Obsessed (Befejezett)

7. Amikor felszáll a gép

Londoni magányában Jaykay összefoglalta a történteket, és arra jutott, hogy ő és az álmai szépséges fiúja bizony valóságos szerelmi kapcsolatban állnak. Hihetetlennek tűnt, de igazi volt. Még fizikai intimitásra ugyan nem került sor, úgy viselkednek mint két szerelmes tinédzser, dehát eddig még nem tudtak időt szakítani rá. Annyi megbeszélnivalójuk volt. De most talán már nem lenne tolakodó őrültség, ha előállna egy ilyen ötlettel. A csók után méginkább kívánta Taehyunggal a fizikai intimitást, és meg akarta adni a módját. Olyan csodálatos volt maga Taehyung, sőt az őket összekötő érzelmek is, hogy a szeretkezésnek is annak kellett lenne. Elővette tehát a régi ötletét, és újraszervezte a sivatagi randevút. Nagyon szerette volna egyesíteni az álmát és a valóságát.

Ezúttal is Ted Simmons segítséget vette igénybe, de most az egyik komplett (luxus)szállás előkészítésére kérte őt meg a megadott helyen. Ezen egy félig a homokba épített kunyhószerűséget kell érteni, amiből elég sokat lehetett találni a sivatagban. Járt hozzá víztartály és aggregátor, és a berendezését sem lehetett pénztárcakímélőnek nevezni. Mondjuk nem is volt Jaykay célja vele. A homokkal fedett rész tartalmazta a hálószobát és a fürdőt, előtte pedig egy fedett kis terasz került kialakításra. A kunyhó közelében egy félig nyitott sátort emeltek fel bárrésszel, alacsony heverőfotelekkel és asztalkával. Jaykay kérésének megfelelően rengeteg gyertya és fényfüzér került mindenhová, az egész nagyon romantikus és mesés volt.

Amikor minden készen állt, újra levelet írt Taehyungnak, de most a kézbesítéssel semmi gondja nem akadt. Mirhaillatú postaként érkezett meg hozzá.
"Kedves Taehyung, amióta visszatértem Londonba, csak egy dolog jár az eszemben. Az, hogy szeretném veled méltó keretek között megünnepelni, hogy egymásra találtunk. Ugyanúgy, ahogyan az első randevúnkat terveztem annak idején, de amelyet eszementnek találtál akkor. Most talán már nem gondolsz őrültnek, pedig az vagyok: őrülten szerelmes beléd. A gépem az Orlyn fog várni szombat este 7-kor, ott találkozunk. Őszinte szerelemmel, Jaykay."

Taehyung azonnal hívta Jaykay-t, amikor elolvasta a levelet. Azt mondta neki, hogy ő is őrülten szerelmes beléje, és alig várja a szombat estét. Azt is megkérdezte, hogy biztosan jó ötlet-e ez a randevú egy olyan országban, ahol a homoszexualitás büntetőjogi kategória, de Jaykay megnyugtatta, hogy amíg a barátjának gondolják, nem lesz semmi probléma. És nem élni akarnak ott egyébként sem, csak egy randevú lesz az egész. Aztán visszatérnek Európába, és kész. Hát nagyon boldogok voltak mindketten.

Jaykay azt is szerette volna, hogy az első szeretkezésük tökéletesen sikerüljön. Mindennél jobban vágyott arra, hogy Taehyung elégedett legyen, hogy ne történjen semmi se úgy, mint máskor. Mint ahogyan ők sem ugyanolyanok, mint mások, és a szerelmük sem az. A szerelmük különleges, egy csodákkal teli mese, úgy akarta elvarázsolni Taehyungot, mint ahogyan Taehyung tette azt ővele. És azt is gondolta mindemellé, hogy a túlzások ezegyszer beleférhetnek a meséjükbe.

Szombat este 7 óra előtt nem sokkal Taehyung megjelent az Orly privát részénél. Mivel hivatalosan regisztrálva lett, gond nélkül a géphez kísérték. Taehyung szája bizony tátva maradt, amikor a lenyugvó Nap vörös-narancs karikájában megpillantotta a fehéren csillogó, hatalmas repülőgépet. Az ajtaja nyitva állt, de a lépcső tetején nem várta őt se lelkes, se lelketlen stewardess. Dobogó szívvel, kis táskájával a kezében sétált fel rajta, majd belépett.