Obsessed (Befejezett)

15. Egy nap a világ 🔞

Miután kijátszották magukat, megebédeltek, aztán a földszinti nappali hatalmas díványán elnyomta őket az álom. Taehyung jól aludt, és azok közé tartozott, akik szinte sosem emlékeznek az álmaikra. Ezért nagyon hálás volt. Már így is többet gondolkodott kelleténél. Jaykay azonban konkrétan rémeket látott. Az agya egyértelműen igyekezett átvenni a legrosszabb lehetőségeket azt illetően, ami rájuk vár.

Ebből az alkalomból azt álmodta, hogy elmondta az apjának az igazat. Azt, hogy meleg és hogy szerelmes valakibe, akivel együtt akar élni Európában. Az apja nevetésben tört ki, és azt felelte, hogy ugye csak viccel. Miután azt felelte, hogy nem, a felmenő paprikavörös lett a méregtől, és azt ordította, hogy inkább megöleti mindkettőjüket, de Jaykay ekkora szégyent nem fog hozni a családra. Jaykay visszaüvöltött neki, és azt vágta a fejéhez, hogy a "testvéri találkozók" miatt kellene szégyenkeznie, nem miatta, mire az apja pofon vágta. - De én legalább nem vagyok abnormálisan beteg - kiábálta utána, miközben Jaykay feldúltan elhagyta a dolgozószobát.

Jaykay rettenetes szívdobogások között riadt fel. Csak a mellette szundikáló Taehyung látványa nyugtatta meg lassanként. Sosem érezte magát abnormálisan betegnek a lelke mélyén, bár a külvilág erősen sulykolta beléje ezt a variációt. Épp ellenkezőleg: ha fiúkra gondolt, minden természetesnek tűnt, ezzel szemben a nőkkel való intim kapcsolat lehetőségétől legalábbis kényelmetlenül érezte magát. A vonagló táncosnőktől egyenesen a gyomra fordult fel, és képtelen volt felfogni, hogy a haverjainak miért tetszenek annyira. De attól is rosszul volt, amit lehetett tudni azokról a "testvéri találkozók"-ról. De most, hogy Taehyung személyében megtalálta a szerelmet is, a világ legboldogabb embere lehetne.

Ezzel szemben sokkal jobb esélyekkel pályázhatott a világ legbolondabb embere címre, aki 1. magára akarja haragítani az Arab Emirátusok ötödik legnagyobb hatalmú emberét, aki nem szokott visszariadni bizonyos eszközökről, 2. ezáltal komoly veszélybe sodorhatja a szerelmét és önmagát. Hát nem álltak jól a dolgok, bár még semmi sem történt. Azt leszámítva, hogy előbb eszementen hajszolta az álmát, majd óvatlanul viselkedett. Nem gondolta, hogy az apja figyeltetné őt, az a család női tagjainak volt a sorsa, de az a rohadt sosem lehet tudni mindig ott lebegett a feje fölött. Már vagy huszonöt éve.

Addig-addig szorongott a szuper álma után, hogy tisztán akart látni. Kipattant az ágyból és kiment a teraszra. Menet közben magához vette a mobilját, azt, amely hivatalosan volt az övé. Ezt használta mindig, kivéve, ha Taehyunggal beszélt, vagy ha a kettejükhöz kapcsolódó dolgokat intézte. Jaykay ugyanis nem volt hülye. Pontosan tudta, hogy az Absher használatával az apja akkor tud meg róla mindent, amikor csak akar. Ez egy olyan applikáció ugyanis, amely segítségével a férfiak többek között értesítést kapnak arról, ha női családtagjaik felmutatjak az útlevelüket a reptéren. Sőt engedélyezhetik, illetve nem engedélyezhetik, hogy ezen rokonok elhagyják az országot. A férfi családtagok kapcsán általában nem használták, de sosem lehetett tudni. Jaykay biztos volt abban, hogy az apja mindent is el tud intézni.

Leült hát az egyik nyugágyra, és felhívta őt.
- Csak szólok, hogy hazajöttem egy-két napra, hogy tudjak nyugodtan készülni. Hamarosan visszarepülök a záróvizsgákra.
- Értem. Semmi programod sincs?
- Semmi. Tanulni akarok.
- Értem. Biztos jobban teszed, mintha divatbemutatókra járkálnál.
- Pontosan.
Ennyiben maradtak, és bár a párbeszédük teljesen érzelemmentes volt, mint mindig, ez a tény már jó ideje egyáltalán nem zavarta Jaykay-t. Úgy tizenöt éve.

Az viszont valamennyire megnyugtatta, hogy az apja láthatóan nem tud semmit róla és Taehyungról. Ha ez az igazság, akkor tényleg nem figyelteti, biztos azonban sosem lehetett. Lehet, hogy csak úgy tesz, mintha nem tudna semmit, és majd a megfelelő pillanatban felhasználja ellene, amit tud. Akárhogy is, eddig nem lógott a levegőben semmi botrány. Neki viszont nagyon-nagyon óvatosnak kellett lennie. Még egyszer olyan nem eshetett meg, mint ami a sivatagban esett meg. Legalábbis nyílt terepen. Zárt terepen viszont annál inkább, és a villájánál zártabb terepet nehéz lett volna elképzelni.