Obsessed (Befejezett)

27. Az ezerkettedik éjszaka meséje

Hát őszintén szólva ők maguk sem hitték el, hogy sikerült. Amikor elhagyták a Charles de Gaulle Repülőtér épületét, miután az utóbbi hosszú órákban senki nem igazoltatta, üldözte és fenyegette őket, a Taehyung apartmanja felé tartó taxi hatsó ülésén üldögélve hivatalosan is pontot tettek az ügy végére.
- Akkor ennyi volt? - kérdezte Taehyung reménykedve.
Jaykay aprókat bólogatott.
- Azt hiszem, igen. Ha eddig nem talált meg, ezután sem fog. Ha tud mindent, de nem szólt semmit, ezután pláne nem fog. Szóval azt hiszem, igen.

A hazaérkezésük utáni néhány napban még ízlelgették ezt az új éltet, amire annyira vágytak, és amely, úgy tűnik, elérkezett. Még meg kellett szokniuk, hogy egy teljesen hétköznapi párt alkotnak, aki boldogok egymással és akik most kezdenek majd egy közös kalandba, amely számításaik szerint örökké fog tartani. Jaykay visszavedlett középkori (férfi) lovaggá, amellyel sok örömöt szerzett a szép, szőke fiúnak. Taehyung számára érdekes volt egy nőre rendkívüli módon hasonlító lénnyel szerelmi viszonyban lenni, de ahogy mondani szokás: jó volt, elég volt. És Jaykay is határozottan jobban érezte magát smink nélkül.

A Celine-modell visszatért a munkába, de nem nagy kedvvel. Múzsának lenni és pózolni már nem elégítették ki teljesen, néhány hét múlva Taehyung maga előtt is beismerte, hogy többre vágyik. Ezt elő is adta szerelmének, aki szintén egy újonnan szárba szökkenő álmán töprengett egy ideje. Mondjuk neki amúgy is rengeteg ideje volt, amíg Taehyung dolgozott. Szegény bejárónőt elküldték ugyanis, mert Jaykay szerette volna maga intézni a ház körüli teendőket. Örömmel és jól főzött, a rendszeretete pedig még Taehyungot is lenyűgözte. Azok közé tartozott, akik szeretnek takarítani.

Egyik este, vacsora után, de még szeretkezés előtt, valami (nem Almodovar) film nézése közben a szőke fiú egyszercsak így szólt:
- Otthagyom a Celine-t.
Jaykay nagyon nem lepődött meg, szőrmentén már beszéltek egy ilyen lehetőségről.
- Elég volt? - simogatta meg szerelme arcát.
- Igen. Már nem öröm. Most szeretném kipróbálni magamat egy saját vállalkozásban.

Jaykay mosolyogva, lassan bólogatott.
- Eljött a lounge ideje.
Taehyung viszont gyorsan és izgatottan tette ugyanazt.
- Igen. Nagyon eljött az ideje.
Jaykay örült szerelme lelkesedésének. Ő már csak tudta, hogy milyen vágyakozni valami után, és aztán megvalósítani az álmodat.
- Veled tarthatok benne? - kérdezte illedelmesen, mire Taehyung csillogó szemekkel felelt neki:
- Persze. Szeretném, ha együtt csinálnánk.

Egy párkapcsolatban a közös céloknak nagy jelentősége van. Együtt kűzdő partnerekké teszi a szerelmeseket, akik így az ágy és az asztal mellett a jövőt is megosztják egymással. És ha már itt tartottak, Jaykay is igyekezett a saját vágyát közös jövővé nemesíteni.
- Én pedig veszek egy Harley Davidson-t.
- Egy motort?
- Nem egy motort. Egy Harley-t.

Taehyung már megedződött: miért is ne vehetne Jaykay egy negyvenezer dolláros járgányt csak azért, mert most eszébe jutott.
- Sosem mondtad, hogy szeretsz motorozni - tette hozzá azért meglepődve.
Jaykay széttárta a karjait.
- Mert nem is szerettem. De most valahogy nagyon megfogott. Azt hiszem, a szabadság íze lesz érte a felelős. El tudod képzelni, milyen érzés lehet akkor és oda száguldani, amikor és ahova te akarsz egy ilyen gyönyörűségen? Nem vagy bezárva, mint egy autóban, hanem érzed a szelet az arcodon...

Taehyung nem tudta elképzelni, de biztos volt abban, hogy hamarosan el fogja tudni. Pont egy motorra ne ülne fel a lovagja mögé, akinek át tudja majd karolni a derekát hátulról, hozzá tudja majd szorítani magát becsukott szemekkel, és hagyja majd, hogy így szaguldjanak? Ennél már többet is kockáztatott. Mondjuk a szelet Jaykay mögött biztos nem fogja érezni arcán, de nem baj, azt elég, ha szerelme érzi. Neki elég, ha hozzábújhat közben.