Sorsdöntő találkozás ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

32.rész

Most mi a fenét csináljak? Luca Mazzi itt van a szobában! Elég csak ránézni erre a férfira és a vér az ereimben teljesen meghűl. Szó szerint rettegek ettől a férfitól. Olyan kisugárzása van, tekintélyparancsoló, félelmetes. Legszívesebben most azonnal felkelnék és kiszaladnék ebből az átkozott helyiségből. Azt se tudom mit kéne neki mondanom? Tud rólunk, hiszen azt mondta, megakarja ismerni a fia barátnőjét?! Honnan tudta meg? Pedig olyan óvatosak voltunk Fabioval! Jajj istenem, remélem Fabio gyorsan ideér!

-Szóval maga miatt ilyen szét szórt a fiam? Bocsánat, hogy csak így önre törtem, de mindenképp látni akartam magát.-a legjobb lenne ha inkább elmenne. Kényelmetlenül érzem magam vele, kettesben. Válaszolni se tudok, mindenem remeg és ezt biztos ő is észrevette.
-Na, ne legyen ilyen kis gyámoltalan, én csak megakarom ismerni. Beszélgessünk kicsit!-fogalmam nincs mit akar ezzel elérni.
-Fabio nem sokára itt lesz!-most ezt mért mondtam?
-Igen, ezzel én is tisztában vagyok, de addig is talán megismerkedhetnénk!
-Honnan tud rólunk?-a szavakat szinte csak suttogom de kíváncsi vagyok ki volt az aki beköpött minket.
-Oh, hát nekem mindenhol van szemem és fülem. Komoly dolgot bíztam a fiamra de maga miatt nem tudta ezt rendesen ellátni. Ezért úgy döntöttem megakarom ismerni, rájönni arra mi az amit kegyed annyira tud, hogy a fiamat is teljesen az ujjai közé csavarta. Neki most mással kéne foglalkoznia, mégis a kötelezettségeit elhanyagolja maga miatt!-ez nem igaz! Minden munkát elvégzett! Úgy érzem muszáj őt megvédenem!
-Téved! Fabio mindent megcsinál amit maga kér tőle!-felvonja a szemöldökét, a kezeit egymásba kulcsolja és mereven néz engem.
-Valóban? Én nem így érzem! Maga csak elvonja a figyelmét, hibát-hibára halmoz. Szórakozott, figyelmetlen, engedetlen katona és ez maga miatt van. Vagy tévednék?-katona? Ez most tényleg katonának hívta a saját fiát? Fogalmam nincs honnan jön a bátorságom de nem hagyom, hogy így beszéljen róla.
-Katona? Ő a fia! Minden apának a gyermeke boldogsága lenne az első!-felnevet, ami egyáltalán nem tetszik nekem.
-Boldogság? És kivel? Magával? Ne vicceljen már! Utána néztem egy kicsit kegyednek. Apja nincs, az anyja tanárnő, egy istenháta mögötti kis városkában. A házukon jelzálog van, napról-napra élnek. Mit gondol, majd a fiam itt hagy mindent és beköltözik magához? A nyomorba?! Okosabbnak képzeltem ennél! Fabio soha nem hagyná itt mindezt, maga csak egy fellángolás, egy szeszély, új számára és csak összezavarja őt. Nem lát rendesen, de amint elmegy innen, minden helyre áll.-ez a férfi tényleg maga az ördög! Érzem, ahogy könny lepi el a szemem. Nem, nem sírhatok előtte.
-És ha nem megyek el? Mit csinál? Nem kényszeríthet!-mosolyra húzza a száját és ez nem tetszik.
-Maga tényleg azt hiszi, hogy kell a fiamnak? Okos kislány ezt aláírom, de nem olyan nő akikkel a fiam együtt szokott lenni. Igazából még csinosnak se mondanám, nem értem mivel fogta meg. Magának is jobb lesz ha most véget vetünk ennek az egész színjátéknak!-még sose éreztem magam ennyire megalázottnak! Mit képzel ez magáról?! Fabionak úgy kellek, ahogy vagyok, igaz? Teljesen elbizonytalanított, talán igaza van! Hiszen nem vagyok se gazdag, se szupermodell, nem illek bele az életébe!
-Jól van, látom kezdi kapiskálni a dolgot!-nyugodj meg Aria, csak elakar tüntetni az útból, hogy visszakapja az engedelmes katonáját, ahogy ő fogalmazott. Fabionak úgy kellesz, ahogy vagy!
-Maga nem tud semmit a fiáról vagy az érzéseiről. Mért nem akarja, hogy boldog legyen?-nem hagyom elnyomni magam. Azt már nem!
-A fiam tökéletesen boldog, nincs szüksége magára! Elnézését kérem ha félre értett. Azt akarom, hogy elmenjen. A fiam jobbat érdemel magánál! Elmondom mi lesz! Ha nem megy el pokollá teszem az ön és az anyja életét!-mi? Ezt nem mondja komolyan! Megzsarol? De sajnos tudom, hogy megteszi, a hatalma meg van hozzá! A rohadt életbe!
-Fabio ezt nem hagyná!
-Ebben igaza van! Ezért nem is fogja elmondani neki, találjon ki valamit és holnap reggel menjen el, a barátnőjével együtt. Oh, és ha elmondja neki az igazat akkor beváltom az ígéretemet! Most ha megbocsát, nekem mennem kell. Öröm volt magával beszélgetni!-rohadjon meg. Undorító, hányni tudnék ettől az embertől. Választ se vár, fel kel és elindul az ajtó felé. Hirtelen megáll és visszafordul.
-Jó utat Aria!-menj a picsába! Távozik, én meg teljesen összetörök. Itt kell hagynom azt a férfit, akit teljes szívemből szeretek! Hogy fogom én ezt túlélni?!