Andezit

32.fejezet

A csillag

Zachary ölében ülök, a lábam közének nyomódik az erekciója.Én csinálom vele.Tőlem.
Kezdenek a percek egymásba fonódni, forróbb a hangulat.Az idilli pillanatból valami felemelőbb lett.Valami megfoghatatlan.
Félek a víztől, de ez valahogy elszállt, már akkor, amikor Zachary mellkasához bújtam.Ahogyan a szemembe néz elszáll minden kétely belőlem.

-Te kezded.-mondja, érzem meleg leheletét az államon.-Kérdezz.

-Ömm...-nézek a vízre zavaromban.-Te csináltad azt a házat?

-Grant meg én.Ketten.Senki sem tud róla.-magyarázza.

-Miért?

-Tudod...ez olyan kiszakadós ház.Ki lehet menekülni a valóságból.Ha más is tudná, hogy itt van,idejönne és azt nem akarjuk.Amikor kell egy kis szabadság, akkor jövök ide.-mondja, és elkezd nevetni.-Az a legviccesebb, amikor Grant is idejön, valamelyikünknél mindig van pia.Olyankor előítélet nélkül beszélgetünk a problémáinkról, és fürdünk.

-Mikor megismertél jöttél ide?-kérdezem.

-Igen.Miért?

-Rólam beszéltél?-kiváncsi vagyok, hogy problémaként idejött e velem a fejében.

-Granttel?-bólintok.-Igen.

-Tehát, akkor probléma voltam?

-Igen.-jelenti ki szemrezzenés nélkül.-Akkor a megszerzésed volt a probléma.Most pedig, hogy nem bírok nélküled.Azt érzem, hogy nem vagyok egész.Te vagy a problémám, Cicus.Nem éreztem anyukám után szeretetet, de irántad igen.Te...te...képes vagy rávenni a szeretetre, és ez kurvára zavar.Úgy...nem szeretnélek.Úgy kihasználnálak, de nem megy.Széttörném a lelked minden hogyan, de tudom, hogy meg tartanám.Ismerem magam.Te teszed ezt velem.Megbetegítesz.Megbolondítasz.El csavarod az agyam.Te letérdeltetsz.Utálom az érzést, hogy valaki fontos számomra, de itt vagy.Nem tudok másra gondolni, amikor felkelek.Ha meghalnék, akkor is csak arra gondolnék, hogy velem uralkodsz a pokolban.Nem szükségtelen ábrándok ezek.Tessék, kimondom.Meghalnék érted!Mindenemet felajánlanám érted!Megvédenélek bármi, vagy bárki elől, ha rajtam múlik.Te vagy a problémám!Szeretlek!-hajol közelebb, és ajkait hevesen nyomja az enyémekre.

Egyszerűen nem tudok megszólalni több okból is.Egyrészt, Zachary szája az enyémet keresztezi.Másrészt, olyan szinten meglepett a vallomása, hogy szóhoz sem jutok.

-Ahh...-belenyögök a csókunkba.

-Gyerünk!Hangosabban!-bíztat, és én nem szerénykedem.Szemérmetlenül viszonzom a csókjait, amit láthatólag élvez.

-Én...-nyögöm.

-Te az enyém vagy.-liheg .

Pillanatok alatt leveszi magáról a boxerét, amit elhajít.Utána az én melltartómért nyúl, és kicsatolja.A melleim elengednek, és az életemet tenném arra, hogy ez a világ legjobb érzése.A kis kosarakat arrébb hajítja, gondolom egész idáig el akarta dobni.
A melleimre néz és bekapja a mellbimbómat, ami már olyan kemény, mint a kő.Valamit fix, hogy el lehetne törni vele.A csókunkba izgalma fentről kezdődik, és alul végez.Mindenem forr, mint a tűz, és ennél már csak a vágy tüzelőbb.Zachary ujjai megtalálják a bugyim vékony anyagát, elől óvatosan végigsimít a vízben.Hirtelen meggondolásból letépi a selymet, de azt közelebbre helyezi.

Mélyen a szemébe nézek, mire bólint egyet, majd kacsint.Szemmel látható, hogy nagyon nagy erőfeszítésekbe kerül, hogy türtőztesse magát.Erősebben fogja a combjaim és, mikor megérzek a lábam között...