Sorsdöntő találkozás ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

45.rész

Fabio

El se hiszem, hogy eljött ez a nap! Ma végre, egészen pontosan 40 percen belül a feleségem lesz a világ legszebb nője. Ennél boldogabb nem is lehetek. A szálloda megnyitóján minden simán ment. Csodás dolgot álmodtunk meg Ariaval és ez csak a kezdet. Nem állunk meg itt.
Most elindulunk egy közös jövő felé, együtt. Sose gondoltam, hogy számomra van boldogság, főleg nem egy olyan csodás nő mellett mint Aria, de itt vagyunk, ez mind valóság, nem álmodok.
A Comói-tó partjánál lesz a szertartás. Az ő ötlete volt, ahogy az is, hogy a szállodánkat ide húzzuk fel. Nem akart nagy esküvőt csak a barátok és az anyukája. Nem ellenkeztem, nekem tökéletesen megfelelt. Igazából bárhol elvettem volna, nem vágytam másra csak, hogy a feleségem legyen végre. Minden álmát, vágyát valóra fogom váltani. Azt akarom, hogy boldog legyen és ezért mindent meg fogok tenni.

Idegesen várakozok Alexre, ő lesz az aki szólni fog mikor indulhatok el. Két sátrat állítottunk fel a part mentén, hogy kényelmesen készülődni tudjon. Alig várom, hogy lássam.
-Itt az idő barátom!-lép be Alex a sátorba. A szívem hevesen verni kezd a mellkasomban. Muszáj megnyugodnom, nem lesz semmi baj. Próbálom nyugtatni magam. Nagy levegőt veszek és elindulok kifelé. Alex végig mellettem volt, sokat segített a szálloda körül. Támogatott, biztatott, ötletekkel, tanácsokkal látott el minket. Büszke vagyok rá és arra is, hogy a barátomnak hívhatom. Milaval összeköltöztek, most Milánóban laknak, de elég gyakran vannak nálunk.

Felnézek és meglátom az anyakönyvvezetőt a mi kis rögtönzött boltívünk felett. Gyönyörűen fel van díszítve. Tele van virágokkal, színek kavalkádja ez. Amint aláérek megállok, Alex mögém áll, ő lesz a tanúm. Percek telnek el mikor a sátorból Mila lép ki. A barátomra pillantok, teljesen megbabonázta a látvány. Mila gyönyörű, púderszínű, lenge ruhában van. Kicsit hátra dőlök, hogy Alex hallja amit mondok neki.
-Azt hiszem gyönyörű menyasszony lenne. Itt az ideje cselekedned mielőtt lecsapják a kezedről.-nem tudom elrejteni a mosolyomat főleg amilyen képet most vág. De mint aki megvilágosodik, bólint egyet. Azt hiszem nemsokára újabb esküvő lesz. De nem tudok és nem is akarok tovább ezen merengeni, mert a zene felcsendül és meglátom ŐT amint kilép a sátorból az anyukájával karöltve. Nincs rá szó ami elmondhatná mennyire gyönyörű. Olyan mint egy angyal, egy álom. Csodálatos, fényűző, mesebeli, nap estig sorolhatnám a jelzőket és még akkor se érnék a végére. A ruhája  fehér, hátul hosszú, elöl rövidebb, így látszik a lába. A felső része csipkés. Mivel a tó partján vagyunk ezért a homok miatt mindenki mezítláb van.
Érzem a könnycseppet a szemem sarkában, nem állítom meg. Ahogy elém ér, látom, hogy neki is könnyes a szeme. Az anyja felé fordulok, megpuszilom és átveszem tőle a lányát. Megfogom a kezét, megszorítom. Mindketten az anyakönyvvezető felé fordulunk. Az "igenek" már elhangzottak. A nap már majdnem teljesen alábukott mikor a nő kimondja a szavakat.
-Kedves Menyasszony, Kedves Vőlegény! A házasság szent kötelék, amelyben szerelmetek és elkötelezettségetek mélyebb szintre emelkedik. Ez az a kapcsolat, ami mindig mellettetek áll, és amelyben mindig otthonra találtok. Most, amikor elkezditek közös életeteket, kérlek, tartsátok szem előtt a szeretet, a tisztelet és a kommunikáció fontosságát. Legyetek egymás támogatói, barátai és szeretői minden nap, és ez a házasság mindig boldogsággal és örömmel fog titeket eltölteni.
E gondolatok jegyében szeretetük és összetartozásuk szimbólumaként húzzátok egymás ujjára a karikagyűrűket.
És most köszöntsék egymást az első hitvesi csókkal!
Hát ezt nem kellett kétszer kérnie tőlem. Magamhoz húzom Ariat és megcsókolom. Hallom a tapsot, az ujjongást és a nevetést de semmi másra nem figyelek csak a feleségemre. De jó ezt kimondani. Elhúzódom, de csak egy pillanatra, hogy felkapjam és körbe forduljak vele. Nevetni kezd és ez a nevetés a legdrágább a fülemnek.
-Szeretlek! Az enyém vagy, csak az enyém!
-Én is szeretlek!-leteszem és fogadjuk a gratulációkat.
Nem terveztünk se partit, se bulit, majd később ezt bepótoljuk. És ami azt illeti, nekem még van egy meglepetésem számára.

Még egy darabig a parton maradtunk.
Alexék mentek el elsőnek Milaval. Jules még itt marad pár napig velünk, az új szállodánkban tölti a napokat. Hajthatatlan a költözéssel kapcsolatban. Egyenlőre nem akarja, de Aria elfogadta ezt. Nem mondom, hogy nem volt nehéz az elején, de rengeteget beszéltek telefonon és amikor csak tudta meglátogatta az édesanyját. Én az apámmal mindenféle kapcsolatot megszakítottam amint elintéztük az örökségemmel kapcsolatos ügyeket. Nem mondom, hogy nem hiányzik hiszen az apám, de nem tett semmit annak érdekében, hogy változzon a kapcsolatunk. Elfogadtam, tovább kell lépnem. Nem rágódom a múlton, csak előre tekintek.

Belépve a házba azonnal a karjaimba zárom a feleségemet.
-Boldog vagy?-hallani akarom újra meg újra tőle.
-A legboldogabb!
-Remélem is. De azt hiszem még ennél is boldogabbá tudlak tenni.-belecsókolok a nyakába, mire ő a vállamra csap. Értetlenül nézek rá.
-Ezt mért kaptam?
-A szexre gondoltál nem igaz?-hangosan felnevetek, igaz elég kétértelműen fogalmaztam, az én hibám.
-Szó ami szó, arra is vágyom, de most kivételesen, nem! Van egy meglepetésem.-otthagyom, bemegyek a hálóba, magamhoz veszem a borítékot és elindulok vissza hozzá.
-Tudom, hogy azt beszéltük nem megyünk nászútra mert elég sok a munka most a szálloda miatt. Viszont ez nem mostanra szól, szóval nem kell aggódnod. Gyerünk nyisd ki!-odaadom neki a borítékot, nem veszem le a szemem az arcáról. Muszáj látnom mikor kinyitja.
-FABIO! Te jó isten! Ez most komoly? Párizs?-nyakamba ugrik és én pont ilyen reakciót vártam tőle.
-Az egyik álmod volt nem igaz? Hát én most valóra váltom. Pontosan 3 hónap múlva. Annyi idő bőven elég, hogy itt mindent elrendezzünk.-még mindig a karjaimban tartom, ezért elindulok vele a hálószobánk felé.
-Azt hiszem itt az ideje elhálnunk a házasságunkat.