Sorsdöntő találkozás ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

25.rész

Fabio

Azt gondoltam ezt a napot nem fogja elrontani semmi, de tévedtem. Mikor Alex elkezdett beszélni a vér is megfagyott az ereimben.
-Itt volt!-kapkodja a levegőt és Aria felé pillantgat. Én is felé nézek, nem akarom, hogy hallja amit beszélünk.
-Ki? Elárulod végre, vagy találgassak?-utálom mikor valaki rébuszokban beszél. Vagy mondja végre mit akar, vagy hagyjon hagy menjek. Ezer dolgom van és minél előbb végezni akarok vele, hogy Ariaval lehessek.
-Sylvia! Ki más! Azért próbáltalak hívni, hogy amíg itt van ne gyertek vissza. Gondolom Aria nem tud róla!-bassza meg, bassza meg! Nem, ilyen nincs. Még szerencse, hogy nem találkoztak. Most aztán magyarázkodhatnék.
Sylvia amolyan visszatérő személy az életemben. Hétfőnként szokott meglátogatni, múlt héten lemondtam de most teljesen kiment a fejemből. Nem vagyok rá büszke, de férfi vagyok és vannak szükségleteim. Amikor Ariat megismertem akkor azonnal szóltam neki, hogy ne jöjjön. Már akkor nem tudtam másra gondolni csak rá. Viszont most kiment a fejemből. Fel kell hívnom, meg kell akadályoznom, hogy idejöjjön.
-Kösz Alex, innen megoldom.-megveregetem a vállát és elsétálok. Muszáj elmennem a másik szállodába, majd útközben felhívom Sylviat.

Az autóban ülve tárcsázok majd várok. Talán a negyedik csörgésre fel is veszi.
-Na végre, hol voltál? Vártalak, de az a goromba recepciós elzavart. Talán nem ártana kirúgnod vagy elég ha levonsz a fizetéséből. Nekem mindegy de nem beszélhet így velem....-és csak mondja és mondja. Lehetetlen megszólalni mellette. Muszáj közbe szólnom.
-Majd beszélek vele. Viszont a mai nap se fog összejönni. Sok dolgom van.-hallom, ahogy felszisszen. Nem sokan utasítják vagy rázzák le. Biztos meg van lepődve. Most jön a kifakadása.
-Te most komolyan visszautasítás engem? Ráadásul egymás után? Elment az eszed? Ha sok a dolgod megyek később! Nem gond, de nem mondhatsz nekem nemet, hallod Fabio!-megőrjít ez a nő. Mért nem ért a szép szóból.
-Elég volt Sylvia, fejezd be a hisztit. Keress valaki mást magadnak.-nem félek attól, hogy nem talál magának valami szerencsétlent.
-Mi van veled? Részeg vagy?-basszus, nem lehet ilyen hülye.
-Nem vagyok részeg! Nem akarok többet találkozni veled, értsd meg.-egyre idegesebb vagyok ettől a beszélgetéstől. Nem tudok és nem is akarok erről többet beszélni.
-Nem rázhatsz le. Azt már nem. Teszek róla, hogy ezt meg bánd.-azzal rám csapta a telefont. Talán tartanom kéne tőle, de ugyan mit tehetne? Nincs több időm ezzel a szarsággal foglalkozni, nagyobb gondom is van ennél.

Amint leparkolok a másik szállodánál, gyors léptekkel indulok meg az ajtó felé. Túl akarok végre lenni ezen az egészen, hogy végre visszamehessek Ariahoz. Gyorsan küldök neki egy üzenetet. Amiben közlöm vele, hogy mennyire hiányzik. Kap egy szívecskés emojit is mellé. Nem szoktam ilyesmiket küldözgetni senkinek! Istenem, mit tett velem ez a nő? Teljesen elvette az eszem! A válasza mosolyt csal az arcomra, de most igyekeznem kell. Azonnal meg kell keresnem a kivitelezőt.

-Nem érdekel, mit nem értett abból, hogy ha valami gond van engem hívjon és ne az apámat.-végre megtaláltam ezt a tökfilkót és azonnal neki ugrok. Több ilyet nem akarok, ha baj van engem keressen. Már apám így is ki van bukva rám, nem adhatok több ütőkártyát a kezébe. Minél előbb beszélnem kell az ügyvéddel és a magánnyomozóval.
-Sajnálom, az apja a tulaj és ezáltal a főnököm is.-én megölöm ezt a nyomorultat.
-De az apám nincs itt, ahogy látja. Engem bízott meg a felújítás vezetésével, értette? Ha innentől kezdve van bármi gond engem keressen! Különben keresek valaki mást maga helyett.-ő bólint, aztán átvesszük a teendők listáját.
Már elég későn érek vissza a szállodába. Nem akarok több időt elvesztegetni. Azonnal látni akarom Ariat. A recepción az éjszakai portás van, csak biccentek és már megyek is a liftek felé. Gyorsan szedem a lábaim. Amint kinyitom az ajtót, megdöbbenek. Nem Aria van előttem hanem Sylvia. És amint látom nem sok ruha takarja a testét. Ez nem jó, nagyon nem. Körbe pillantok a szobán de nem látom sehol Ariat. Hol lehet vajon? Nem ért volna még ide?
-Mit keresel te itt? Megmondtam, hogy nem akarlak többet látni! Nem voltam elég világos?-előkapom a telefonom hátha üzent vagy hívott, csak nem vettem észre. Semmi!
-Nem rúghatsz ki!-nem? Csak figyelj! Megfogom a kezét, húzni kezdem az ajtó felé.
-Takarodj innen! Várok valakit!-már az se érdekel ha megtudja és szétkürtöli. Azt akarom, hogy elmenjen.
-Kit? A takarító volt itt, de amint megtudta, hogy a barátnőd vagyok lelépett.-mi? Én tényleg megölöm ezt a nőt. Szóval Aria volt itt és most azt hiszi Sylvia a barátnőm. A picsába, meg kell keresnem és helyre hozni ezt.
-Ha nem mész el hívom a biztonságiakat. Pont elég galibát okoztál már nekem. Húzz el.-a kezemben a telefon mikor meglátom Sylviat aki éppen most szedegeti össze a ruháit.
-Ezt még nagyon megfogod bánni!-azzal kilép az ajtón és úgy vágja be maga mögött az ajtót, hogy azt hiszem kiesik a tokjából. Muszáj megtalálnom. Nem hagyhatom, hogy azt higgye átverem. A telefonomon kikeresem a számát és tárcsázom, kicseng, de szinte azonnal rögzítőre kapcsol.
Francba, merre vagy édesem?
Nem nyelhette el a föld, csak úgy!