Sorsdöntő találkozás ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

1.rész

Amióta az eszemet tudom mindig Savonaban éltem. Azt kérded hol van?  Ne aggódj ha nem tudod, nem vagy vele egyedül. Ez egy kis kikötőváros, talán ha Genovat megemlítem az már ismertebb lehet. Tőle nem messze élek édesanyámmal. Mindig itt éltem, sose merészkedtem messzebb egészen mostanáig.

A legjobb barátnőm Mila egy szállodában dolgozik a városban. A szállodát megvették és az új tulaj a dolgozóknak nyaralást, pihenést biztosít egy évben egyszer bármelyik partner szállodájukban. Ez igazán mesésen hangzik, Mila bolond lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget. A baj csak az, hogy engem is vinni akar. Még a gondolat is nevetséges. Eléldegélünk anyuval, egész jól keresek az étteremben nem panaszkodhatok. Viszont felesleges pénzem az nincs, főleg nem egy nyaralásra. Már egy hete hallgatom a barátnőm siránkozását. Azt hittem eddigre már rég feladja de hajthatatlan.

-Gyerünk már Aria, ne kéresd magad! Hidd el nagyon jó lesz. Ez mégis csak Milánó!-Milanak igaza van tudom jól, de elmenni 2 hétre a nagy városba. Hát nem is tudom!
-Nem mehetek! A munkámmal mi lesz? És anya is itt marad egyedül.-kifogás, kifogás de inkább ez mint bele élni magam aztán fenékre ülni.
-Értem ne aggódj, felnőtt nő vagyok, szerintem képes vagyok vigyázni magamra.-mosolyognom kellett anyura hiszen persze, hogy képes vigyázni magára 50 éves.
-Tudom igazad van. Mi lesz a kiadással? Nincs erre felesleges pénzünk ezt te is tudod.-hihetetlen anyám van, az már egyszer biztos. Mindig mindenben támogatott, egy szavam nem lehet rá. Apa kiskoromban meghalt így anya egyedül nevelt fel. Fiatalon lett terhes velem, egészen pontosan 20 éves volt. Ő többet élt nálam még így is, egy örök gyerek maradt. 30 évesen nem tudok felmutatni semmit. Jó, van egy remek állásom amit szeretek de kb ennyi. Nincs férjem, se barátom, de még egy nyamvadt szeretőm se. Nem mintha az utóbbi érdekelne is. Sose leszek senki pótléka. Ennél azért többet érek. Mindig a rossz pasik után futottam. Sokszor megcsaltak, elhagytak, játszottak csak velem. Éppen ezért feladtam és már nem keresem a szerelmet, ha annyira akar megtalál. Amint befejeztem az iskolát egyből dolgozni mentem, sose utazgattam. Nem voltam sehol a városon kívül. Most meg azt várják el tőlem hagyjak itt mindent és vágják bele?
-Aria csak kifogásokat keresel, mondtam neked, hogy minden ingyen van. A szállás, a kaja, csak költőpénzt kell vinnünk! A munkád miatt meg ne aggódj, amióta ott dolgozol még sose voltál szabadságon. Marco elfog engedni, plusz odavan érted.-inkább ne is emlékeztessen rá. Marco a főnököm 42 éves és tényleg odavan értem. Én soha nem viszonoztam az érzelmeit, nem azért mert valami bajom lenne vele. Kedves, barátságos, megértő és csúnyának se mondanám de nem az én esetem. Nincs köztünk szikra, anélkül meg elég nehéz számomra. Talán Milanak igaza van, eltudnám intézni a szabadságot, ezzel nem lenne gond.
-Mikor kéne mennünk?-mosolyogni kezd. Tudom, hogy nagyon akarja, ő se nagyon látott még a világból sok mindent. Csak az a különbség köztünk, hogy neki nem kell számolgatnia minden egyes centet.
-Az indulás 1 hét múlva lenne.-remek, elég hamar mit ne mondjak.
-Édesem, tudom, hogy sok minden miatt aggódsz de menj élj egy kicsit. Most még megteheted, ki tudja mi lesz később. Ne anyád szoknyája mellett ücsörögj. Sose lehet tudni, talán megismered álmaid férfiát is. Valahol rád is vár a nagy szerelem.-anya az örök romantikus. Bár apa meghalt már elég régen, ő sose ment újra férjhez. Hű maradt apához, mindig azt mondta képtelen lenne mást szeretni. Én is ilyen szerelemre vágytam. Ami elsöprő, vággyal teli és felfoghatatlan. Kezdem azt hinni amire vágyok az nem létezik. De hajlandó vagyok egy utolsó utáni esélyt adni a dolognak. Ismerem már magam annyira, hogy tudjam ha nem megyek el, örökre bánni fogom.
-Legyen! Holnap beszélek Marcoval és ha neki nincs vele gondja akkor kérek 2 hét szabit.-Mila olyan hévvel ugrik a nyakamba majdnem hanyatt dönt.
-Nem fogod megbánni esküszöm. Annyira jó lesz, már annyi helyet össze írtam ahova mindenképpen el kell mennünk...-már nem is figyelek rá csak mondja és mondja ilyenkor lehetetlen leállítani. Kezd rám ragadni a lelkesedése. Most először mióta elárulta a nagy hírt nekem is mosolyra húzódik a szám. Eldöntöttem, holnap műszak után beszélek Marcoval!

-Marco csak 2 hétről van szó. Amióta itt dolgozok sosem voltam szabadságon és sosem kértem még tőled semmit.-nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz engedélyt kérni.
-Ez igaz, de nyakunkon a szezon és most akarsz lelépni? Menjetek később.-makacs egy ember meg kell hagyni.
-Bármit megteszek csak engedj el! Több műszak vagy...-de nem hagyja, hogy befejezzem.
-Bármit?-bólintok, lesz ami lesz.
-Rendben, elengedlek, viszont ha visszajössz adsz egy esélyt kettőnknek.-mi? Ez most komoly?
-Ezt nem teheted!-a kelleténél ingerültebben ejtem ki a szavakat de sarokba szorított.
-Ez vagy nem mész! Dönts okosan Aria!-feltudnám képelni de nincs más választásom. Belemegyek, ha visszajöttem adok neki egy esélyt.

Később izgatottan hívom fel Milat a hírrel, igaz nem árulom el neki milyen áron mehetek el. A lényeg, hogy Milánóba megyek és már alig várom!