Sorsdöntő találkozás ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

6.rész

Fabio

Nekem teljesen elment az eszem! Minek mentem oda hozzá? Ja tudom, mert képtelen voltam őt figyelmen kívül hagyni. Ahogy ott ült, magányosan azon a rohadt bárszéken, másra se tudtam gondolni csak, hogy odamenjek hozzá és halljam a hangját, érezzem az illatát. Egyetlen találkozás vele és teljesen kifordít önmagamból ez a nő. Veszélyes számomra, túlságosan is vonz. Olyan mint egy rohadt mágnes. Nem kellett volna mást tennem mint kellemesen elbeszélgetni vele és a végén elköszönni tőle. Nem, nekem meg kellett sértenem. El se hiszem, hogy felajánlkoztam neki! Jogosan kaptam azt a pofont tőle, sőt még többet érdemeltem volna. Tartozok neki egy bocsánat kéréssel, de mégse mozdulok csak nézem, ahogy a liftek felé rohan. Előlem menekül és nem is hibáztathatom érte. Egy pöcs voltam vele és még enyhén fogalmaztam. Én nem ilyen vagyok, most először akarom, hogy valaki ne azt lássa amit másoknak mutatok hanem az igazi énem. De új ez nekem, mit kéne most csinálnom? Toporgok még pár percig a bár előtt, majd elindulok a lift felé. Az első lépés nehéz azt mondják, én mégis megakarom próbálni helyrehozni a hibáimat. Nem érdemelte meg, hogy így beszéljek vele.

Mikor felérek a legfelső szintre, nem gondolkodok csak kopogok. Egy örökké valóságnak tűnik mire nyílni kezd az ajtó. Ahogy meglát rám akarja csapni az ajtót de a lábamat a küszöbre teszem, a kezemet az ajtóra így nem tudja rám vágni.
-Menj el! Nem akarok veled beszélgetni.-végig nézek rajta, már átöltözött. Egy apró kis nadrág és póló van rajta. A picsába, kár volt ide jönnöm. A farkam a nadrágomban már életre is kelt. Sóvárog, de le kell hűtenem magam, nem eshetek csakúgy neki.
-Szeretnék bocsánatot kérni. Nagyon alpári voltam, végig se gondoltam a szavakat amik kijöttek a számon.-már megint hazudok, semmi másra nem vágytam csak, hogy belemerítsem a farkam az édes kis puncijába. De ezt nem mondhatom neki meg.
-Ha már eljöttél idáig, akkor lehetnél őszinte. Talán ennyit megérdemelnék.-bassza meg. Ez a nő azonnal átlát rajtam. Megtehetném, hogy elmondom neki az igazat, úgyse lesz köztünk semmi.
-Igazad van! Ha a cenzúrázatlan verzióra vagy kíváncsi akkor rohadtul tetszel, mióta megláttalak áll tőled a farkam, csak rád tudok gondolni. Most örülsz?-túl nyers voltam de ki nem szarja le. Az igazat akarta hát megkapta. Bocsánatot kértem és most távozok mielőtt olyat teszek amit magam is megbánok.
-Nem tudom mit vársz tőlem?! Nem fogok lefeküdni veled, most nem, hiszen nem is ismerjük egymást.-ismerni? Nem is fogsz, én nem ismerkedek. Az első perctől tudtam nem az egy éjszakás kalandok híve, nem olyan mint a barátnője. Ami persze nem baj, de nekem több nem fér bele jelenleg az életembe.
-Sajnálom én.. én többre nem vagyok képes.-őszinte vagyok hozzá.
-Gyáva vagy és szánalmas!-a kezére pillantok ami úgy markolja az ajtót, hogy az ujjai elfehérednek. Szabadulna tőlem és talán mennem kéne de a lábaim mégse engedelmeskednek. A szavai tőrként fúródnak a szívembe. Nem gondolkodok már megint. Hozzá lépek, átkarolom a derekát és magamhoz húzom. Lecsapok az ajkára. Csak egyszer érezni akarom milyen a csókja de túl édes ahhoz, hogy abba hagyjam. A nyelvemet végig húzom az alsó ajkán, ő felnyög, nekem ennyi elég, hogy szabad utat kaphassak. A nyelvünk összeér, oldalra döntöm a fejem még mélyebbre akarok hatolni. A csípőmet hozzá dörgölöm, tudom, hogy érzi a merevedésemet de leszarom. Akarom őt, túlságosan is. Aztán hirtelen fejbe vág a felismerés. Mi a szart csinálok? Ez nem jó, nem helyes. Vagyis inkább pont, hogy túl jó de nem engedhetek neki. Elhúzódom tőle, elmormolok egy bocsánatot és ott hagyom. Meg se állok egészen a szobámig. Mikor beérek csak akkor engedem meg magamnak, hogy fellélegezzek.
-A kurva élet! Ezt nem kellett volna. Ostoba voltam, bassza meg!
Úgy dobálom le magamról a ruhákat mintha égetnének. Megszabadulok az összestől és beállok a zuhany alá. Le kell hűtenem magam, ha nem teszem félő, hogy most azonnal visszamegyek hozzá és a szart is kicsókolom abból a nőből. A csapot jéghidegre állítom, ez kell most a testemnek. Ég az egész bőröm, még a hideg víz se akar segíteni. A farkam kőkemény, nem akar lankadni. A kezembe veszem, közben Aria szájára gondolok, annyira édes volt a csókja. Ahogy belenyögött a számba, ő is élvezte. Ő is pont annyira akarta mint én. Az orgazmusom túl hamar jön és azt kívánom bár Aria is itt lenne és ő lenne az aki könnyebbséget adna nekem. De nincs itt, sőt még jobban összekuszáltam a dolgokat. Mi a fenét gondolhat most rólam? Bassza meg. A két kezemet a csempére támasztom, hagyom, hogy a fejemre csorogjon a víz. Meg kell oldanom ezt, nem szabad hagynom, hogy ez a nő az ujjai köré csavarjon. El kell őt kerülnöm. Igen, ez lesz a legjobb amit tehetek. Ha nem látom és nem beszélek vele akkor semmi baj nem történhet, nem igaz?