25. Fejezet

11 1 0
                                    

Szeráf

Hoztunk fel még pár széket, közben Narissza és Nolen nekiállt a főzetnek. Mikánnal, Kolennel és Árszennel nyomon követjük minden mozdulatukat.

A fiam idegesen mocorog az öleben.

-Minden rendben, pajtás? -guggol le elé Kolen.

Árszen megrázza a fejét.

-Mi a baj? -kérdezem tőle finoman.

Az anyja bántotta. Bármit, amit elmondott neki, azt végül ellene fordította. Egy hatéves kisgyerek ellen.

Mióta biztosítottam, hogy az anyja nem bánthaja többet, egyre többször nyílik meg.

-Nem fog felébredni -mutat Szelénára.

Értetlenül és meglepetten nézek le rá. Bár viszonylag halkan mondta, erre most mindenki felé fordult.

-Hogy érted ezt? -vonja fel a szemöldökét Mikán.

A fiam egy pillanatra megszeppen, de gyorsan összeszedi magát.

-Valami nem jó -mondja. -Nem tudom, hogy mi -előzi meg a következő kérdést, amit valaki biztosan feltett volna neki. -Azt tudom, hogy nagyon nem jó neki ott, ahol van. De, amit csináltok, az nem hozza ki őt -folytatja.

-Pedig ez a méreg ellenszere -mondja vonakodva Narissza.

Már szinte készen vannak. Épp az előbb öntötték bele a megadott sorrendbe összekevert hozzávalókat a forralóba. Lehajtja a tetejét, majd bekapcsolja.

-Mit tudsz arról a helyről, ahol most van? -kérdezi kíváncsian Nolen.

Ezt én is szeretném tudni. Viszont a miértek, és a hogyan lehetséges ez, az most jobban érdekel. Erre viszont ő nem fog tudni választ adni.

-Sötét, hideg, szomorú, fájdalmas és borzalmas -sorolja, közben megborzong. -Sokan haltak meg ott, itt meg nem. Azóta pedig őt bántják mind a hárman -teszi hozzá, majd közelebb fészkelődik hozzám.

Átölelem. A többiek kérdőn néznek rám, mire megrázom a fejem.

Nem tudom, hogy honnan tudhatja. Vagy azt, hogy honnan szedte ezeket. Valamiért úgy érzem, hogy igaza van. A többieket vizsgálva arra jutok, hogy ők is így érzik. Ez pedig ijesztő még nekünk is.

El sem tudom képzelni, hogy a fiam hogyan érezheti magát ettől. Lehet, hogy ezek miatt olyan nyomott, és ezért nem mer egyedül aludni. Nagyon nehezen hagyja magára Szelénát.

Ragaszkodik hozzá. Aggódik érte. Kedveli, pedig nem is ismeri. Meséltünk neki róla, de az valóban elég ehhez? Vagy van itt valami, amit nem látunk?

A vízforraló sípol, mire Narissza lekapja a helyéről. A kancsó fölé emeli, amiben a többi hozzávaló már előkészítve várja a vizet. Ez az utolsó lépés. Lassan ráfolyatja, sistergő hangot hallat az egész. Figyelmeztetett, hogy ez lesz. Amikor a forró folyadék találkozik az Örökhóval, akkor sistereg.

Leteszi maga mellé a forralót, majd egy fakanállal megkevergeti a főzetet.

-Készen van –teszi le a kanalat, majd egy bögre után nyúl. -Teszek ebbe, és akkor megkell itatni vele –mondja.

Tölt bele egy keveset, majd elindul Szelénához.

-Segítek! -állok fel, majd Árszent szépen leültetem a székre.

Szelénához sétálok. Leülök mellé az ágyra, majd szépen felültetem. Fogyott.

Feje előre hanyatlik. Beülök mögé, majd a mellkasomra fektetem. Ellenőrzöm, hogy mindene rendben van-e.

Vér átka (Szirének Öröksége 1.)Onde histórias criam vida. Descubra agora