Vér átka (Szirének Öröksége 1.)

6. Fejezet

Szeléna

Kiderült, hogy a háznak van pincéje. Egy óriási pincéje, ami nem is igazán pince. Narissza azt mondta, hogy ez a ház mínuszelső emelete. Van még kettő másik is. Az mínuszmásodik a konditerem, a mínuszharmadik pedig a tárgyaló. Azt nem mondta, hogy miért van tárgyalójuk, én pedig nem kérdeztem.

Most a medence szélén állok, még mindig köntösben és a nyugodt felszínt nézem. Olyan nagy a medence, mint egy uszodában.

-Akkor csak beleugrok és meglátjuk, mi történik? –szólalok meg rájuk sem nézve.

-Nincs jobb ötletünk –válaszolja Kolen. –Ugrás előtt, azért vedd le a köntöst! –tanácsolja.

Az övhöz nyúlok, és lassan kibontom a masnit, amit kötöttöm rá. Narissza mögém áll és tartja a kezét, hogy neki adhatom. Leveszem a ruhadarabot, megfordulok vele és a kezébe adom. Bátorítóan rám mosolyog. A többiekre nézek, de ők mind a lábamat bámulják. Összevont szemöldökkel nézek a barátnőmre, mire az a combomon lévő sebhely felé biccent. Fejemet rázva fordulok meg és gondolkozás nélkül ugrom a vízbe.

Teljesen nyugodtan várom, míg elérem a fenekét, majd felrúgom magam a felszínre. Ahogy kiér a fejem kinyitom a szemem. Már mind a szélénél állnak és engem néznek. Nem történik semmi. Nem érzek semmi különöset. Tanácstalanul nézek rájuk.

-Próbáld meg beljebb! –javasolja Nolen. –Ott pedig feküdj el a vízben! Koncentrálj a légzésedre és ne foglalkozz semmivel! –magyarázza.

Teszem, amit mondott. Nagyjából a medence közepén megállok és felfekszek a felszínre. Becsukom a szemem és a légzésemre figyelek. Be-ki, be-ki, be-ki... A fülem félig a víz alatt van, de így is hallok mindent.

-Lehet tévedett a teszt –mormogja Kolen.

-Nem –hallom Mikán ellenkezését. –Erikék soha nem tévednek az ilyesmivel kapcsolatban. Nincsenek náluk jobbak ezen a téren -védi Erikéket, bárkik is legyenek azok.

-Nem elég nyugodt –szólal meg elgondolkodva Nolen. – Akaratlanul mentálisan gátolja magát. Olvastam egy régi könyvet az átváltozással kapcsolatban –magyarázza. –Ezért mondtam neki azt, amit mondtam. Így viszont, hogy nem teljesen nyugodt, nem lesz jó. Valahogy megkéne... Te meg mit csinálsz? –szakad félbe a mondata felénél.

Csobbanást hallok, mire kinyitom a szemem és a partra nézek. Ruhák vannak egy kupacba dobálva a földön. Értetlenül nézek a többiekre, ekkor észreveszem, hogy valaki hiányzik. Megint a ruhahalomra nézek. Miért?

-Elkellene lazulnod –bukkan fel közvetlen mellettem Szeráf, mire ijedten kapok a mellkasomhoz.

-Laza vagyok –mondom, lassan elveszem a kezem és felé fordítom a fejem.

-Dehogy vagy! –horkan fel. A lábammal elkezdek csapkodni, hogy távolabb kerüljek tőle, de egyik kezével elkapja a csuklómat, a másikkal pedig a derekam. Ha nem taposna a lábával, elmerülne a mélyvízben. –Engedd, hogy segítsek! –kéri halkabban.

-Hogyan? -kérdezem végül sóhajtva.

-Mesélj a hegről a lábadon! –mondja, mire felé kapom a fejem.

-Mi van? –lepődők meg. –Szerinted ettől megnyugszom? –hitetlenkedem felvont szemöldökkel.

-Mesélj róla! –noszogat a szemembe nézve.

Elfordítom tőle a fejem megint.

-Nem –jelentem ki. –Kérj valami másra! –csukom be a szemem.