Andezit

EPILÓGUS

Puszi király

A kis tappancsok, csak úgy csörtetnek kifele az egyik szobából.A ház akkora, hogy alig lehet belátni, de mégis mindent kézben tudsz tartani.A picike láb zajok kezdenek hangosabbak lenni, ezért képzelem, hogy Mabel ólálkodik itt valahol.A csodás kislányom .

A mosolya teljes egészében az anyjáé, ugyanolyan íves és helyes.A szeme rám ütött, sötét és titokzatos.Én azt mondanám az arcára, hogy mindkettőnké.Bár, ez magától értetődő.

-Apa...

-Igen, szívem?-kérdezem tőle mosollyal telve.

-Hol van anya?-néz körül kifáradtan, gondolom az egész házat végigsétálta már, hogy megkeresse Autumnot.Tényleg, hol van?Már beszélni akartam vele Mabel születésnapjáról, de még nagyon ma nem is láttam a feleségem.

-Ömm...ezt én is kérdezem.Gyere!Keressük meg!-nyújtom a kezem az övé felé.Azonnal bele kap és húz maga után.Át szoktam neki adni az irányítást, neki bármit megadok.

Pont befordulnánk a márvány oszlopnál, mikor egy szőke fürt ugrik ki.Autumn arcán óriási mosoly, a szeme ragyog.

-Meglepetés!Boldog születésnapot, Édesem!-csókol meg.

-Jaj, azt hittem elfelejtetted.-nevetek és átveszem az ajándékomat.Egy barna plüss maci, olyan logóval, ami a kosár csapatuknak .

-Na?-kérdezi tágra nyílt szemekkel.

-Ez nagyon jó!

-Csak nehogy erre cserélj éjszaka!-nevet.

-Soha.-nevetek és megint meg csókolom, de nem tart sokáig.Hirtelen óriás emberek bújnak elő mindenhonnan.

-A szülinapos kisfiú!-jön lelkesen Rowan hozzám.-De szeretlek!-gügyög.

-Nagyon vicces Rowan, mint mindig.-ölelem át.

-Szia!Szia, te gyönyörű!De édes vagy, ebben a ruhában!-felnéz ránk Mabelről.-Hol vettétek?Kell vennem magamnak is.-visszafordul a lányunkhoz.-Hát, egyem meg a kis kezeidet!

-Rowan, nem egy éves.-szól neki Sawyer.

-Mit tudsz te a gyerekekről?Nekem gyerek érzékem van.-sértődik meg.

-Ha az is olyan, mint a lyuk érzék, akkor hanyagoljuk.-szólalok meg, mire Autumn meglöki a kezemet.Mindenki elkezd nevetni, Mabelnek fogalma sincs miről beszélünk.

-Lyuk!Lyuk!Lyuk!-kezdi el Mabel.

-Mabel!-ijed meg Autumn.-Nem szabad ezt mondani.

-Mit jelent az, hogy lyuk érzék?-kérdezi mindenkire nézve.Szép kis ruhája meglibben.

-Kicsim, Ömm...hogy...ki...mennyire pontosan tud...egy narancsba egy uborkát rakni.-próbálkozik Autumn.

-Az igen!-nevet Rowan.

-Miért raknék bele uborkát?-kérdezi Mabel halál komolyan.Mindenki nevetésben tör ki.

...

Az összes haverom és persze Nova is itt alszik a házunkban.

Mabelt most rakta le Autumn aludni, csöndesen lopózik be a sötét szobába, amibe csak a holdvilág fénye világít be .

-Már most olyan, mint te.-sóhajt , és be fekszik mellém.

-Milyen?-mosolygom.

-Akaratos.-nevet.-Boldog születésnapot mégegyszer.-fekszik a karjaim közé.Megcsókolom a feje búbját.

-Köszönöm.Mindent.

-Mi mindent?

-Hogy vagy nekem, és te alkottad ezt a csodálatos gyermeket nekünk.

-Szeretlek.

-Én is, örökké.Míg világ a világ, és még azon is túl.Míg itt vagyunk egymásnak, a tökéletes kislányunkkal.-hajtja fel a fejét, mire megcsókolom.

Hogy lehetek ennyire szerencsés?

Sziasztok!
Nehéz leírni, de ezek az utolsó leírt szavak Zachary és Autumn történetéből.Hamarosan kint lesz a köszönetnyilvánítás, amiben közlök egy-két infót a továbbiakról, és megköszönöm nektek, hogy velem tartottatok.
Köszönöm, tényleg!Ha Ti nem lennétek, nem tudtam volna ezt a könyvet megalkotni.Na, ne érzelegjünk, elég lesz a köszönetnyilvánításban bőgnöm!😅❤️
Nagyon szívesen fogadnám a véleményeteket, és gondolataitokat kommentbe.Abból tudom igazán, hogy hogy tetszett az irományom, és, hogy milyen gondolataitok vannak vagy akár tanácsaitok!Tényleg, nyugodtan leírhatjátok!Nagyon örülnék!

Találkozunk a köszönetnyilvánításban!
Puszi, Drágák!😘
Köszönöm!❤️😘