Sorsdöntő találkozás ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

21.rész

Fabio

Szavakat is alig találok erre a csodálatos nőre itt mellettem. Olyan mintha egy mesekönyvből lépett volna ki. Nem! Inkább olyan mintha csak nekem készült volna. Az álmaimból, vágyaimból jött volna elő. Ki van zárva, hogy valaha is elengedjem. Küzdeni fogok érte, kerül amibe kerül.

Nézem, ahogy felemeli az ingem és belebújik. Majd a holmiját összeszedi, a karjában tartja. Csodásan fest a ruhámban. És akkor megtörténik a felismerés, beleszerettem. Érzem a heves szívverést a mellkasomban, alig kapok levegőt. Zihálok. Sose történt még ilyen velem, rettegek ha arra gondolok, hogy elmegy és itt maradok egyedül. Vagy apám megtudja azt ami kettőnk közt van és valami szörnyűség történik. Meg kell őt védenem mindentől!

Magamra húzom a boxert, a nadrágot a kezembe veszem, megfogom a kezét és a ház felé indulok vele. Mikor beérünk hagyom őt nézelődni, én elindulok a konyha felé, muszáj innom valamit. Szerencsére Lorenzo unokája mindent előkészített amit kértem tőle. A hűtőben van víz, pezsgő, eper, bor, az étellel nem bajlódtam mert gondoltam azt majd rendelünk ha éhesek lennénk. Előveszek egy flakon vizet és felhajtom, a felét szinte egy húzásra megiszom. Ekkor hallom a telefon rezgését a nadrágom zsebéből amit hanyagul csak a pultra dobtam. Mikor kiveszem a zsebéből a készüléket, teljesen lefagyok. Apám már ötször hívott, most pedig üzenetet írt. A picsába! Biztos mérges.

Apa: A pokolba veled Fabio! Hol a picsába vagy? Azonnal hívj fel!

A rohadt életbe, már csak ez hiányzott. Túl szép lett volna ez a nap, botrány nélkül. Nem hívhatom vissza, Aria is itt van. Sok mindent elmondtam neki, amit tudnia kell, azt tudja. Muszáj telefonálnom. Pont ekkor lép be a konyhába Aria. Látja rajtam az ingerültséget, azonnal hozzám lép.
-Mi a baj?-végig simít az arcomon én meg a tenyerébe simulok. Annyira jó érzés ha megérint.
-Nincs baj!-tudom, hogy nem hisz nekem és nem is akarok neki hazudni.-Legalábbis velünk nincs baj. Apám már számtalanszor hívott, muszáj visszahívnom. Megleszel addig itt? A hűtőben van minden, nézd meg nyugodtan. Később meg rendelek valami vacsorát magunknak. Gyors leszek ígérem.-aprót bólint, lehajolok hozzá és megcsókolom.
-Addig talán letusolnék, ha szabad!-közös programnak terveztem, de kitudja meddig tart fel az apám.
-Persze menj csak. A folyosó végén balra van a háló, onnan nyílika fürdőszoba.-elindul arra, én pedig bemegyek a nappaliból nyíló másik szobába. Amint az ajtó becsukódik, azonnal tárcsázok. Nem kell sokat várnom, szinte azonnal felveszi.
-Fabio! Hol voltál? Már vagy ezerszer hívtalak!-azért nem kell túlozni.
-Bocsánat, nem volt nálam a telefon. A szobában hagytam a töltőn.-csak bízni tudok benne, hogy nem hívta fel a hotelt. Bár Alex nem köpne be, de az ördög nem alszik.
-Már azon voltam, hogy felhívom a hotelt, hogy hol a pokolban vagy.-szerencsém van.
-Mért hívtál? Gond van? A nászutadat kéne élvezned, mondtam, hogy mindent kézben tartok.-talán ezzel átléptem egy határt de nem érdekelt. Minél előbb tudni akartam mért keres.
-Kit érdekel ez a hülye nászút. Molly az őrületbe kerget így is. És ha kézben tartanál mindent akkor nem engem hívna a rohadt kivitelező, hogy baj van a födémmel. Azt mondtad minden rendben van a felújítással.-a kurva életbe, mért nem nekem szóltak? Mérges vagyok, de apám még ennél is mérgesebb rám. Mindjárt jön a kioktatása.
-Ennyit nem lehet rád bízni? És még azt akartad adjam a kezedbe a hotel vezetését! Most már beláthatnád te is, hogy igazam van. Nem állsz készen rá.-elmehetsz a picsába! Igenis képes vagyok rá! De megint nem mondom ki, magamban tartom. Addig nem míg nem beszélek az ügyvéddel és a magánnyomozóval akit felbéreltem.
-Sajnálom, nem tudtam, hogy gond lenne....
-Nem kell a sajnálatod, az kell, hogy rendesen elvégezd a munkát amit rád bízok. Talán valami vagy valaki elvonja a figyelmed?-nem tudhat Ariaról, még nem!
-Nincs senki! Hacsak nem az egyéjszakás kalandjaimról akarsz velem beszélgetni.-muszáj hazudnom, jobban járok ha ezt gondolja, mint az igazságot megtudja.
-Helyes! Semmi szükséged, hogy valami punci elvonja a figyelmed. Pár nap múlva haza megyek. Akkor majd beszélünk. És Fabio? Old meg azt a rohadt problémát, azért vagy ott. Több ilyet nem akarok!-és már le is rakja a telefont. Még arra se veszi a fáradságot, hogy elköszönjön. A tarkómat dörzsölöm mikor nyílik az ajtó. Az ajtóban áll, testét csak egy törölköző takarja. Úgy döntök ma csak vele foglalkozok. Minden más várhat holnapig. A telefont a kis asztalra dobom és magamhoz hívom. A kanapén ülök, de mikor odaér hozzám, a két lábam közé áll.
-Feszült vagy! Apád?-bólintok, nem akarok részletekbe bocsátkozni most nem. Szerencsére ő se faggat tovább, amiért hálás vagyok.
-Akkor segítek, hogy ellazulj.-egy szó se jön ki a torkomon mikor leveszi a törölközőt magáról és elém térdel. A francba. A farkam már így is kőkemény, már akkor az volt mikor megláttam. Megemelem a csípőm, segítek neki lehúzni a boxert. Nem sokat vár, már a kezébe is fog, aztán megérzem a nyelvét a makkom hegyén és nekem végem. Hátra hajtom a fejem mikor a szájába vesz de így nem látom, ezért kényszerítem magam, hogy rá nézzek. Túl jó amit a szájával csinál. Ami nem fér a szájába, azt a kezével oldja meg. Még soha nem jött ilyen gyorsan a megkönnyebbülés.
-Édesem, elfogok menni!-de ő nem hagyja abba, még mélyebben a szájába vesz és nekem ennél több nem is kell. Felrobbanok, a szájába élvezek, ő meg felmosolyog rám. A boszorka.
Segítek neki felkelni, majd az ölembe ültetem.
Most már biztos vagyok benne, hogy ő lesz az én végzetem. Senki más nem kell, csak ő!