Sorsdöntő találkozás ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

23.rész

Túl hamar jött el az indulás, mikor is vissza kell térnünk a valóságba. Fabionak dolgoznia kell, én meg nem hagyhatom magára Milat. Még is csak együtt jöttünk ide. Tegnap írtam neki, hogy ne aggódjon, minden rendben van velem. A válasza elég megnyugtató volt, talán nem is annyira magányos. Ahogy én Fabioval töltöttem a napot, ő meg Alexel amint végzett a munkájával. Örülök nekik, Alex kedvesnek tűnik és vicces is szerintem. Azt nem tudom mennyire komoly köztük a dolog, majd kifaggatom később erről a barátnőmet.

Már csak 1 hetet töltünk itt, Milánóban. Apropó erről jut eszembe, elvileg ma új szobát kapunk. Vagyis amit eredetileg foglaltunk abba ma már betudunk költözni. Fabiora nézek, hogy megkérdezhessem de, ahogy látom nagyon el van gondolkodva. Mióta elindultunk a Comói-tótól nagyon kis csendes és nem tudom a miértjét. Talán ő se akar hazamenni? Vagy más lehet az oka?
-Minden rendben?-ő rám emeli a tekintetét és mosolyog.
-Persze, miért? Nem úgy tűnik?-hát nem is tudom. Lehet csak olyant látok bele, ami nincs is.
-Nagyon elvoltál merengve. Kérdezni akartam, hogy mennyi időnk van átpakolni a holminkat?-kérdőn néz rám, de neki nem esik le mért kérdezem.
-Hova át?
-Hát a másik szobába. Elvileg ma megkapjuk azt a szobát amit eredetileg is foglaltunk.-mi van vele? Mint aki nem is ezen a bolygón lenne! Min jár ennyire az agya?
-Ja igen! De nem kell sehova mennetek! Tiétek a szoba még egy hétig. Már mindent elintéztem.-olyan hanyagul dobja oda a választ. Valami itt nem stimmel. Mondtam volna valamit? Na jó nekem ebből elegem van.
-Elmondod mi a bajod? Meggondoltad magad, erről van szó?!-megrázza a fejét.
-Nem, dehogy! Nem gondoltam meg magam, ilyen eszedbe se jusson. Kérdezni szeretnék valamit!-aztán elhallgat, mond már az ég szerelmére!
-Szóval...mit szólnál ha ezen a héten nálam aludnál? Mármint tudom, hogy ott van a barátnőd, de mindennap dolgozok szinte, akkor együtt lehetnétek. Az estéket pedig velem töltenéd. Mit szólsz?-szóhoz sem jutok. Megvagyok döbbenve, erre azért nem számítottam. Ezért volt ennyire magába zárkózva? Szívesen lennék vele, de nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Első sorban az apja miatt. Ő maga mondta ha az apja tudomást szerez rólunk, mindent elfog követni, hogy szétválasszon minket.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Mi lesz az apáddal és ha valaki meglát minket?-bár kétlem, hogy olyat tudna mondani vagy tenni amit elhinnék neki.
-Igazad van! De szeretnék veled lenni, nem fog tudomást szerezni rólunk. Vigyázunk!-én is vele akarok lenni ez nem kérdés. Megígértem magamnak mikor ide jöttem, hogy élvezni fogom ezt a két hetet. Igaz akkor Fabioval nem számoltam de ha már így alakult kihozom belőle a legjobbat. Megadom magam.
-Rendben!-úgy néz rám, mint aki el se akarja hinni amit hallott. Kitör belőlem a nevetés mikor meglátom a hitetlen arcát. Az állához nyúlok és vissza fordítom az út felé. Még csak az kéne, hogy valami baj érjen minket. Mire ő morogni kezd.
-Nézni akartalak!-a szememet forgatom, majd a tájat kezdem el nézni.
-Vezetés közben az utat nézd!-meg amúgy se szeretem ha bámulnak.
-Az unalmas.-mint valami 5 éves. Most tényleg hisztizni fog? Megfogja a combom és simogatni kezdi.
-Talán játszhatnánk kicsit!
-Mit akarsz játszani vezetés közben?-értetlenül nézek rá. Aztán mikor az ujjai elindulnak a nadrágom felé, egyből leesik mire is gondolt.
-Ha már nem engeded, hogy nézzelek akkor megérintelek.-de mielőtt válaszolni tudtam volna az ujjai már a nadrágom gombját gombolták kifelé. Basszus! Megéreztem az ujjait a bugyimon keresztül, a francba már. Túl jó, hogy nemet mondjak erre. Lassan simogatni kezdett, az ujjaival a bugyim alá nyúlt. Hangos nyögés hagyta el a szám mikor a csiklómat kezdte el masszírozni. Egyre gyorsabban és gyorsabban. Muszáj volt megnyalnom a szám, annyira kiszáradt. Csak pihegtem az ujjai közt. Nem finomkodott, két ujját nyomta belém, mire hangosan felkiáltottam.
-Szűzanyám!!-gyorsított a tempón egy percre nem állt meg. Az orgazmus gyorsan végig söpört rajtam. Bele kellett kapaszkodnom az ülésbe, képtelen voltam egy helyben maradni. Felnéztem rá, mosolygott, de nem vette le a szemét az útról.
-Ilyet többet nem csinálhatsz!-felém nézett, döbbenet ült az arcán.
-Mit? Nem elégíthetem ki a csajom?-a csaja? Ettől az egy kis szótól majdnem elolvadtam az ülésben.
-Nem, te nagy okos! Vezetés közben nincs több tapi, balesetünk is lehetett volna.-de ő hanyagul csak megrántotta a vállát.
-Nem értek veled egyet, nem lett semmi bajunk. Akkor ne is álmodjak róla, hogy viszonozod egy laza cumival, ugye?-a vállába bokszolok, ő meg olyan hangosan nevet fel, még nem halottam őt így nevetni. Felszabadultan, gondtalanul, boldogan. Ez engem is boldoggá tesz.
-Rossz vagy, tudsz róla?
-Majd este, a szobámban megmutatom mennyire vagyok rossz! -a fenébe, addig ki is kell bírnom valahogy. Most már mindketten nevetünk.
-Alig várom!