Vér átka (Szirének Öröksége 1.)

10. Fejezet

Szeléna

-Nem értem ezt –mondja Kolen, aki egy újabb fajta kávét nyom a kezembe. –Miért nem ízlik neked egyik sem? –méltatlankodik.

Épp az asztalnál ülünk mind a hatan és reggelizünk. Tegnap végül úgy döntöttünk, hogy majd ma mindent megbeszélünk az estével kapcsolatban és mindenki ment a maga dolgára. Befejeztem az irodalombeadandót, ami jövőhétre kell és ettem. Végül olvasni kezdtem, közben elaludtam. Nem a könyv hibája volt, mert az nagyon tetszett, de a sokórányi folyamatos úszás kimerített. Ráadásul a fürdőkádban megint a képességemmel kezdem el játszani.

-Nem tudom –vonok vállat elvéve az újabb bögrét.

Fintorogva beleszagolok, Kolen pedig lesi az arcom minden rezdülését.

-Esküszöm, hogy ez jó –mondja. –Van benne csoki –teszi hozzá úgy, mintha ez egy felesleges információ lenne.

Nekem nem is kell több. Eddig mindig óvatosan csak egy kicsit ittam a kávékból, de most rögtön nagyot kortyolok belőle. A csoki a gyengém, ő pedig ezt nagyon jól tudja. Ízlelgetem egy kicsit, majd kiürítem a bögrét.

-Oké, ez nem volt rossz –jegyzem meg és folytatom az evést. -De ez nem azt jelenti, hogy ezentúl minden reggel ezt fogom inni –teszem hozzá teliszájjal.

-Miért nem? -hagy alább a jókedve.

-Mert így is sok energiám van, és sokszor alig tudok elaludni az este. Nem kell nekem még ez is, ha csak nem az a célod, hogy leszoktass az alvásról -mondom. –Azt pedig nem ajánlom! –fenyegetem. –Egyedül akkor nem cikáznak folyamatosan a gondolatok a fejemben és, ha azt megvonod tőlem, teljesen becsavarodok –belegondolni is ijesztő.

-Egyezzünk meg heti egy alkalomban és, hogy akkor is iszol, amikor rosszul aludtál –üzletel.

-Legyen –egyezek bele.

Korrektnek tűnik. Eleget tesz a vágyának és bizonyos alkalmakor nekem is jól jön ez a lötty.

-Most, hogy ezt megbeszéltétek, térjünk át a ma estére –szólal meg Mikán, miután vajazott magénak még egy szelet kenyeret.

-Szelénával nekünk még nincs ruhánk –szól közbe Narissza, és Mikán elé teszi a zöldségekkel teli tálat, ami az asztal ellenkező felében volt. Az érintett bólintott neki egyet köszönetképp.

-Akkor azt majd intézzétek el! –mondja Nolen. –Végre nem nekem kell elkísérnélek – néz a barátnőmre, aki erre a szemét forgatja, majd elvesz egy szelet paradicsomot a kötekvő tányérjáról.

-Arzén király idősebbik fia tiszteletére rendezik a ma esti bált –mondja Szeráf rám nézve. –A neve Áhim. Ha minden igaz ő lesz majd a következő király. Az anyja, Vaszilissza királyné. Van még egy fiúk, Malik, és egy lányuk, Arabella –magyarázza. –A vacsorák alkalmával ők egy emelvényen lévő asztalnál ülnek és előttük vannak hosszában a vendégek asztalai. A vacsora után ezek eltűnnek és kezdődnek a táncok. Ha valaki felkér, elkell fogadnod különben, azt a családja sértésnek veszi és akár vérdíjat is kitűzhetnek rád. Azon leszünk, hogy senki ne merjen felkérni téged –mondja úgy, mintha ennek a gondolatától is rosszul lenne. –Van kérdés? –érdeklődik.

-Egy van –mondom, mire biccent, hogy mondjam. –Meddig tart ez az egész? -kérdezem.

-Valószínűleg későhajnalig vagy kora reggelig –válaszol, mire elhúzom a szám, mert ezek szerint nem alszok a hétfői suli előtt.

Remek!

-Oké –bólintok és megeszem az utolsó falatot a tányéromról.

-Kész vagy? –kérdezi Narissza, aki már végzett. Bólogatok, mivel tele van a szám. –Akkor indulhatunk is, csak hozom a táskám –áll fel és siet el.