Obsessed (Befejezett)

28. A döntések éjszakája

- Te melyikre ülnél fel szívesebben? - kérdezte Jaykay, miután az ölébe vonta Taehyungot.
A szőke fiú lelkiismeretesen választott, a feketét, de nem tűnt túl feldobottnak, amit szerelme persze félreértett.
- Ha félsz tőle, édes, akkor hagyjuk. Sose akarnék olyat csinálni, amivel nem értesz egyet.
Taehyung megrázta a fejét. Jaykay ölében már nem is értette, hogy miért bizonytalankodott. De könnyű persze nem volt így sem.

- Nem, nem arról van szó.
- Hanem miről?
Taehyung kivárt kicsit, mert jól akart beszélni. Szerette volna tompítani valahogy a helyzet élességét, hiszen tényleg nem történt semmi durva. Csak kapott egy ajánlatot.
- Ma együtt kávéztam apáddal - bökte ki gyorsan.
Jaykay ösztönösen megszorította szerelme karjait ültében, miközben teljesen ledöbbent és nem akart hinni a fülének.
- Hogy mit csináltál?

- Már hazafelé tartottam, amikor az utcán megszólított. Azt mondta, hogy beszélni akar velem.
Jaykay az idegösszeomlás szélén igyekezett feldolgoznia a hallottakat. Minden, amit eddig hitt hirtelen valótlan lett.
- Miért álltál vele szóba? - kérdezte, de csak felindulásból.
- El kellett volna futnom? Úgy láttam, hogy egyedül van, úgyhogy beültünk egy kávézóba.
Jaykay tíz körömmel kapaszkodott az eddig vélt valóságba és Taehyungba, de nem volt könnyű dolga.
- Sosem megy egyedül sehova.

Szerelme azonban csak megrántotta a vállát.
- Most nem volt vele senki.
Ebben Jaykay nem lett volna annyira biztos, de tévedett már ő.
- És mit akart?
- Azt mondta, hogy ad tízezer dollárt, ha elhagylak. Mert neked mellette van a helyed, nem mellettem.
Jaykay felpattant, miután finoman eltolta magától Taehyungot.
- Mekkora gazember! - csapott ököllel a falba.

Az agyfasz tehát közelgett, ahogyan azt Taehyung előre sejtette, neki kellett nyugodtnak maradnia.
- Igen, az. Azt válaszoltam neki, hogy tízmillió dollárt akarok.
Jaykay eddig rótta a kilométereket a nappaliban, de ekkor megtorpant.
- Tessék?
- Azt felelte, rendben.
Az arab fiú hisztérikus nevetésben tört ki. Szó szerint csapkodta a térdét.

- Hát ez nem hiszem el - törölgette a könnyeit.
Az ő szerelme. Akinek annyira semmi fogalma nincs erről másik világról, hogy leáll üzletelni a sejkkel. Sőt feltételeket szab. Szinte látta maga előtt, ahogyan az apja ledöbben, mert ilyennel még biztosan nem találkozott. A virágos jókedvének azonban hirtelen vége szakadt.
- De nem akarsz elhagyni? - kérdezte, mert már nem tudta, hogy mit gondoljon.

Taehyung kezdte gyanítani, hogy a józan ész indulni készül.
- Persze, hogy nem, de le kellett volna állnom vitázni vele?
- Semmi értelme nem lett volna - felelte a fejét ingatva Jaykay és lerogyott egy fotelbe. Aztán bámult maga elé.
Taehyung eléje guggolt és megfogta a kezét.
- Szerintem se. Végtelenül antipatikus ember.
A meggyötört arab milliárdos fiú megvert kutya arccal nézett rá.
- Nekem mondod?

Taehyung azonban és sajnos még nem ért a mondandója végére.
- Nagyon ragaszkodik hozzád. Azt mondta, hogy az ő vére vagy, nem az enyém.
Jaykay jól ismerte ezt a férfit. A mindent is birtokló, kegyetlen, gátlástalan és megszállott sejket.
- Ez sajnos így van - ismerte el, ám az apjának igaza volt: ő makacs és hajthatatlan. - De engem nem érdekel - tette hozzá.

Az új helyzet nagyon átszínezte a fiúk térképet. Az út, amelyet választottak maguknak, teljesen ködbe veszett. Többé nem találtak fix tájékozódási pontokat. Viszont már úton voltak, szóval menni kellett.
- Tulajdonképpen jól jött ez a beszélgetés - ült a fotel mellé a szőnyegre Taehyung térdeit felhúzva. - Néhány dolog teljesen világos lett.
Jaykay értette őt:
- Így van. Ha akar, megtalál, bárhol is vagyunk. Csak idő kérdése.
- Igen. És az is, hogy mindenképpen vissza akar kapni téged. De! Nem ölt meg egyiküket sem. Téged nyilván élve akar, de engem sem bántott. Pedig megtehette volna.