Vér átka (Szirének Öröksége 1.)

17. Fejezet

Szeléna

Igaza volt.

Ez jár folyamatosan az eszembe. Mégis hogyan érhetne többet az életem, mint bárki másé?

-Min kattogsz? -kérdezi Narissza, mikor az épület előtt állunk a csomagjainkkal.

A megbeszélés után rögtön mind összecsomagoltunk, Mikán pedig Szeráffal együtt már intézkedik a továbbiakról.

Dávid velünk jön bárhova is megyünk. Vagyis túlzás, hogy jön. Leláncolva, kipeckelve húzza maga mögött Kolen. Nem szívesen lennék a helyében. Tekintve, hogy van sejtésem arról, hogy mi várja a jövőben, nem irigylem.

-Dávidnak egy dologban igaza volt -mondom olyan halkan, hogy csak a barátnőm hallja. -Tényleg nem érek többet senki másnál.

Hitetlenkedve fordul felém, majd körül néz.

Az ikrek az eszméletlen árulót őrizik, mások pedig nincsenek sehol.

-Igen is vannak olyanok, akik többet érnek, mint mások -ellenkezik. -Csak nem mindegy, hogy kit kérdezel -vonja meg a vállát.

Ebben van valami. Lehet, hogy nem is az a kérdés, hogy ki ér többet? Hanem az, hogy ki a fontosabb mások számára? Ez pedig mindenkinek más. Mindenkinek egyéni fontossági sorrendje van.

-Igazad van -sóhajtok fel.

Mosolyogva elégedetten bólint. Visszamosolygok, de az enyém kevésbé őszinte.

-Srácok! -robog le a lépcsőn csapatunk maradék két tagja, Narisszával felvont szemöldökkel meredünk rájuk. -És lányok! Bocsánat! -javítja ki magát Mikán.

Kolen és Nolen a földön hagyják Dávidot és kényelmes tempóban mellén sétálnak. Mikánt és Szeráfot kivéve mind teljesen nyugodtak vagyunk.

-Tudtunk intézni egy helyet -érnek hozzánk. – Van egy birtok, ami a királyé és rendelkezésünkre bocsájtja -tájékoztat minket Mikán. -Küld oda néhány tündért, hogy készítsék elő nekünk a kúriát -teszi hozzá.

-Akkor miért vágtok ilyen savanyú képet? -kérdezi Kolen.

-Az előbb kaptam egy érdekes levelet -húzza el a száját. -Eufrozina találkozót kér Szelénával -néz rám. -Beleegyeztem -mondja, mire leesett állal meredek rá. -Mindez a legnagyobb titokban történik majd -teszi hozzá.

Hogy mégis mi van?

-Ez egy nagyon szar vicc -jegyzem meg szárazon.

-Nem vicc -mondja Szeráf idegesen.

-Most komolyan beszélgetni akar az a céda, miután egyszer már rá támadt Szelénára? -kérdezi kiakadva Narissza. -Te pedig hagyod ezt? -kérdezi Mikánt. -Na és te? -fordul Szeráf felé. -Eddig még a széltől is óvni akartad erre csak szótlanul állsz most? -kiabálja.

-Hé, hé! -fogom meg a két vállát és magam felé fordítom. -Nincs semmi baj -nyugtatom.

-Már hogyne lenne! -kérdezi hisztérikusan. -Nem akarom azt a szemét kurvát a közeledben látni! -mondja.

A srácok meglepődve nézik a reakcióját. Teljesen megértem őt. Ha rá támadt volna valaki, amik utána elengedett és most beszélni akarna vele, hasonlóképp kiakadnék.

-Narissza! -szólítom meg lágyan, mire nyugodtabban néz a szemembe. -Mikán azt mondta, hogy az egész a legnagyobb titokban megy majd -erre bólint. -Tehát kívülálló nem tudja, hogy velünk lesz -mondom tovább. -Szóval, ha úgy van akkor kinyírhatjuk, és soha senki nem tudja majd meg -ismertetem ennek az egésznek az egyetlen jó oldalát.