Obsessed (Befejezett)

24. Bobby Fisher a sivatagban

A sivatagot mindenki ismeri. Homok, meleg, tevék meg ilyesmi. Jaykay kicsit jobban ismerte az átlagnál, de ez nem az ő hibája volt, így hozta a sorsa. Nem állt azonban ilyen jól Bobby Fisherrel. Az a kultúra, ahol nagy sajnálatára felnevelkedett, Allahhal kezdődött és azzal is fejeződött be, a Korán volt a mindennapi betevő, pluszba lehetett néhány csodás elemekkel keresztül-kasul szőtt sztorival vigasztalodni. Aki szerencsés módon tanulhatott a világ más helyein, mint például ő, az olvashatott mást is, és a globilazáció is megtette jótékony hatását, de amilyen frissítő volt ez bizonyos fiatalok számára, olyan felszínes is marad.

Bobby Fisher alakja jóval a felszín alatt kezdődött, tehát őt már nem ismerte Jaykay, pedig jó tett volna neki. A lelki békéje miatt. Említett Bobby Fisher ugyanis a sakk fenegyereke volt, akiről úgy tartották, hogy ha nem sakkozó lett volna, akkor minden bizonnyal veszélyes pszichopata vált volna belőle. Az egész karrierjét botrányok fémjelezték, a New York Times pedig azt írta róla, hogy "Alapjában véve Fisher személyisége az uralkodási vágyon, a megalázni vágyáson és ellenfele agyának irányításán alapszik." Minden címet megszerzett, amit lehetett, többször is, az IQ-ja már középiskolás korában 180 felett járt. Ehhez arrogáns és különc stílus párosult, de minden idők egyik legnagyobb sakkozójaként tartják számon, szóval megérte a pénzét úgy, ahogy volt.

Nem mondom, hogy Jaykay agyi kvalitásai felértek az övével, de azt igen, hogy ha Jaykay nem arab milliárdosnak születik, lehetett volna belőle jó sakkozó. Két vonatkozásban ugyanis hasonlított az említett fenegyerekre, de persze nem a stílusát illetően. Se arrogáns, se különc nem volt, sőt pont ezeknek az ellentétjei jellemezték őt, de hogy úgy mondjam, az uralkodási vágy, az ellenfél megalázásának a vágya és a másik agyának az irányítására való törekvést a génjeiben hordozta. Mindhárom dolog jellemezte az apját is, ám nála csak a hatalomvágyat szolgálták, míg Jaykay esetében az empátia képességével párosultak és igazságérzettel. Ugyanazt a dolgot tehát másképpen használta a nagy érzelmi infelligenciájának köszönhetően. Nemző atyja az utóbbi kifejezésnek a jelentését sem ismerte.

Ezen felül rendelkezett Fisher két játékstratégiai vonásával is, bár erről sem volt semmi fogalma. A hibakihasználó képességről és a hiperagresszív végjátékról van szó. Az utóbbi már bemutatkozott a szilikonbabák színrelépésével, és izmosan kezdett kibontakozni az álöngyilkosság eltervezésével, de virágba borulni csak a konkrét események során tudott majd. A hibakihasználó képessége számára azonban éppen szerelme, Taehyung megjelenése adott lehetőséget. Merthogy Taehyung döntése arról, hogy Dubai-ba megy, a lehető legnagyobb hiba volt, amit el lehetett követni ebben a helyzetben. Vagy nem?

Miután Jaykay szerelme üzenetét bámulva lábon kihordott egy agyvérzéssel felturbózott szívinfarktust, összeszedte a sikítva menekülő agysejtjeit, és megpróbált oxigénhez jutni. Azokat a lehetőségeket, hogy "Ezt nem hiszem el!" vagy, hogy "Ez csak vicc!" automatikusan átugrotta, nem fecsérelte vele az időt. Mivel szerelme nem tette meg neki az a szívességet, hogy megjelölje érkezése pontos időpontját, rá kellett keresnie a neten, de szerencsére csak két közvetlen járatot talált. Mindkettő éjjel 11 körül érkezik. Délután 5 óra 7 perc volt éppen, és Taehyung érkezésének időpontjában már a kocsiját kellene gyújtogatnia. Hatkor pedig az apja emberei várják a a város egyik kivezető útjánál, most mi legyen? Ja és még őrültnek is kell lennie.

Mennie kellett. Most aztán már tényleg nem lehetett előre-, meg újratervezni. Taehyung láthatóan elszabadult ágyugolyóként üzemelt. Üzenetet írt neki, ami így szólt: "Erre nem számítottam. Foglalj szobát a Bab Al Shams-ban, és NE mozdulj. Ne higgy el semmit rólam." Aztán shemaghot kötött és elindult. Nagyon-nagyon-nagyon remélte, hogy szerelme megfogadja, amit kért, de biztos sajnos már ebben sem lehetett.