Obsessed (Befejezett)

2. A mániákus

A hírlevél lemondásának napján ugyanis is a Celine hírlevelet küldött neki, amely egy Hedi Slimane-nal készített interjút ajánlott a figyelmébe. A fura nevű férfi a kreatív igazgató volt, és igen, Jaykay már egy ideje ismerte a nevét. Abban reménykedve, hogy esik szó a Celine boyról is, rákattintott a linkre? Persze. Elolvasta a teljesen unalmas bekezdéseket a nyári kollekcióról? Persze. Szánalmas volt? Nagyon. De valóban szóba került a szép szőke fiú, akit Hedi Slimane egyenesen a múzsájának nevezett. Megtudta róla, hogy koreai származású, Kim Taehyungnak hívják, vele egykorú és nyilván Párizsban él. A tökéletes szépségéről szóló mondatokkal maximálisan egyetértett, és tényleg annyira szánnivaló volt, hogy a megszerzett információktól végtelenül boldognak érezte magát.

Amit ezek után tett, azt később úgy ítélte meg, hogy a származása számlájára írható. Olyan módon járt el ugyanis, amellyel ő száz százalékig nem értett egyet. De ugyanakkor abban nőtt fel, és első felindulásában követhető útnak tűnt. (Ha valaki most arra gondol, hogy ha elég intelligensek vagyunk, akkor az otthonról hozott, általunk elítélt dolgokat úgy le tudjuk rázni magunkról, mint a esőcseppeket, annak van egy rossz hírem: nem, ne tudjuk.) Kihasználta ugyanis, hogy egy dubai milliárdos család tagja, és egy nagyon fennkölt, dicsérő-gratuláló levelet írt a Celine-nek, amelyben lényegében felmondta az interjúban olvasottakat. A levele leglátványosabb része azonban az aláírása volt a jó hosszú neve fölött és a család viaszpecsétje, amelyet ünnepi dokumentumoknál használtak. Csak éppen mirhaillatú parfümöt nem cseppentett rá, de nagyon gazdag arabnak akart tűnni. Egyébként az is volt.

Nos, a Celine-nél értettek a szóból. Volt már nekik arab milliárdosuk, de a kettő még jobban hangzott, úgyhogy udvariasan meginvitálták őt a soron következő cannes-i partijukra. Jaykay akkora fehérrózsacsokros meghívót kapott tőlük, hogy a fal adta másikat. Még jó, hogy mindig hoz magával otthonról egy disdását a biztonság kedvéért, bár Európában soha nem szokta viselni. Most viszont úgy néz ki, hogy kelleni fog. Hát nem volt büszke magára. Látni akarta viszont a szép szőke fiút, és most lehetőséget kapott rá. Vagy inkább vett rá. De mindegy is, ezek a részletek most igazán nem fontosak.

Mivel hivatalos formában fog részt venni az eseményen, értesíteni kellett a családját. Az apja fel is vonta a szemöldökét, bár ezt Jaykay nem láthatta, mert nem fecsérelte az idejét videóhívásokra nemző atyjával, nem hitte volna sosem, hogy sorrendben a harmadik fia érdeklődik a divat világa iránt. Valójában úgy vélte, hogy a női modellek iránt érdeklődhet, de az is lehet, hogy csak a francia társasági életben akar alámerülni. Az utóbbi jobban tetszett neki, hiszen 25 éves fia eddig nagyon nem mozgott sehol. Olyan magánakvalónak tűnt.

Jaykay viszont kicsit sajnálta, hogy ezúttal szóba sem jöhet az inkognitó. De valamit valamiért. Halvány fogalma sem volt arról, hogy miként zajlanak az ilyenfajta események, viszont gyanította, hogy nem fognak hasonlítani a sivatagi bulikhoz. Ő az otthoni hivatalos dolgokban már szerzett némi tapasztalatot, de csak visszafogottan, hiszen a legidősebb bátyja kapta a legnagyobb figyelmet. Őt valahogy úgy könyvelték el hazájában, mint az egyik, de nem a leggazdagabb család legkisebb fia, aki folyton külföldön lóg. És amúgy is fura. Még akár szerencsésnek is lehetett nevezni a helyzetét.

Miután vizsgáit abszolválta, hiszen jó fiú volt, június közepén Párizsba utazott. A Hotel Peninsula-ban vett ki egy lakosztályt húsz éjszakára, ahol megkülönböztetett figyelemben részesítették volna, de ő határozottan jelezte, hogy számít a szálloda diszkréciójára. Ebből kifolyólag kizárólag farmerben lehetett őt látni. Celine farmerben egészen pontosan. Mivel kitűnően beszélt angolul és franciául, nem volt szüksége tolmácsra, és amíg belakta magát francia földön, felkereste a párizsi Celine palotát is. Bár az épület nem volt egy Burdzs Kalifa, csinosnak találta. Vett néhány hoodie-t, kabátot, táskát meg apróságokat, már éppen csak női Celine ruhája nem volt. Legalábbis addig.