Sorsdöntő találkozás ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

13.rész

Fabio

Ezek a megbeszélések kikészítenek. Arról nem is beszélve, hogy teljesen értelmetlenek, feleslegesek, ahogy apám döntései is. Alig várom, hogy itt hagyhassam ezt a rohadt irodát és Ariaval lehessek. Egy pár üzenetet váltottunk már ma, jól érzi magát, aminek nagyon örülök. Remélem velem is ennyire jól fogja. Megszerveztem mindent, igaz jó pár szívességet kellett kérnem de megérte.

Felöltözve várakozok a szobámba, izgatott vagyok. Alig várom, hogy lássam, csókoljam és öleljem. De aztán jön egy üzenet tőle ami megrémít. Egy percig nem gondolkodok, magamhoz veszem a tárcám, a kulcsaim és már indulok is a lakosztálya felé.
Mikor ajtót nyit sokként ér amit az arcán látok. Félelem és kétségbeesés ül a szemeiben, de nem értem az okait. Aztán a szavai tőrként fúródnak a szívembe. Nem tartja magát elég vonzónak, azt gondolja ha meglátnak vele majd kinevetik. Nézett már tükörbe? Ha kell minden percben elfogom mondani neki mennyire gyönyörű mert az is. Majd én önbizalmat verek abba buta kis fejébe. Még, hogy nem illik hozzám, inkább én nem illik hozzá. Nagy nehezen meggyőzöm, menjen és öltözzön fel. Az első 10 percben a nappaliban sétálgatok, de túl ideges vagyok, ezért leülök a kanapéra. A következő 20 perc még idegőrlőbb, végül meghallom a szobája ajtajának nyitódását. Felkelek és meglátom őt. A vér is megfagy az ereimben. Megmozdulni se bírok, végig nézek rajta, ez a ruha mesésen áll neki. Még mindig nem tudom mi volt a problémája. Ha azt mondanám gyönyörű, ez a kis szó nem fejezné ki pontosan amit látok. Tökéletesen áll rajta a ruha de ő mégis idegesen toporog. Nem jön közelebb hozzám, ezért én indulok el felé. Nem finomkodok, megfogom a derekát és magamhoz rántom. Ő még mindig lefele néz, megfogom az állát és egy kicsit megemelem. Végre rám néz de már késő, az ajkam már az övén. A csókom határozott, birtokló, nem akarom, hogy kétségei legyenek a szándékaim kapcsán. Őt akarom.
Elhúzódok, egy tincset a füle mögé tűrök. A két kezembe fogom az arcát mert szeretném ha rám nézne mikor beszélek.
-Gyönyörű vagy, meseszép és ez a ruha, csodásan áll rajtad. Igazából még mindig nem értem mért akadtál ki ennyire de bármi is legyen az ok, én majd elfeledtetem veled. Ránézni se tudok másra mióta megláttalak. Szeretném ha most belevésődne az agyacskádba, hogy nekem csak te kellesz. Nem akarok több becsmérlő szót meghallani amit a testedre mondasz. Isten a tanúm ha megteszed, meztelenre vetkőztetlek és minden egyes porcikádat végig csókolom. Bebizonyítva mennyire nincs igazad. Remélem elég világos voltam!
-I...igen!-meg van szeppenve de ez volt a cél.
-Remek, most pedig adj egy percet, nem mehetek végig álló fatokkal a személyzet előtt.-elkuncogja magát, mire én szorosan magamhoz ölelem.
-Ennyire viccesnek tartod? Tudsz segíteni a problémámon.-a mosoly az arcára fagy. Imádom, hogy ilyen kis naiv.
-Én...én nem... nem hiszem, hogy....-befogom a száját a sajátommal. De ez nem segít a helyzetemen csak még rosszabb lesz. Megigazítom magam a nadrágomban, kézen fogom és elindulok vele az ajtó irányába.
Amint leérünk a lifttel, elengedem a kezét. Ez nem miatta van, inkább az ő érdekében. Majd megfogja érteni ha beavatom. A kijárat felé menet, több férfi megnézi mint kellene, ez azonnal feltűnik. A kezem ökölbe szorul a testem mellett, nem értem ő mért nem látja mindezt. Birtokló típus vagyok úgy tűnik, ezt én se tudtam magamról, egészen mostanáig. Nem mintha lett volna alkalom mikor ez bebizonyosodott volna. Igazat mondtam neki, sose volt barátnőm és nem azért mert nem lett volna rá lehetőségem, inkább nem akartam. Apám miatt, meg magam miatt se. Nem akartam lekötni magam. De Aria más.

Mikor elindulunk feltűnik mennyire csendes Aria. Nem akarom, hogy feszengjen mellettem. Azt akarom, hogy élvezze a mai napot.
-Minden rendben? Szótlan vagy nagyon.-a kezemet a combjára rakom, csak egy pillantást vetek az arcára mert ha tovább nézném biztos balesetünk lenne.
-Persze, csak még mindig hihetetlen ez az egész. Te meg én, valahogy szürreális egyenlőre. De eldöntöttem, élvezni fogom ezt a napot veled.-a kezét az enyémre helyezi, én meg úgy fordítom azt, hogy az ujjaink összefonódjanak.
-Elárulod hova viszel?-legszívesebben a világ végére, mindenkitől távol, hogy csak az enyém légy. Bár ezt nem mondom ki neki hangosan.
-Ha azt mondom meglepetés, annyiban hagyod és nem faggatsz??-felnevet és ettől megnyugszik a szívem. Imádom mikor mosolyog, nevet, ilyenkor olyan mint egy angyal.
-Esélytelen, de talán alkut köthetünk.-na ez már jobban érdekel.
-Csupa fül vagyok, ahogy mondani szokás.-felé fordulok és rákacsintok, ő csak megrázza a fejét. A kezével az arcomhoz nyúl és visszafordítja az útra.
-Rossz vagy, nagyon rossz.-édesem ha tudnád mennyire. Már alig várom, hogy elárulja mit talált ki számomra.