Andezit

33.fejezet

A szadista/A csillag

Zachary

Nem szeretném végignézni, ahogyan megint elesik, de meg kell mégegyszer néznem magamnak Autumn apját.A cicám annyi mindenben segített, hogy egyértelmű, hogy nekem az ő szörnyetegét kell valahova tennem.Erről megadom a döntést Autumnnak.Ő dönti el, hogy bezárathatom e a börtönbe.Már egy ideje gondolkodom ezen a témán.Meg kell szabadítanom a szenvedéstől.Kereshet menedéket, de sosem fog tudni, úgy Isten igazából elmenekülni.Még nálam sem.

A kocsimat leállítom, és rettegve nézem, ahogyan Autumn kis teste közeledik egy egész doboz alkohollal a kezében az ajtóhoz.Alig bírja el szegény.Rászorítok a kilincsre.

Mikor odaér egy kopogás után azonnal ki is nyitják neki.A szokásos férfi jön ki azon.

-Késtél!-üvölti a fejébe.Úgy odarohannék és fejbe verném.Utána megfognám Autumnot, és addig ölelgetném, amíg csak tudom.Simogatnám, míg a bőre el nem porlad, de még utána is.Nem állnék le, mert vele  nem lehet leállni .

-Én...

-Te?Te?Kösz.-veszi el a dobozt, amit szemmel láthatólag ő is nehezen fog a kezébe.

-Nem késtem.-előrébb hajolok, hogy tudjam jól hallottam e.Most komolyan kiállt magáért?Olyan erős büszkeség tölt el, hogy egy pillanatra el is mosolyodom.Eddig még megszólalni sem tudott, most pedig kiáll magáért az apjával szemben.Olyan büszke vagyok rá, hogy elmondani sem tudom.Nem hittem volna, hogy valaha kimondom, de ez sokkal, de sokkal jobb, amikor kiontom valaki életét.

-Mit mondtál?-fordul vissza.Még innen is jól lehet látni, hogy a nyakán lévő erek csak úgy dudorodnak.Sebesebben veszi a levegőt a lányával egyetemben.

-Azt...-Gyerünk Cicám!-Nem késtem.-szegi le a fejét.

-Ha azt mondom késel, késel.Ha azt mondom dögölj meg, megdöglesz.Megfoglak...-kezdi el és emeli a kezét.Nem bírom.

Pillanatok alatt lépek ki a kocsiból a ház felé tartva.Szinte sprintelek, hogy még időben oda érjek hozzájuk.Hihetetlen elhinni, hogy valaha bárki után is futni fogok.De most sprintelek.Konkrétan valakiért sprintelek.

Gyorsan oda is érek, de ekkor már annyi.Meg volt.Megütötte telibe Autumnot az a szörnyeteg.Akkora csattanás volt, hogy egy kisbaba simán felüvöltött volna.Autumn fájdalmasan pottyan a padlóra, kis teste koppan, az én fejem pedig mindjárt felrobban.Azt érzem minden jó kedven elszállt, ezzel az emberrel kapcsolatban.Undorító, ahogyan viselkedik, még a testtartást is azt sugallja, hogy kerüld.

-Maga...-közeledem felé.

-Te meg ki a faszom vagy, ember?-kérdezi, jól látszik, hogy be van állva.Tág pupillák, eufórikus érzés.Értem.

-Aki most szépen elvisz.-válaszolom, és meg fogom a két csuklóját.Elkezd kapálózni és menekülni, de életem árán is beviszem.

-Most komolyan azért a kurváért vagy berágva?-nevet, az égre emeli a fejét.-Eressz el.-csak még erősebben szorítom a kezeit.

Úgy látom így nem lehet, nem tudom ilyen állapotban bevinni.A falhoz verem óriási testét, hogy ott is maradjon.Kiveszem a zsebemből a telefonom és tárcsázom Brayden számát.Szerencsére azonnal reagál is rá.

-Mi van?-szól bele.

-Ide kell jönnöd.Most.

-Hova?-kérdezi értetlenül.

-Nézd meg a lokátorom.-mondom.-Be kell vinnék egy egészen erőszakos embert a magán cellába.Szedd a lábad és ne a felesége nyald!

-Indulok.Hogy találtad ki?-leteszem.

Kurvára nincs most kedvem Brayden faszságaira, nem mintha nagyon lenne, de most különösen nem.Eddig bírtam, hogy tétlenül nézem, ahogyan a feleségemet bántalmazza egy őrült.Vége.Nem engedem, hogy bármi bántódása essen.Átkozom a napokat, amikor ezeket eltűrtem nézni.Már először meg kellett volna védenem nem csak most.

Odanézek Autumnra, majd kikötöm az apja kezét és odamegyek hozzá.Nincs magánál.Teljes teste szétcsúszik a hideg kövön.Mintha egy kést szúrtak volna belém és még jól megtekerték volna.Szörnyű őt így látni.Lehajolok hozzá és végígsimítok rajta.Ezután felveszem az ölembe , hogy még addig se kelljen a hideg padlón feküdnie.

Nem.Nem jöhet ki egy könnycseppem sem.Mire kiért volna Brayden kocsija megáll közvetlenül mellettünk.

-Ezt a faszt vigyem be?-mutat a férfira .

-Igen, Brayden.

-Szuper.

...

Autumn

Mikor kinyitom a szemem nem tudom eldönteni, hogy nyitva van e, vagy sem.Ugyanolyan tátongó sötétség van, csak egy dolog más.Valaki szuszogása.Elkezdek mozgolódni az ágyban-a puha párnákból következtetve, hogy az-és keresem a fényt.

-Sss!-suttog egy mély hang.

-Zachary?-kérdezem félig síró hangon.

-Igen, Cicám?-hallom meg a hangját.Azonnal megnyugszom, hogy itt van.A Hold fényében látom, ahogyan a foteléből felkel és odasiet hozzám.-Jól vagy?

-Ühüm.-hümmögök.-Hol...

-Bevitte Brayden az őrsre.-nyugtat , végigsimítva a hajamon.-Onnan senki sem tud kijönni.-érzem, ahogyan a könnyek elkezdenek jönni, de Zachary, az ujja segítségével eltűnteti őket.

-Itt maradsz?-kérdem rekettyés hangon.Nem akarom, hogy elmenjen.Nem akarok egyedül maradni a sötétben az ijesztő gondolataimmal.

-Befeküdjek melléd?-kérdezi, de meg sem várja a válaszom elkezd az ágy másik oldalához menni .A sötétben nem annyira látom, de ki tudom venni izmos és termetes alakját.-Itt vagyok.-huppan le az ágyra.Azonnal lesüpped az ágy, hogy ő rámászott.-Gyere ide!-mondja a sötétben és magához húz.

-Félek.

-Itt vagyok.-válaszol és még jobban magához húz.

-Szeretlek.

-Én is.Én is.-mondja és megpuszilja az orcámat, ami fáj, de nem érdekel,Csak az édes és puha puszija érdekel engem.Nyomban egyfajta megnyugvást és nyugalmat éreztem, hogy meghallottam, hogy itt van.

Szer...Szeretem Zachary Devilt.Nagyon is.