hogy mit eszik ,hogy mi a kedvenc színe ,étele.Minden.Minden testrészét és zugát fel akarom fedezni ,és ízlelni.Melyik hajlatában milyen édes.Szeretném tudni mitől gerjed be,melyik pont az ,amitől el lehet könnyen juttatni a csúcsra.

-Nem áll jól.-szomorkodik el ,mire majdnem elnevetem magam.Ha ezt nem látja szépnek ,nem tudom mi neki a szép.Lélegzetállító...

-Te megbolondultál?-kérdezem.-Oké.Gyere!-fogom meg két kezét és viszem a tükörhöz.

-Zachary...-nem érti még .-Mit...

Magam elé állítom ,hogy lásson mindkettőnk mindkettőnket.Sokkal magasabb vagyok nála ,ezért simán látszik a fejem ,még a vállaim is látszanak.Tényleg kis teremtés ,könnyen fogható.Valami védelmezés azonnal jött mikor megláttam ,hogy milyen kicsi.A mi magasságunk ég és föld a kövön.A derekára rakom a két kezem ,ami majdnem körbeéri olyan pici és keskeny a dereka.

-Nézz a tükörbe!-parancsolom neki.-Nézd meg milyen szép vagy.Nézd milyen tündöklő a ruha ,de te annál is gyönyörűbb vagy.-végig húzom a nyaka ívében ,mire libabőrös lesz.Olyan érzékien csinálom ,hogy el sem múlik.-Tökéletes vagy.-a melle közti völgyben húzom tovább ,itt lassabban.-Kié vagy?

-A tiéd...-leheli ,miközben a fejét a vállamra hajtja és becsukja a szemét.

-Ügyes.Most pedig eljössz velem ebben a szép ruhában ,és megmutatod ,hogy kihez tartozol.-lejjebb viszem a kezem ,a köldöke körül köröket írok le.-Tetszik?

-Ahh...-szorítja a kelleténél is jobban a combjait.Biztos olyan nedves ,hogy a kezeimen folyna.Meg kell nézni hátha nem ázott át a ruha.

-Nedves vagy,Cicus?Csak köröztem egy-kettőt és máris folysz?Most nem nézem meg ,majd máshol.-simítok végig ruhával takart punciján.Máris érzem a puhaságát és a nedvességét a szám közt.Mindjárt a fogam közé veszem azt a duzzadt csiklóját ,és addig szopogatom ,míg bele nem döglünk.-Légy türelemmel.

...

Egy nagyon is luxus és elegáns étterembe igyekszünk...mások szerint.Nekem semmi sem luxus.Nagyon sok kell ,szinte lehetetlen álmok ahhoz ,hogy én egy éttermet ,vagy valamit elismerjek.Válogatós vagyok ,de a társadalom annyira szerencsétlen ,hogy nem tud kiemelkedő ételeket ,tárgyakat a piacra tenni.Semmiből nem tűrők meg olcsót,vagy minőségtelent.Emiatt az okok miatt nem értem ,hogy Autumn ,hogy bírja az életét.