Szeléna
Honnan tudhatja az ember, hogy mi az igazság? Hogy mi a valóság?
Vannak bizonyos dolgok, amik egyszerűen nem történhetnek meg. Legalábbis én ezt hittem. Sokkal több minden rejlik a világban, mint az elsőre gondolnánk. Jelen esetben több világról is beszélünk. A csodák, amikben gyerekkorunkban hittünk igazak. Bár kissé eltérnek az általunk elképzeltektől, de igazak.
Ez érdekesnek, hívogatónak tűnhet elsőre. Azonban ahogy belegondolunk az egész inkább rémisztő. Annyi mindennel vagyunk körülvéve, mégsem veszünk észre belőle semmit. Vannak olyan hatalommal bírók. Akik, ha úgy gondolnák, akkor megtudnák semmisíteni az egész emberiséget. Ők pedig még csak nem is tudnak róluk. Természetesen biztos vagyok benne, hogy vannak kivételek.
Tehát sokkal több minden lehetséges, mint azt hisszük.
Kivéve most itt ez.
Nem vagyok főnix. Én nem támadok fel a hamvaimból. Akkor viszont árulja el valaki, hogy miért ülök itt egyedül a sötétben, miután széttépett egy árnyékfarka falka!
Mert éreztem. Minden egyes pillanatát éreztem egészen a végéig. Ahogyan belém mélyedtek a fogaik. Ahogy belefúródtak a bőrömbe. Ahogy szakították ki belőlem a darabokat. Ahogy mindenfelé folyt a meleg vér a testemen.
Nem siették el. A lehető legnagyobb fájdalmat okozták, és elhúzták. A szenvedés szavakkal leírhatatlan volt. A vége pedig... A vég pedig felszabadító volt. Mintha egyszerre vágták volna el minden fájdalmam és problémám.
Sokan fehér fényről számoltak be, amikor halálközeli élményben volt részük. Viszont itt minden sötét volt. Sötétség vett körbe, de nem olyan, mint amikor elájulok. Sokkal mélyebb volt. A vég és a kezdett egyben. Végtelen, megnyugtató, meleg. Ott akartam maradni.
Valaki azonban nem hagyta. Esküszöm, hogy amint megtudom, hogy ki volt, akkor intézkedek, hogy ő is megismerje azt a helyet. Véglegesen.
Azonban itt valami nem stimmel.
Szeráf
Hideg van. Apa nem hagyja, hogy visszaforduljunk. Azt mondta, hogy fel kell tudnunk mászni viharban is a hegyre. Hogy majd mikor elküld minket katonának, akkor ez már ne okozzon gondot. Hogy lássák azt, hogy harcosnak születtünk. Hogy az ő fiai nem gyengék.
Hiába öltöztem melegen, fázok.
-Álljunk meg! -szólal meg hosszú idő után a bátyám.
Nem látszik sehol semmi, minden hófehér. A vihar csak nemrég kezdődött.
Aszter egy kiálló, szürke hegyes sziklához megy, majd lerakja rá a két táskát. Nem sokkal indulás után, mikor apánk már nem látott minket, akkor elvette tőlem az enyémet. Így sokkal könnyebben tudok haladni.
A kabátja zipzárjához nyúl, majd lehúzza. Egy egyszerű mozdulattal leveszi magáról. Felém lép és ide nyújtja nekem.
-Vedd fel! -mondja, mikor értetlenül nézek rá.
-De így fázni fogsz! -ellenkezek.
-Nem fogok. Melegem van -magyarázza.
Hogy lehet melege?
Végül vállat vonva elveszem tőle.
-Köszönöm! -mondom hálásan, majd belebújok a meleg ruhába.
Elmosolyodik, majd a fejemhez nyúl és összekócolja a hajam.
-Gyere, menjünk tovább! -int a fejével a csúcs felé.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Vér átka (Szirének Öröksége 1.)
ФэнтезиSzelénának egy új városba kellett költöznie egy iskolatűz után. A szülei úgy küldik el, hogy vigyázzon magára, de a lány már az első este bajba kerül. Mikor egy rémálom után elmegy kiszellőztetni a fejét, nem várt dolog történik vele. Egy támadás. I...
