Vér átka (Szirének Öröksége 1.)

19. Fejezet

Szeléna

Nyöszörögve fordulok az oldalamra a fény elől.

-Jó reggelt, édesem! -hallok egy álmos hangot a hátam mögül.

A másik oldalamra fordulok és kinyitom a szemem. A tűzőnap bántja, ezért elé kapom a kezem. Szeráf halkan felnevet, majd érzem a kezét az enyémen és finoman elhúzza. Vonakodva engedem neki és résnyire kinyitom a szemem. Mivel nem érzem, hogy megvakulnék vagy ilyesmi, ezért kinyitom rendesen.

Kellemes félhomály uralkodik a szobában. Az ablakok felé nézek és elmosolyodok. Sötét árnyékfágyol zárja ki a fény nagyrészét és csak szórtan enged át belőle egy keveset hozzánk.

-Jó reggelt! -helyezkedek el kényelmesen és rá nézek.

-Kipihented magad? -kérdezi és ő is az oldalára fordul, velem szemben.

-Igen –az este után rám is fért. -Hány óra van? -nyomok el egy ásítást.

-Nemsokkal múlt fél kettő -mondja lazán.

-Hogy mi? -kérdezem elvékonyodott hangom, hirtelen felülök. -Te mióta vagy fent? -kérdezem.

-Csak néhány órája -vonja meg a vállát.

-Mit jelent nálad a néhány? -döntöm félre a fejem,

Mindenkinek mást jelent ez a szó.

-Ebben az esetben olyan kettő-három -ül fel ő is.

Baszki!

-Fel kellett volna keltened! -meredek rá összeráncolt szemöldökkel.

-Mégis miért? -vonja fel a szemöldökét.

-Mert nemsokára itt az exmennyasszonyod, én meg még meztelenül ülök melletted –mutatok magunkra. -Teljesen izzadt vagyok, a hajam kész káosz. Lekéne zuhanyoznom, felöltöznöm és enni se lenne rossz valamit –sorolom kissé talán kiakadva. -Ráadásul nem utolsó sorban felkészülnék az egészre lelkileg is. Szóval mennünk kell! –fejezem be a hadarást.

-Akkor menjünk! -bólint, miközben alig bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el.

Seggfej!

Az égnek emelem a fejem és mélyen beszívom a levegőt, majd kifújom. Türelmesen néz rám, aztán várja, hogy mi lesz a folytatás.

Ledobom magamról a maradék takarót és felállok az ágyról. Komótosan a fürdőszoba felé veszem az irányt. Megkockáztatok egy pillantást Szeráfra és muszáj a szám belsejébe harapnom. Mint egy ragadozó, úgy követi minden mozdulatomat. A szeme hangyányit összeszűkült, a szája résnyire nyitva. Épphogy egy kicsit kilátszik a szemfoga és az azon megalvadt vérem. Nehezen állom meg, hogy ne vigyorodjak el a látványtól.

Megállom az ajtó előtt, a kilincsre teszem a kezem és felé fordulok.

-Jössz? -kérdem, a választ megsem várva kinyitom az ajtót és belépek.

Azonnal fény árasztja el a helyiséget csíkokban a falon. Elhaladok a csap és a tükör előtt a falba épített zuhanyzóhoz. A zuhanyfej alá állok és megnyitom a vizet. Egy kicsit babrálok a csapokkal, amíg megtalálom a legkellemesebb hőfokot. A víz azonnal eláztatja a hajam, ami így tincsekben tapad a hátamra, vállaimra, melleimre.

Elmosolyodom, mikor lépteket hallok a hátam mögül, majd két kéz simul az oldalamra. A halvány baracksárga fények a falra festik az árnyékunkat. Közelebb húz magához, hozzám simul és átölel. Egyik keze felfelé csúszik a testemen és az álamnál fogva oldalra dönti a fejem, majd megállapodik a nyakamon. A másik keze lassan halad lefelé a hasamon.