Sorsdöntő találkozás ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

37.rész

Fabio

Elég ideges vagyok apám jelenlétében. Tud rólunk és ez mindent megváltoztat. Vajon honnan a fenéből tudta meg? Óvatos voltam, mindent elkövetettem annak érdekében, hogy senki ne szerezzen rólunk tudomást. Főleg olyan személy ne aki tovább adhatja apámnak.
-Ülj le fiam, beszélgessünk!-nem akarok leülni és főleg nem akarok beszélgetni vele. Nem most akartam ezt elintézni vagy elmondani neki mit tudtam meg róla, de nem hagy más választást akkor megteszem. Legalább túl leszek rajta és a továbbiakban csak Ariaval tudok foglalkozni. Már eldöntöttem, megkeresem és addig nem jövök el míg nem kapok válaszokat a kérdéseimre.
-Nem akarok leülni, mond mit akarsz aztán hagy menjek!-biztos nem tetszik a feleselésem de nem igazán érdekel.
-Megváltoztál! Ez az miatt a nőszemély miatt van?-nőszemély? Mit képzel, hogy beszél róla!
-Ne merészeld a szádra venni! Egyáltalán honnan tudtad meg? Igazából mindegy is, nem érdekel.-hangosan felnevet. Ettől dühbe jövök.
-Jaj fiam, azt hittem neked ennél több eszed van. Legalább a barátnőd okosabb volt nálad!-ez meg mégis mit akar jelenteni?
-Hogy mondtad?-csattanok fel, mert nem akarok arra gondolni, hogy találkoztak.
-Tegnap este meglátogattam!-olyan könnyedén mondja mintha ez minden napos lenne.
-Mit mondtál neki?-a kezem ökölbe szorul a testem mellett. Nem kel sok, hogy neki ne menjek.
-Mit gondoltál majd hagyni fogom, hogy ilyen senkivel legyél? Azt már nem! Jobban is oda figyelhetnél kit szedsz össze, mégis csak egy Mazzi vagy.-hát remélem már nem sokáig! Olyan dühös vagyok, legszívesebben neki mennék.
-Elég ebből! Ne merészelj így beszélni róla. Ami azt illeti, kiszállok. Nem vagyok hajlandó tovább az árnyékodban élni. Felveszem anyám örökségét és lelépek. Soha többé nem akarlak látni.-gúnyos mosoly terül el az arcán, látszik rajta, hogy nem hisz nekem.
-Az örökséget? Azt lesheted és ha elmész, tőlem se kapsz semmit.-na csak figyelj. Elindulok a konyha felé, az asztalra dobtam amit a magánnyomozó adott. Persze ezek csak fénymásolt iratok, az eredeti biztonságos helyen van. Visszaérve elé, az asztalra dobom.
-Mi ez?-érte nyúl majd beleolvas. Tágra nyílnak a szemei, erre azért nem gondolt.
-Ezt nem teheted! Az apád vagyok!-tőlem aztán kiabálhat, a földhöz csaphatja magát, az se hat meg. Elég volt az öleb szerepből. Nem leszek senki csatlósa, többé már nem!
-De igen, megtehetem és meg is fogom tenni ha nem kapom meg ami engem illet. Utána pedig elválnak útjaink. Nem ártasz nekem, se Arianak vagy a családjának. Ha mégis akkor számolnod kell a következményekkel.-végre ki álltam magamért és igazán felszabadító érzés.
-Le se tagadhatnád, hogy az én vérem vagy. Legyen. Még utoljára megkérdezem, biztos ezt akarod? Egy lány miatt?-egy percig nem habozok a válasszal.
-Ő nem csak egy lány! Az ügyvédem megkeres majd! A továbbiakban rajta keresztül intézünk mindent. Most viszont jobban örülnék ha elmennél, még dolgom van.-feláll, összegombolja a zakóját, az ajtó felé lépked. Alig várom, hogy végre elmenjen, félő ha nem siet még olyat teszek vagy mondok amit magam is megbánok. Miatta ment el Aria, de mért nem mondta? Szólhatott volna. Most már kár ezen agyalni, megtörtént, elment. De visszafogom szerezni őt. Apám az ajtóból visszafordul. Látom rajta, hogy mondani akar valamit még. Aztán megrázza a fejét és csendben távozik. Talán rájött arra, hogy semmi értelme már, ez a hajó már elment.

A következő órákat próbálom azzal tölteni elsősorban, hogy megnyugszom. Aztán többször megpróbálom felhívni Ariat. Az elején még kicsöng de utána már csak a rögzítő kapcsol be. Megírhatnám, hogy érte megyek, de félek elfutna, elbújna. Ha váratlanul állítok be akkor nem tud mit csinálni. Pontban 9 órakor megérkezik Alex is. Taxit hívunk, kivitetem magunkat a reptérre. A becsekkolásig az idő elég hamar eltelik szerencsére. Viszont a gépen egyre idegesebb leszek. Basszus Alexnek nem mondtam, hogy nehogy szóljon Milanak, hogy megyünk.
-Ugye nem hívtad fel Milat?-megrázza a fejét és ez nekem bőven elég.
-Nem, de talán kéne! Azt se tudjuk hol keressük őket!-na ebben téved.
-Kicsit kutakodtam, nem sok étterem van Savonaban! Ha kell egyesével végig nézem az összeset. Mila pedig az egyik hotelben dolgozik.-nem kérdésnek szántam de Alex hevesen bólogatni kezd.
-Igen, ezt én is tudtam. Viszont nem lenne jobb Milat magunk mellé állítani? Ő mégis csak jobban ismeri a barátnőjét!-jó talán ebben igaza van. Ha megtudom győzni őt, akkor segít Arival találkozni.
-Rendben, beszéljünk vele! Amint leszálltunk Genovaban hívd fel.-bólint. Az út további része elég csendesen telik. Amint földet értünk magára hagyom Alexet. Elmegyek kocsit bérelni, hiszen valahogy el kell jutnom Ariahoz. Már alig várom, hogy újra magamhoz ölelhessem, csókolhassam. Többé nem hagyom meglépni, soha többé, ezt megígérhetem!