Mi a különbség képzelet és valóság között? Egyszerű kérdésnek tűnik, igaz? Az is persze, hiszen a képzelet nem létezik, a valóság viszont igen. Akkor lesz kicsit nehezebb a helyzet, amikor a képzeleted kezd valós formát ölteni. Félelmetes érzés. Min...
- Azt akarom, hogy beszélj egy orvossal - kezdte határozottan az apja. - Milyen orvossal? - Elmeorvossal. Jaykay hisztérikus felnevetett. - Az elmém teljesen rendben van, abban biztos lehetsz. - Nem vagyok az - vágta rá azonban határozottan az apja. - Amit tegnap láttam nálad, arra utal, hogy segítségre van szükséged.
Jaykay karaktere nem adta magát olyan könnyen. - Pont néhány nappal ezelőtt mondtad, hogy mindannyiunknak vannak extra igényei, de megengedhetjük magunknak. Nekem ők az extra igényeim. Mivel ez teljesen így zajlott le, a sejk nem is talált hirtelen szavakat. Jaykay viszont ihletet kapott. - Sokkal jobbak a kurváknál. Tisztábbak és nem okoznak semmiféle gondot. Ezenkívül jobban is... - Hallgass! - szakította félbe az apja nagyon-nagyon ingerülten. - Az extra igényeket egészséges keretek között értettem.
Jaykay annak örült, hogy ilyen fénytörésben a homoszexualitása belelóg az egészséges dolgok halmazába, lám-lám, de majd szétfeszítette a tehetetlen dühe miatt érzett idegessége. Azt ugyanis nem vághatta az apja fejéhez, hogy az a nem normális, amit a "testvéri talalkozók"-on művelnek. Ő legalább csak élettelen babákat "használ" perverz vágyainak kielégítésére, de azokon a bulikon valódi nőket és még ki tudja, hogy micsodákat használnak eldobható tárgyként és kedvükre. Mindazonáltal ez az a stílus és szóhasználat, amit az apja minden bizonnyal megért. Kár, hogy Jaykay-nek hánynia kellett tőle. Ha arról beszélne vele, hogy mi mindent kapott Taehyung szerelmétől, valószínűleg kinevetné, de hogy egy szavát sem értené, az tuti. Ezen a ponton Jaykay nagyon örült annak is, hogy Taehyung mindebből semmit sem hall.
- Ha ragaszkodsz hozzá, jöhet az agyfurkász, de csak pénzkidobás lesz, mert nem vagyok őrült - közölte végül, mintha szívességet tenne az egész világnak. - Adib majd értesít - felelte szárazon az apja és kinyomta a hívást. Jaykay szinte látta maga előtt, ahogy küzd az apja, ahogy mardossa a csalódás, ahogy elönti a düh, mert a fia beszámíthatatlan. Nagyon elégedett volt. Mindenesetre a második felvonáson kezdte törni a fejét, ami azonban nem az elmeorvos volt. Őt csak mellékszereplőnek tekintette.
A következő alkalomhoz a menyasszony érkezése adta a díszletet. Jaykay nem akart túlzásba esni, azt az utolsó napokra tartogatta. Rehabilitálta a favágót, és szépen a hatsóülésre ültette a kocsijában. A fogadásra apja palotájába kellett mennie, de tudta, hogy a parkoló be van kamerázva. Amikor kiszállt, rögtönzött egy kis jelenetet, amely körülbelül arról szólt, hogy a favágó meg van sértve, nyilván azért, mert nem mehet Jaykay-jel, aki viszont próbálja őt meggyőzni. A kisebb volumenű veszekedést végül öleléssel zárták le, és Jaykay egy kedves szájrapuszit is adott a favágónak, hogy megenyhüljön.
A házba vezető úton Jaykay azon gondolkodott, hogy a kamerát ellenőrző biztonságiakból vajon milyen reakciót váltott ki a kis jelenete. Megdöbbentek, vihogtak vagy mindkettőt csinálták egyszerre. Abban viszont biztos volt, hogy mire felér, az apja már képben lesz. Elnézve az arcát, nem is tévedett. Az undor és az aggodalom keveredett rajta, és oda is szólt neki: - Ne csinálj jelenetet! Válaszul Jaykay értetlenül nézett rá. Persze esze ágában sem volt jelenetet csinálni, ahhoz kevésnek érezte magát, akkora színész nem volt. De bőven elegendőnek találta, ha az apja csak retteg attól, hogy azt csinál.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
