A szadista (10 évvel korábban)
Félek.
Ennyit tudok mondani .Sok erőszakot láttam ezek előtt ,apa mindig is felkészített ,főleg Brayden ,a bátyám ,de...
-Anya!-csak sikítani tudok.Érzem ,ahogyan az a kisfiús hangom elpárolog.Rettegek ,hogy anyának bármi baja is lesz.
Vegyes érzések tömkelege kering most bennem.
Méreg.Düh.Félelem.
Apa tette ezt vele.Apa állította arra a székre az irodájában .
Anya szemei félelmet sugároznak .Mindig csillogni szoktak .Rám.
Mindent megbeszéltünk mindig is ,és most mégis valami azt sugallja ,hogy itt a vég.Csak vissza akarok menni a barátaimhoz és a macimhoz.Ölelgetni szeretném anya ölében fekve.
Hiányzik az otthon melege.
A testvéreim mellettem állnak és ők is nézik ,ahogyan anya szeme benedvesedik.A könnyek patakban folynak a szemiből a ruhájára.Apa mellette elfacsarodott képpel nézi ,ahogyan egy férfi anya fejéhez illeszti a fegyvert.Érzelemmentesen.Mintha megállna az idő.
-Nem adod a birodalmad?Akkor elveszem a kincset belőle.-mondja a pasi és anyára pillant újra.Anya még az utolsó pillanatban rám néz és próbál egy mosolyt erőltetni magára.A szemeimből a könnyek sokszorosódnak attól a pillantástól.
Ne!
A férfi mosolyogva húzza meg a ravaszt...A fegyver elsül...
Anya arca élettelenül enyhül.A tartása elernyed .Oldalt annyi vér folyik ,mint a szememből könny.
Látom ,ahogyan kimúlik .Kihal belőle az élet.
Már sosem tud rám nézni.Sosem tud puszit adni a homlokomra.Többet nem tud megölelni.Még egy búcsú puszit sem adtam neki...
Vége van.A kettőnk ölelése semmissé lett ,és sosem lehet visszahozni.
-Ne!-üvöltök.-Anya!-sikoltozom odarohanva hozzá ,de nem megy.Brayden visszafog.Csak kapkodok sikertelenül.-Ne...-esek térddel a földre.
YOU ARE READING
Andezit
Romance,,Ő a rettegés árnya ,aki a menedéket nyújtotta." A csillag:Idejöttem ,mert máshova nem mehetek.A Devils egyetem az utolsó reményem ,hogy távol maradjak az apámtól.Az utolsó.Az életem ,eddig is tele volt sötét és fájdalmas dolgokkal ,de most...most...
