Obsessed (Befejezett)

30. Az utolsó mese

Mivel Jaykay nagyon komolyan gondolta, hogy le akarja zárni az ügyet, tett lépéseket. Tulajdonképpen mérges volt, főleg magára, amiért engedte, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Hogy önként felvállalta az áldozat szerepét, hogy úgy tett, mintha küzdene, de valójában menekült.

Beszélt a menekültügyi jogtanácsosával, akinek elmondta, hogy a vers miatt fenyegetve érzik magukat, és utalt Haya hercegnő esetére a költészettel. Az ügyvéd azt felelte, hogy konkrétumok nélkül nem lehet semmit sem tenni, de javasolja testőrök alkalmazását. Ettől Jaykay nem érezte jobban magát, és szomorúan gondolt arra, hogy szerelme legutóbb egy hatalmas kutyát akart elhelyezni a házban. Ő viszont most azzal állna elő, hogy helyezzenek el inkább négy testőrt, akik ráadásul mindenhová is kísérni fogják őket... hát nagyon nem akaródzott neki.

Aztán ott voltak Taehyung szülei is, akik semmit nem tudtak a valós helyzetükről. Viszont kezdték furcsállni, hogy még mindig nem kaptak meghívást a gyerekektől az új otthonukba. A szép, szőke fiú édesanyja célozgatott is, és rákérdezett, hogy minden rendben van-e köztük. Taehyung arra hivatkozott, hogy még van tennivaló a házzal kapcsolatban, de hamarosan szeretnék őket meghívni magukhoz... hát nagyon szégyellte magát. A meghívás szóba sem jöhetett per pillanat, sőt Jaykay fejében az is megfordult, hogy szerelmét visszaküldi Párizsba, amíg elrendezi a dolgokat, hiszen nagyon féltette, de erről aztán hamar letett. Ugyanazt a hibát többször nem akarta elkövetni, még akkor sem, ha a szíve azt diktálta volna.

Taehyung ezzel szemben a sejk megkeresését nem forszírozta. Annyira tartott tőle, hogy megbénította az aggodalom. Úgy volt vele, hogy kitart szerelme mellett, de nem tudott aktív lenni. Még csak passzív ellenállást sem tanúsított, a rettegés paralizálta őt. Bármikor megtehette volna, hogy kilép ebből a rémálomból, és Jaykay-nek egy szava sem lehetett volna. Mégsem tette. Ha szerelme csinált valamit az ügyben, ment vele, ha nem, annál jobban örült neki. A saját bőrén érezte a "jóban-rosszban" elcsépelt frázisát, és a legdöbbenetesebb az volt, hogy nem lelkiismereti okokból maradt Jaykay mellett. Hanem azért, mert biztos volt abban, hogy neki ott a helye szerelme mellett, sőt vele akart lenni. Végül és igazából önmagáról is azt gondolta, hogy megőrült.

Mivel dolgozni is együtt jártak a lounge-ba, legalább egymás miatt nem kellett idegeskedniük addig sem, amíg Jaykay felveszi a telefont, hogy beszéljen az apjával. Ebből a szempontból nem is aggódtak, viszont a nyár elején feltűnt Jaykay-nek, hogy ugyanazt a kocsit már többször látta maguk körül, hol az országúton, hol a belvárosban. Egy egyszerű, ezüstszürke Ford F150-es volt, ami nem lett volna nagy dolog, hiszen rengeteg cirkált belőle a környéken, de ennek az ablakai sötétítettek voltak. Erre semmiféle magyarázatot nem lehett találni Québec déli részén azon kívül, hogy valamit nagyon takarni akar a benneülő.

Jaykay nem akart paranoiás lenni, de érezte, hogy a sejk figyeli vagy figyelteti. Mivel az őszinteség és az együtt működés újra maximálisan jellemezte a kapcsolatukat szerelmével, nem hallgatta el előle a megfigyelését. Taehyung először ledöbbent, majd tudomásul vette, és próbált megbizonyososodni a saját szemével a dologról. Azt vették észre, hogy rendszeresen a házuk közelében kezdi követni őket ez a kocsi, majd a belvárosban a lounge előtt hirtelen eltűnik. Hazafelé ritkábban látták, akkor többnyire a belvároson kívül tűnt fel, és sosem kísérte őket hazáig. Teljesen biztosra vették azonban, a megfigyelésük nem korlátozódik az utazásokra, bár az otthonukban nem fedezték fel semmi gyanúsat, a lounge-ban viszont minden vendég lehetett az.

Tényként kezelték tehát, hogy a sejk megtalálta őket ismét, és hogy hamarosan előáll. Nem tudták azonban annak mikéntjét, és azt sem, hogy egyedül van-e vagy az embereivel. Jaykay azonban ezúttal nem akart kivárni és logikázni. Fáradt volt és dühös. Felvett négy profi testőrt, és a következő napokban velük mutatkoztak. A sötétített ablakú autó ugyanúgy követte őket. Alkalmazott egy magányomozót is, akinek az őket figyelő kocsit kellett megfigyelnie. Taehyung már egyáltalán nem aludt ezekben a napokban, vagy nem vette észre, sokkal inkább hasonlított egy élőhalottra, mint a szép, szőke fiúra. Egyedül Jaykay karjaiban talált megnyugvást éjszakánként, ahol annyi erőre mindig szert tett, hogy másnap folytassa.