Andezit

25.fejezet

A csillag

Sírok.

Milyen régen nem éreztem magam ennyire rosszul és jól is.Egy kész hullámvasút ez a pillanat.A könnyeim teljes egészében eláztatják a fehér pólóját .A terem az én pityergésemmel telik meg .

Mikor kicsit megnyugodtam ,akkor elhúzódtam és felszívtam az orromban lévő adagot.

-Bocsánat.-szabadkozom és próbálok minél előbb letörölni a könnyem és az orrom.Biztos undorítóan nézek ki ,tiszta takony és könny vagyok.Nem ez a fénypontom.-Én...

-Fogd be.-von megint magához.Most mindkét kezét a nyakam köré szorítja és az orrával simítja a fülem.

Pár perc múlva már egymást nézzük elválva .Őszintén megnyugodtam a karjaitól.A teste melegétől.

-Mutassak valamit?-kérdezi ,mire bizonytalanul bólintok.Fogalmam sincs mit fog most újra kitalálni.Kíváncsiságot érzek ,de mégis van egy visszatartó erő ,ami azt mondja ,hogy ne örüljek annyira.Csillogó szemekkel nézem ,ahogyan leveszi magáról a pólóját.Először nem veszek észre semmi különöset ,csak a szokásos tetoválásit.Mindenhol.

-Mit...-és ekkor veszem észre.Rámutat pont ,arra a részre ,ahol a szíve van és...ott van egy tetoválás.Egy levél darab .Sokaknak ,csak egy sima ereklye ,vagy egy tárgy ,de nekem nem.Nekem ,akinek a neve jelentése ősz nem.Egyáltalán nem.-Ez...ez...-simítok rajta végig.Nem hiszek a szememnek .

Felnézek rá és szórakozottan látom ,hogy mosolyog.Rám.

-Tetszik?-kérdezi .

-Nagyon.-suttogom.Mégegyszer végigsimítok rajta és elmosolyodom.

Miattam csináltatott egy tetoválást ,ami rám emlékezteti.

-Mostmár mindig velem leszel bárhol vagyok.-mondja és a fülem mögé tűri a hajam.

-Még sosem kaptam ilyen ajándékot.-csöppen le egy könnyem.-Vagyis...nagyon más milyet sem ,de...

-Miért?-érdeklődik.Megint kezd belemenni ,de nem szeretném.Nem szeretném rossznak elmotyogni ,de hajlamos vagyok rá.

-Nem érdekes.-rántom meg a vállam és más fele nézek.Milyen érdekes az a tábla ott...

-Mondd.Nem bízol meg bennem?Helyes,de a kihúzottam és a jövőbeli feleségem titkait biztosan nem osztom meg valami fasszal.-mondja.Feleségem...

-Feleséged?-kérdezek rá.Furcsa ,hogy valaki feleségének hív.Miből gondolja ,hogy hozzá megyek?Egy Devilhoz?

-Ha rajtam múlik.Sőt,őszintén mindenkit leszarok a legmagasabb lépcsőfokról ,mert így is úgy is ez lesz.Az oldalamon szeretnélek látni.Uralni akarlak ,úgy ,hogy te uralj.Te leszel a királynőm.-magyarázza elszánt arccal.-Mondd.Mesélj ,én végighallgatlak.

-Nem tudom ,hogy megbízhatok e benned.-közlöm.Tényleg elmondanám a legnagyobb sérelmemet és titkomat?Neki?Egy beképzelt Devilnak?

-Próbáljuk meg.Ha elmondod ,én is elmondom az enyémet.-ajánlja fel.-Én megbízok benned.Teljes mértékben.Áll az alku?

-Rendben.

-Miért mentél abba a házba?-teszi fel az első kérdést.

-Apukámnak vittem az adagját.-válaszolok kertelés nélkül.A szégyen érzete ,és Zachary közelsége miatt halvány pír jelenik meg az arcomon.

-Alkoholista?-kérdezi ,de a kérdése egyáltalán nem tolakodóak ,inkább...érdeklődőek.Még sosem hallgatott meg senki.Ebben a témában nonszensz ,hogy bárki is meghallgatna.

-Igen.Meg konkrétan minden más is.-csöppen le egy könnycsepp az arcomról.Kicsit feljebb húzódzkodom,mire muszáj hátranyúlnom a sebemre ,amit apa övétől kaptam ,mert fáj.Azonnal észreveszi ,de mintha már tudta volna.Hogy ne tudná?Meztelenül látott a múltkor.Mindent sejtett.

