Vér átka (Szirének Öröksége 1.)

5. Fejezet

Szeléna

Soha nem álltam még ilyen közel ahhoz, hogy elkéssek az iskolából! Mindig bőven volt időm az első óra előtt szinte bármire. Kényelmesen tudtam venni kaját a sulibüfében, sétálhattam egyet a lányokkal az udvaron, elmehettem mosdóba, átnézhettem az órára az előző órai anyagot és a többi.

-Még van négy percünk -nyugtat Narissza, miközben a kis csapattal szedem a lábam.

-Négy perc és még nem látom az épületet -jelentem ki egy kissé idegesen.

-A mi házunk viszont így is közelebb van hozzá, mint a kollégium -jön mellém Kolen. -Képzeld el, hogy onnan lennél most késésben -veti fel. -Akkor még ennél is nagyobb gázban lennél.

-Nem igaz -rázom a fejem. -Onnan nem késnék el -indoklom meg.

-Soha nem lehet tudni -ellenkezik.

Felsóhajtok.

-Mit is akarsz elérni ezzel? -sandítok rá, majd az órámra.

Meg két perc van. A szemem előtt feltűnik az épület, és rákapcsolok. A többiek tartják a tempómat.

-Csak arra, hogy kevesebb esélye van annak, hogy elkésel majd akkor, ha hozzánk költözöl -válaszolja lazán.

Ó, hogy mindig erre megy ki a játék!

-Még csak három napja ismerlek titeket -kezdem. -Nem fogok így hozzátok költözni -rázom a fejem. -Erről pedig nem nyitok vitát. Tessék beletörődni! -teszem hozzá, mikor ismét szólásra nyitja a száját.

-Na, de Szeléna! -lép a másik oldalamra Nolen. -Gondold át! -kér meg.

-Már átgondoltam nem egyszer és nem kétszer. A válaszom pedig változatlan -makacskodok.

Az ajtóhoz érek és nagy hévvel kinyitom. Nem tartom meg senkinek, csak bemegyek rajta. Hallom a lépteiket magam mögött.

A folyósó üres. Ismét az órámra pillantok. Van még egy percünk. Az órarendem szerint ma abban a teremben kezdünk, ahol tegnap befejeztük. Az pedig nincsen messze, szóval balra fordulok és ismét rákapcsolok egy kicsit. Mormogást hallok a hátam mögül, de jelenleg nem hat meg. Még életemben nem késtem el egy óráról sem. Nem most és nem miattuk fogom elkezdeni az is biztos.

Az új folyósón haladva a teremszámokat figyelem a jobb oldalamon, ahogy növekednek. Nyolc, kilenc, tíz, tizenkettő. Valami idióta kihagyta a tizenegyest. Gratulálok neki!

Megállok a tizenötös előtt, majd egy szó nélkül besétálok. A tanárt még nem látom bent, a csengőt még nem hallottam. Ezért megkönnyebbülten sétálok oda, ahol tegnap is ültem. Ledobom a táskám a pad mellé, leveszem a kabátom. Közben a többiek is beértek a terembe, mindegyikük a helyük felé sétál. Ekkor pedig megszólal a csengő.

●●●●●

Péntek van. Tegnap délután kaptunk e-mailt az osztályfőnökünktől, hogy a mai napot a tornacsarnokban kezdjük, és az osztályunk az egyik sarokban gyülekezik, menjünk majd oda hozzájuk. Ébredés után sietve felöltöztem és mivel nem szoktam reggelizni, ezért már készen is álltam az indulásra. Még tegnap Larával megbeszéltük, hogy ma szoknyában megyünk. Szóval egy sötétkék hosszúujjú felső van rajtam betűrve a fekete szoknyámba. Mivel hideg van húztam alá egy vastag fekte harisnyát is. Szokás szerint a bakancsomat vettem fel és belebújtam a szintén fekete kabátomba. Szokásomhoz híven színesen öltözködtem fel. Miután mindenki készen volt beszélgetve elindultunk az iskola felé.