Andezit

24.fejezet

A csillag

Egyik percről a másikra a földön találom magam.A könnyek akaratlanul is kezdenek kicsöppenni.Sosem tudom őket visszafogni.

Felpillantok az ajtóra ,amit becsapott előttem és megpróbálok felállni .

Szinte már ez a szokásos.Viszek neki valamit ő meg kizár.Semmi újdonság nincs ebben a nyomorban.Napról napra élni.Az életed örömét egy percbe sűríteni.A kavalkádban keresni a boldogságot.A legkisebb rossznak is örülni.

Sokan szeretnék ezzel viccelődni ,de nem tudják ,hogy valaki miket él át.

...

Odanyújtom a konyhás néninek a pénzem ,ami még megmaradt mostanra .A többit elvertem apukám ital adagára.A néni átveszi az aprót és elkezdi számolgatni.Gondolom azt hitte egy újabb elkényeztetett gyerek jött hozzá oda és sokkal többet vett ki a zsebéből.Csalódást kell okoznom ,mert ha a héten tudok venni egy extra sonkás szendvicset több napig be osztom annyira örülök neki.Ég és föld a Devil's egyetem és én.

-Elnézést ,de ez csak a fele a sajtosnak.-mondja szánakozó tekintettel.Biztos ő sem jön nagyon ki a havi pénzével.

-Én...-kutatok a zsebemben ,de egy centet sem találok benne.Mellettem már többen is szóltak rám ,vagy bámulnak.-Rendben ,akkor...

-Az extra sonkásból kérnénk hármat.-szólal meg a hátam mögül egy hang.-Ja,és egy ecetes chipset.-teszi hozzá Zachary.

Odalép mögém és két kezét a csípőmre rakja.Elpirulva nézek fel rá oldalra döntve a fejemet.Beleszagol a hajamba majd a nénire néz.

-Most!-utasítja ,aki alig tud a döbbenettől megszólalni.A sok vizslató szem szinte körbeölel .Fullasztó kezd lenni a pillantások rengetege ,de Zachary közelsége kicsit nyugtat ,amit nem tudok megmagyarázni.Miért nyugtat meg ?

-Parancsoljon.-adja át a nő nekem a három szendvicset és a chipset.-Akkor...

-Hagyja őt békén.Itt van.-dob oda neki konkrétan több pénzt ,mint ,amit egy félévben költők ,majd arrébb húz.

Még mindig csodálkozó szempárokkal nézek előre.Nem hiszem el ,hogy ezt tette!
Vett hármat abból ,amiből én egyet istenítek,nem ,hogy többet.Egyről is csak álmokat szövök.Odaérünk egy ebédlő asztalhoz ,aminek az egyik székét kihúzza és odainvitál.Leülök ,és az asztalra rakom ügyetlenül a sok ételt .

-Éhes vagy?-kérdezi az arcomat fürkészve.

-Az nem kifejezés.-motyogom és odanyúlok egy szendvicshez.-Ehetek belőle?-suttogom.

-Persze.

-Az egészet?

-Bármennyit.-mondja és látszólag jól szórakozik a beszélgetésünkön.Megfogom a sonkás szendvicset és kibontom.

Már az illata is isteni!

Beleharapok és élvezettel telin felnyögök.Igen,én még egy sajtos szendvicsnek is örülök .Hallom ,ahogyan Zachary kuncog és néz engem.Elmosolyodom és jóízűen rágom a szendvics darabot .Olyan idilli pillanatnak vagyok szemtanúja,hogy el sem hiszem.Egy Devil mosolyog azon ,hogy egy szendvicset eszek.

-A kedvenced?-kérdezi.

-A legjobb.-mosolygok.-Nem sokszor ehetek ,de ,amikor igen ,akkor mindig nagyon ízlik.

-Miért nem ehetsz?-kérdezi értetlenül.Habár honnan is tudná egy olyan fiú ,aki eleve a gazdagságba született?

-Tudod...nem mindig van rá pénzem.-magyarázom.Az arca megváltozik és hátradől a székében.Gondolom sejtette ,hogy nem egy pénzzel teli család az enyém ,de őszinte meglepődést tanúsít.