Vér átka (Szirének Öröksége 1.)

28. Fejezet

Szeléna

Miért fázok mindig? Hol lehetek, hogy itt ilyen hideg van?

Az egész testem reszket, a fogaim vacognak. A ruháim vizesen tapadnak a testemre. Teljesen átfagytam.

Miért nem fagytam még halálra?

Többször is megkellett volna már halnom. Ha belegondolok, akkor nem csak itt.

Kicsiként belekellett volna fulladnom a medencébe. Ha akkor belefulladok, akkor most nem lennék itt.

Alexnek egyszer holtra kellett volna vernie. Akkor most nem tartanék itt.

Szénné kellett volna égnem az iskolatűzben, ahogy sokan mások. Akkor most nem szenvednék itt.

Azon az éjszakán, mikor elkaptak, a démonoknak elkellett volna vágniuk a torkom.

Amikor Szeráffal menekültünk, akkor annak a démonnak elkellett volna kapnia engem.

Mikor Zonga megszöktetett a démonoktól, akkor megkellett volna halnom a vízparton. Hallottam, ahogy a szobaajtó előtt arról beszéltek a többiek, ha ott lettem volna még pár órát, akkor belehalok. Mert a tőr, amivel combon szúrtak, mérgezett volt. Erről viszont nem szóltak.

Dávid árulásának sikerrel kellett volna járnia. Akkor elvittek volna, nem lennék itt.

Azonban ki tudja? Ha Tétiszék rendelték el ezeket a támadásokat is, akkor végül úgyis hozzájuk kerültem volna. Mint most.

A démonokkal ebből a szempontból nem mentem volna sokra.

De valami nem stimmel itt. Minden máshonnan megmenekültem valahogy. Nem is mindig biztonságos terepről, de a végén nem kaptak el, és nem haltam meg.

Hogyan sikerült nekik egy védett helyről elrabolni? Eufrozinát is figyelték a többiek végig, ahogy behozták. Képtelenség, hogy bármit tudott volna tenni a védelemmel. Megmérgezett. De még csak észrevétlenül se tudott volna kivinni. Valahol mindenképp hallótávolságon belülre került volna a többieknek. Ráadásul csak ők tudják kinyitni a védelmet. Az engedélyük nélkül még csak kimenni se tudott volna. A tó pedig elkapta őt. Nem hiszem, hogy elég erős lenne ahhoz, hogy kiszabaduljon onnan. Ha pedig más nem volt ott, ő nem tudott kihozni onnan, akkor nem is kerülhettem ki onnan.

Ami vagy azt jelenti, hogy elnyelt engem a föld, és most alatta vagyok. Megmagyarázná a folyamatos sötétséget és a hideget is. De nem rémlik Nolen óráiról, hogy ilyesmire képesek lennének a démonok. Ahogy az se, hogy a tündérek.

Akkor viszont nem tűnhettem el sehova.

-Van egy kis dolgunk, aranyom -hallom Tétisz hangját mindenhonnan.

Semmi arcot nem tudok a hangjához társítani. Szóval kitaláltam neki egyet.

-Addig is, hogy ne unatkozz, itt hagyjuk neked a kis barátaidat -száll be Loik. -Már közelről ismeritek egymást -kacag fel rosszindulatúan.

Ismerős morgást hallok a hátam mögül. Megfordulok, de nem látok semmit. Viszont érzem őket. Nem csak a jelenlétüket, hanem halványan azt is, ahogy belém vájtak a fogaik a legutóbb.

Lassan kúszva hátrálni kezdek. Nem érzem a végtagjaim, túlságosan átfagytam. Erőt véve magamon felállok, és így hátrálok tovább. Egyre hangosabban morognak, egyre közelebb vannak. Vadászni akarnak, és én vagyok a préda.

Hátat fordítok nekik, és lerázom a lábaim. Mi mást tudnék csinálni, mint futni elölük?

Semmit.