Andezit

34.fejezet

A csillag(néhány héttel azután)

Novával egy kocsiban felér egy halálkúrával.Olyan veszélyesen vezet, hogy csoda még nem haltunk meg.

-Ez az első Sátán napunk!Élvezzük ki!-üvölti el magát.A nevetése rettegést kelt bennem a halálukat illetően.

-Egy kicsit...lassabban, Nova.

-Lassabban?!Csajszi!Nyugibugi van!Élvezzük a levegőt!Éljen Sátán nap!-kiáltja a nagyvilágba.A kocsi teteje le van húzva, így még jobban lehet ,,élvezkedni",ahogyan Nova mondja.Őszintén meglep, hogy élvezem ezt.A Sátán napjára tartunk, Zachary a lelkemre kötötte, hogy majd elvisz, de Nova erősebb lélek nála.Még nem láttam ilyen jó beszélőkét senkinél, úgy ropta a szavakat, mint valami gép.Szórakoztató volt nézni, ahogyan Zachary elnémította a fecsegő Novát.

-Oké.-próbálok egy mosolyt erőltetni magamra, de nem megyek valami nagy sikerrel.

-Ez az!!!-üvöltözik megint.Az este folyamán csak hangosan tudott beszélni, úgyhogy meg sem lep.

...

-Te meg ki vagy?-kérdezi tőlem egy fiú.Összerezzenek, úgy hogy még a vizem is kilöttyent.

Mindenhol csak fény és zene.Zacharyt még mindig nem találom, ezért leültem egy laza fél óra keresgélés után.Nova elment egy fiúval valahova, engem pedig itt hagyott.

-Autumn.-nem akarom elárulni a vezetéknevemet.Ha valamit, akkor azt megtanultam, hogy nem mondok ki senkinek semmiféle személyes információt.

-Milyen Autumn?-kérdezi mosolyogva.Őszintén, még a szeme sem áll jól.

-Titkos.-mondom.

-Értem, ,,Titkos" Autumn.Daniel Guva.-nyújtja a kezét felém.Nem szívesen nyúlok, és érintek meg egy idegent, de így illedelmes.A kezébe csúsztatom sajátomat és megrázom gyengén.Rám mosolyog, de valami oldalra tereli a figyelmét.Rémülten nézi Zachary termetes alakját, ahogyan közeledik hozzánk.Kiegyensúlyozott léptei erősen dobnak a megjelenésén.A fekete póló szinte ugyanolyan sötét, mint a szeme.Elnyeli a sötétség, még csoda, hogy vannak fények.Azonnal megnyugszom, ezek szerint Daniel életét féltem.

-Hé!-ér ide.Én még mindig ülve vagyok, ezért elém áll és eltakar.

-Én...-próbál megszólalni Daniel.

-Ismerlek?-kérdezi dühösen, keverve az unalom apró szikrájával.

-Nem.Daniel Guva.

-Kérdeztem?-kérdi tőle Zachary.-Húzz a kihúzottam közeléből!-mutat a tömeg felé.Pont látom, ahogyan Daniel szégyennel telve elsétál lehajtott fejjel.Zachary megfordul és rám néz.Szinte fáj a nyakam, hogy fel nézzek rá.Most még kevesebb előnyöm van ülve, hogy lássam.-Jól vagy?

-Igen.Nem kellett volna elűznöd ilyen durván.

-Kit érdekel?-néz Daniel nyomába.Szemmel láthatólag cseppet sem érintették meg a történtek.Még egy halvány vállrándítást is produkált.Megforgatom a szemem.

Most úgy érzem mintha tényleg jól lennék.Most nem kéne azt mondanom, hogy jól vagyok.Most valóban jól vagyok, jól érzem magam .Mostmár azzal a tudattal fekszem le este Zachary karjaiba, hogy apukám nem fenyegethet.Nem bánthat, nem kell rosszul éreznem magam miatta.Vehetek magamnak sonkás szendvicset...vagyis, ha véletlenül Zachary nem lep meg eggyel.Minden reggel hoz nekem.Értem.Miattam.Most az egyszer költöttem magamra, és vettem egy ruhát.Mindenhol virágok lepik be, pont tökéletes.Tökéletes.Olyan szépen cseng ez a szó a fejemben.Gyönyörű.

Leül mellém és a szemeimbe néz.

-Szerencse, hogy nem ölt meg az a dilis csaj.Azt hittem, hogy éppen a halál kezeibe adlak.-mondja cinikusan.

-Teljesen be van zsongva.-mesélném, de az arckifejezése elhallgattat.-Mi az?

-Sss.

-Zacha...

-Nem érdekel az őrült barátnőd.-nyögi ki végre.Már megijedtem.-Te érdekelsz.-csókol meg.

-Itt nem lehet, Zachary...

-Miért nem?-mosolyog a csókunkba, mire összekoccan a fogunk.-Te az enyém vagy, így, ahol csak akarunk ott csinálunk bármit.-mondja.-Egy gyors...

-Zachary!-kerekedik el a szemem.

-Autumn Morgan.Most velem jössz.-emel meg.

-Ne!-próbálok komoly lenni, de elnevetem magam.

Felvisz egy szobába , ahol lerak az ágyra.Elég rossz erről beszélni, de már többször szoktunk együtt lenni.Először fájt, nagyon, mostmár...élvezetesnek mondanám.Zachary leveszi a nadrágját és a boxerét, utána fel helyezi az óvszert magára.Már most kemény, én pedig nedves.

-Vedd le a bugyidat.-úgy teszek.A nadrágommal együtt letolom és várom őt.-Jó kislány.-furakodik a lábam közé.Szép lassan belém csússzan és egyre mélyebbre hatol.A nyögéseink csak úgy visszhangzanak.

-Jesszusom!-nyög egyet és érzem, hogy elélvezik..-Szeretlek.

-Én is.-elmegyek pont utána.