Obsessed (Befejezett)

8. Az emír

Taehyung középkori lovagja szerencsére terhelhető volt, pedig a film teljes embert kívánt. A legnagyobb kihívásnak az bizonyult, hogy értő filmnézőként nemcsak a döbbenetes jeleneteket kellett befogadni, hanem értelmezni is kellett azokat, ami a csomagolás miatt nem volt egyszerű. Látni a kockák között, belátni a külső mögé, felfogni, hogy amit látsz, ami csak eszköz arra, hogy megértsd a gondolatot, sosem könnyű. Éppen ezért ragadnak le sokan rögtön a látványnál, hiszen az a könnyebb mindig. Jaykay azonban jó tanuló volt Taehyung mellett, és tudott szintet lépni, ami nagyon elégedetté tette az utóbbit. Hogy Jaykay nemcsak nézni képes, hanem látni is, olyan tulajdonságnak gondolta, amire egy egész életet fel lehet építeni.

Amikor a jóképű arab fiú felnevetett a divattervező ikonikus mondatán, miszerint "A házasságra nagy szükség van, mert.... egyébként nem lenne menyasszonyi ruha.", Taehyung jó jelnek vette, és kezdte gyanítani, hogy valódi kincsre lelt Jaykay-ben. Elég sokat várt már egy ilyen fiúra, aki nemcsak külsőre felel meg a magas igényeinek. A magángép fehér foteljében, lábaiat Jaykay combján pihentetve, amikor a (maxi)képernyőn a matador és a szerelme utoljára szeretkeznek, majd elhangzik a zárómondat: "Ilyen boldogságot még nem láttam.", a hideg lezdte rázni, de nagyon jó értelemben. Lehűtötte azonban gyorsan magát, hiszen egymás testét még nem ismerték. Akármilyen prózai is, fontos része egy kapcsolatnak, és könnyen megeshet, hogy az ágyban nem fognak működni a dolgok. Ez teljesen ésszerű gondolatnak tűnt, de őszintén szólva, azért alaposan meglepte volna őt.

Jaykay ezzel szemben már szinte hozzászokott ahhoz, hogy megkapta, ami után annyira vágyakozott, ő már megjárta az ebből fakadó kálváriát, ő már beteljesülve látta a sorsát, bárhogyan is alakuljon ezekután. Neki könnyebben ment, már évek óta ezt a konkrét fiút várta. A nagyon kezdeti bizonytalansága teljesen semmivé foszlott. Ha eddig azt hitte, hogy Kim Taehyung tökéletes megtestesülése az elképzeléseinek, akkor most be kellett látnia, hogy azokat generózus módon felülmúlja. Az észveszejtően lenyűgöző külseje ugyanis észveszejtően gyönyörű belsőt takart. Intelligens volt és meghökkentően érdekes. Néha furán érezte magát mellette, de Kim Taehyungban minden koherensen működött, hasonlított nagyon az Almodovar világára.

A film után, mint egy öreg házaspár, pihenni tértek. Elég sokminden történt az elmúlt órákban, erőt kellett gyűjteniük a folytatáshoz. Mindketten úgy vélték, hogy egy nagyon fontos lépést fognak megtenni hamarosan. Jaykay másfélszemélyes ággyá alakított egy rögzített heverőt, és felkínálta Taehyungnak. Aztán egy másikkal kezdett foglalatoskodni, ám a szép szőke fiú másra vágyott.
- Elférünk ketten is - ölelte át hátulról a házigazdát.
Jaykay szembefordult vele, és a kezei közé fogta az arcát.
- Biztos vagy benne? Kényelmetlen lesz.
- Tudom, de szeretnék hozzádbújni.
Jaykay elolvadt. Egy mozdulattal visszarendezte a másik heverőt, és követte Taehyungot. Ha hozzá akar bújni, akkor azt fogják tenni. És lesz, ami lesz.

Az összebújás nagyon jól sikerült, lelki szempontból teljes mértékben kielégítette őket. A másik ilyen közelsége, a lehellete, az illata, testének melege a legvalóságosabb dolog volt a világon. Intimitást varázsolt közéjük, és biztonságot hazudott. Csábította őket, hogy belevessék magukat az erotika hívogató karjaiba, de ott lebegett a szemük előtt a sivatagi randevújuk képe, amelyet Taehyung annak idején viccből említett csak meg, de amelyet Jaykay teljesen komolyan vett. Nem akarták elrontani, mert időközben közös vággyá lépett elő. Összeölelkezve a szűkös helyen pihentek hát néhány órát. Amit közben éreztek új volt számukra, de mégis régi. Új, mert még sosem tapasztaltak ilyet, és régi, mert már hosszú ideje vágytak rá.

Dubai idő szerint 3 órakor Jaykay felpuszilgatta Taehyungot, aki nem aludt mélyen, de teljesen ébren sem volt. Nem úgy, mint Jaykay, aki egyáltalán nem bírta lehúnyni a szemét. A repülőgép belsejének félhomályában órákon keresztül csak nézte a karjaiban pihenő szép szőke fiút. Annak a tudata, hogy azt a fiút, akit megálmodott magának éppen most viszi oda, ahol megálmodta őt, teljesen elvarázsolta. Az álma és a valósága hihetetlen módon közel került egymáshoz. Természetesen csak szimbolikus értelemben, de olyan érzése volt, mintha hamarosan célba érne, de egy olyan célba, amiben semmiféle verseny nem végződik.