-Nagyon fáj?-nyúl oda ,felszisszenek.-Ő tette?

-Igen.-szegem le a fejem.

-Mivel?

-Az...övével.-nyögöm ki nehezen.-Elfelejtettem neki vinni cigarettát.-motyogom.

Odanyúl és óvatosan kitapogatja a nagy sebet.Utána, nem túlzok mindenhol végigsimít.Bevallom ,majdnem minden érintés fájt ,annyi lila ,vagy be nem gyógyult seb van rajtam.A sok nyomasztó emlék.

-Mikor kezdődött?-keresi a szemeim.Megfogja az állam ,és megszorítja ,hogy akaratlanul is felnézzek rá.

-Amikor anya elment.Először kevés .Csak kiabálás volt ,majd néha egy két pofon is el csattant ,de elintézte ,hogy mérges volt és szeret.Majd,sokszorozódott és örültem ,ha egy nap eggyel megúsztam.

-Hogy halt meg anyukád?-kérdezi.

-Autóbaleset.-válaszolok.

-Sajnálom.Ezét csúfoltak régen?-a szemeim tágra nyílnak ,a szemgolyóim ,majdnem labdaként pattannak ki a helyükről.

-Honnan...

-Mindent tudok régről.Utána jártam.

-Igen.Rájöttek.-emlékszem vissza rá.

-Csak ,hogy tudd mellettem senki sem bánt.Ha megpróbál ,többet nem látod,oké?-bólintok.-Anyukád halála előtt még rendesen viselkedett?

-Teljesen.Gyökerestül megváltozott.Ideges és erőszakos emberi lény lett belőle ,amitől megijedtem.-magyarázom .Megdörzsölöm a karom és ránézek.-Most te jössz.

-Rendben.Mit tudsz rólam?-kérdi.

-Azt ,hogy beképzelt vagy.

-Azon kívül?-mosolyog.

-Van még három testvéred .Te vagy a második legidősebb.Mást nem annyira.Most te meséld el a történeted.

-Anyukám...tíz évvel ezelőtt halt meg.-nyel egyet.Látszik ,hogy nem könnyen beszél erről.Életemben nem gondoltam volna ,hogy pont őt látom megtörni.Látom ,úgy ,hogy egy olyan témáról beszél ,amit nem osztana meg.Képbe jön az ,hogy ne kinézet és viselkedés miatt ítéljünk meg valakit.Zachary mindig is gonosz és erőszakos ember ,ami bizonyosan igaz ,de nem tudni mik a sérelmei.Félő ,hogy neki is hasonlóak.

-Hogyan halt meg?-kérdezem halkan és megsimítom a haját.Selymes ,mint a friss tavaszi szellő.Kellemes ,mint az óceán pici hullámai az ujjaid között.

-Ömm...sóhajt egyet.-Tönkretették.Egy ember odaígérte ,ahelyett ,hogy a birtokát és a vagyonát elcserélte volna érte.Hagyta ,hogy csak úgy kioltsák az életét.-undorodva néz ,könnyekkel küszködve.-Egy szavába került volna és még mindig itt lenne.-néz másfele.

-Sajnálom.-rakom két tenyerem az arcára és puszit adok az egyikre.Magamhoz ölelem és együtt perzselődünk a fájdalom tüzében.

Itt maradnék ebben a pillanatban.Örökké.

-Szeretlek,Cicus.-suttogja .Egy percre megállok és próbálom szavai súlyát feldolgozni.

-Én is.-válaszolom halkan.

Soha nem gondoltam volna ,hogy ő is hasonló cipőben jár.Nem hittem volna ,hogy volt egy pillanata ,amikor nem volt erős.Amikor megtörik.Még nem hallgattak végig anya halála után ilyen figyelmesen soha .Meg sem hallgattak.Ahogyan láttam az együttérzést íriszeiben többet mondott egy szónál.

És kimondta...három szótag,kilenc betű és ennyi is elég a pillangókhoz és a boldogsághoz.Ez az egy szó mindennél többet mond.És csak ülünk.Egymás karjaiban várva a vigaszra ,ami majd segít.Fájdalmas múltunk egybekapcsolódik és viharként kel más utakra.

Ő ,és én.Ennyi kell most.