Obsessed (Befejezett)

1. Vörös dűnék

Vajon mennyire jó egy dubai milliárdos fiának lenni? Biztosan nagyon. Jó helyen laksz, nincsenek anyagi gondjaid, járhatsz európai egyetemre, hogy utána az apád nyomdokaiba léphess, élvezheted az életet, ahogy csak akarod. Tulajdonképpen mindent megvásárolhatsz, ami eladó, sőt valószínűleg azt is, ami nem az. Egyszóval megfogtad Allah szakállát. Minden bizonnyal ez az általános közvélekedés, és aztán ott van Jabar Khaled, röviden Jaykay, aki a becenevét a London School of Economics falai között nyerte el, és annyira megszerette, hogy onnantól fogva ragaszkodott hozzá. Na ő a lelke mélyén utálta az egészet. Nem, nem azt, hogy baromi sok pénze volt, nem, dehogy, hanem minden mást.

Kezdjük azzal, hogy vallásosnak kellett lennie akkor is, ha nem akart. Kiskorában nem okozott problémát, akkor csípte ezt a nagyszakállú öregembert, de aztán amikor már össze tudott adni kettőt kettővel, legalábbis kérdései voltak. Mivel ezekre értelmes választ nem kapott, elgondolkodott. Már majdnem azt mondta, hogy ő ebben nem fog részt venni, de aztán azon is elgondolkodott, hogy lehet, hogy ő téved. Mindenki hisz, tehát valószínűleg benne van a hiba. Végül úgy döntött, kivár. Márcsak amiatt is, mert az egész életüket belepte Allah, a napi őt ima, a Korán (amit már unásig ismert), ebbe nevelkedett bele, nagyon nem látszott a kiút belőle.

De nem bírta azt sem, ahogyan a nőkkel bántak az ő kultúrájában. Egészen pontosan nőkkel, gyerekekkel és a nem mohamedánokkal. Bármennyire is igyekeztek elhitetni, hogy minden rendben, a családjában a férfiak erőszakosak voltak és teljhatalmúak, ráadásul rengeteg pénzzel is rendelkeztek, így aztán tényleg büntetlenül tették azt, amit akartak. Az apja az összes feleségét megütötte már, és ezt mindeki rendbenvalónak találta. A nagyobb lánygyerekek lényegében sehova sem mehettek "söfőr" nélkül, aki valójában ellenőrizte minden lélegzetvételüket. Ők egyetemre sem mehettek, az egyetlen feladatuk az volt, hogy férjhez menjenek az apa akaratának megfelelően. Mindenük megvolt, ami pénzért megvehető, de ez volt mindenük.

A fiúk jóval szabadabban élhettek, ő is így tanulhatott Londonban, az egyik legjobb egyetemen. Egyébként pont ott tapasztalta meg, hogy a nyugati lányok és nők mennyivel megbecsültebb emberek, és hogy a személyes szabadság alapvető joguk. A szabadság pedig boldoggá teszi őket. Szomorúan gondolt a lánytestvéreire, akiknek az arcán mindig melankólia ült, és akik tulajdonképpen egész életükben féltek. Először az apjuktól, utána a férjüktől. Mindig arra jutott, hogy nem kellene így lennie otthon sem, pedig neki is ilyen mindenható családfővé kell válnia előbb-utóbb. Akitől félnek a családtagjai. Hát ezt nagyon nem tudta elképzelni magáról, ő ugyanis abszolút nem ilyen ember volt.

Ő a nyugalmat szerette. Ha mellette jól érzik magukat a többiek. Ő a simogatást szerette, azt a kedvességet, amit kizárólag az édesanyjától kapott meg kiskorában. És őszintén szólva az erőszakban és a durvaságban nem hitt, az szerinte a gyengék eszköze. Mégis férfinak lenni az ő hazájában egyet jelentett azzal, hogy az illető mindenkit és mindent kénye-kedve szerint használ, és mivel az ő családjában pénze is van hozzá, gyakran a legextrémebb formákban teszi azt. Néhány családi hagyománytól például a gyomra fordult fel szó szerint, de ezt senki nem kérdezte tőle soha.

Leginkább az úgynevezett "testvéri találkozók"-at gyűlölte, amik az apjának és annak fiútestvéreinek többnapos összejöveteleit jelentették hivatalosan, hogy a család ügyeit megvitassák. A valóságban azonaban ezek orgiák voltak, ahol a résztvevők külföldről, erre a célra behozott nőkkel folytattak szexuális tevékenységét, majd kifizették őket.
Külön erre a célra is tartottak fenn palotákat, oda a család női tagjai a lábukat sem tehették be. A benne folyó dolgokkal pedig mindenki tisztában volt, és azzal is, hogy a nőket a fizetség mellett orvosi ellátásban is részesítették, ha szükség volt rá. Mondjuk úgy, hogy ezekben a palotákban nem a romantika kapott főszerepet.