Obsessed (Befejezett)

22. Az idő mindig eljön

Másnap reggel Jaykay fekete telefonja ismét megszólalt. Az apja hívatta megint. Hát túl sok idő nem kellett - gondolta Jaykay, de ezt valahol meg is értette. Három nap múlva esküvő, nincs vesztegetni való ideje senkinek sem. Beleértve őt is. Gyorsan áttekintette tehát a lehetőségeket: 1. őrültnek minősítik, kezelésre küldik, esetleg bezárják. 2. Azt mondják, hogy csak megjátssza magát és megfenyegetik, esetleg megzsarolják, neadjisten Taehyunggal, akit igyekezett a jelentéktelen buzi kurva kategóriában tartani, de ugye sosem lehet tudni.

Az apja arról sem szólt egy szót sem, hogy van róluk felvétel, akárhogyis került a kezébe, tehát azt sem lehet kizárni, hogy beazonosíttatta őt. Az arcát abban a néhány másodpercben ugyan nem lehetett látni, de az apjának nyilván a reptéren is vannak emberei. Szóval valószínűleg csak azt nem tud meg, amit nem akar. Jaykay kicsit reménykedett abban, hogy az ingyencirkusz eltereli a figyelmet a videón látható fiúról. A szilikonbabák talán elég bizarrak ahhoz, hogy az apja ne vesztegesse az idejét jelentéktelen ribancokra, akikből Jaykay annyit szerezhet be, amennyit csak akar, és egy szava sem lesz senkinek.

Az első esetben azonnal lépnie kell, de legalább Taehyung miatt nem kell aggódnia. Az előálltával együttműködést kell tanúsítania, ellenkező esetben megfoszthatják a szabad mozgásterétől, és akkor a terveinek lőttek. A második esetben azonban azonnal Taehyungot kell mentenie, és akkor lényegtelen, hogy vele mi lesz. Akkor nyilván mindenbe bele fog menni, úgyhogy erre nem is mert gondolni. És az ő hibája lesz az egész, mert nem volt elég óvatos. Taehyung rábízta az életét, és ő veszélybe sodorta. Az emiatti felelősség tudata az eset óta kínozta, és ahogy múlt az idő, csak egyre inkább. Legalább a kutyák jól fognak járni - gondolta szarkasztikusan, de igazából sírni szeretett volna.

Rettentő idegesen érkezett az apja házába, ezúttal szilikonbaba nélkül. Előbb is ért oda a megbeszéltnél, de egyből felindult a dolgozószobába, mert az idegtől nem bírt megmaradni. A szolgák meghajoltak előtte, ami valamelyest megnyugtatta, hiszen a külvilág nagy része, akkor is, ha tud a dolgairól, ugyanúgy áll hozzá, mint korábban. A szobához közeledvén azonban hangfoszlányok ütötték meg a fülét. Az ajtó résnyire nyitva volt, nyilván véletlenül maradt úgy. Jaykay hallgatózni kezdett.
- Akkor biztos, hogy nem játssza meg magát? - kérdezte az apja. - Én nagyon furcsának találom, hogy így viselkedik. Sosem volt vele semmi baj.

- Ezt nem állíthatom teljes bizonyossággal, de ahogy már mondtam, úgy tűnik, hogy a fia két párhuzamos világban él. Egyébként mindkettő teljesen logikusan működik, és igyekszik összehangolni őket a maga módján. A kiváltó ok egy trauma lehetett, amely akkor érte, amikor a saját vágyait nem tudta összeegyeztetni a valósággal. Az ő lelke túl kifinomult ahhoz, hogy ezt agresszívan dolgozza fel...
Az apja ekkor gúnyosan felnevetett.
- Az nem elég agresszív, hogy bábukkal beszélget, hogy mást ne is említsek?
- A mi szempontunkból nem. Ez békés megoldás. Senkit nem bánt vele. Ha emlékszik Rashid sejk esetére...
- Persze, hogy emlékszem.
- Nos mi az ő reakcióját tekintjük agresszívnak.
- Értem.

Csend következett, és Jaykay majdnem belépett, ám az orvos ismét megszólalt:
- A fiát a kompromisszum keresése vezérli, de elvárja, hogy őt is tiszteletben tartsák. Szerintem meg lehet vele egyezni, de kezelésre szüksége lesz.
Az apja felsóhajtott.
- Igen, gondolom az elengedhetetlen.

Az újabb csendben már óvatosabban várakozott Jaykay. Nagyon örült annak, hogy legalább ennyit hallott, ez is elég sokat segített neki. Legalább egy perc telt el, amikor udvariasan kopogott.
- Igen - felelte az apja, mire lenyomta a kilincset és belépett.

A beszélgetés rendkívül hidegen és formálisan zajlott, nem mintha Jaykay másra számított vagy vágyott volna. Főleg az orvos beszélt, egyébként ő viselkedett emberibb módon is. Elmondta, hogy arra jutott, Jaykay enyhe skrizofréniában szenved, de abszolút nem veszítette el a kapcsolatot a külvilággal. Szerencsés időpontban sikerült diagnosztizálni a problémát, amit pszichiátriai kezeléssel remekül lehet gyógyítani, némi gyógyszeres támogatással megsegítve.