Vér átka (Szirének Öröksége 1.)

20. Fejezet

Szeléna

-Van egy kérdésem -töröm meg a hármunk közt beállt csendet.

Miután megittuk a Kolen által elkészített kávékat, Mikán, Narissza és Szeráf elindult a birtok határára Eufrozináért. Az ikrekkel a ház könyvtárában ülünk épp. Nolen bele van bújva az egyik ősréginek tűnő könyvbe, Kolen pedig a sorok közt bóklászik. Kijelentésemre feltűnik, testvére pedig felemeli a fejét.

-Mond csak! -vágja le magát Kolen mellém.

Nolen egy papírzsebkendőt tesz a könyvre és becsukja. Jelezve nekem, hogy figyel rám. Halványan elmosolyodom.

-Mi miatt tört ki a háború a tündérek és vámpírok közt? -nézek rájuk felváltva.

Annyit hallottam már az egészről, de semmi magyarázatot nem kaptam az okára.

-Rendben -bólint Nolen és feláll, majd leül a mi asztalunkhoz a másik oldalamra. -Kezdjük ott, hogy nem az egész Tündér nép és Vámpír nép csapott össze -kezdi, mire a homlokomat ráncolva nézek rá. -A kaleszteiai tündérek és vámpírok közt volt viszály -magyarázza.

-Ezt mégis, hogy érted? -nézek rá értetlenül. -Azt hittem, hogy csak Kaleszteia, Trinitáz és az Algóra-tenger van. Csak ezekről beszéltünk eddig –mondom.

-Igen -bólint. -Mert eddig csak ezek voltak érintettek. Reméljük, ez így is marad –teszi hozzá gyorsan. -Vannak más kontinensek is messze innen. Azok nagyobbak, mint Kalesztaia -meséli.

Nos, ezt jó tudni.

-Értem -biccentek. -A háború? -kérdezem.

-Elmondom a történetet röviden és tömören -dobja fel a lábát Kolen az asztalra. -Az uralkodókkal tisztában vagy? -dönti félre a fejét.

-A sellőknél Zelinde királynő, a tündéreknél Arzén király, a vámpíroknál Néró király, a főnixeknél pedig Izmael vezető -sorolom.

-Igen. Az eddig említett helyeken, igen -bólogat. -Arzén király feleségül vette Vaszilisszát. A probléma csak az volt, hogy Néró is pályázott rá -húzta el a száját.

-De lekéste -fejezem be.

-Le ám -bólint. -A megszomorodott pedig gondolta, hogy ha nem kaphatja meg, akkor elveszi. Úgyhogy elraboltatta a nászútjukról az újdonsült királynét -mondja. -Arzén pedig mindent megtett, hogy visszaszerezze.

-Sikerült neki –vonom le a következtetést.

Hiszen a bálon találkoztam és beszélgettem is a királynéval.

-Rengeteg áldozat árán. Ráadásul sok időbe telt, Vaszilissza királyné sok szörnyűségen ment keresztül Néró karmai közt -hajtja le a fejét. -Szeráf benne volt a csapatban, aki végül kiszabadították.

-Tényleg! -jut eszébe Nolennek. -Édesapád és Szeráf alkották meg a tervet, Szeráf pedig végrehajtotta egy kisebb csapattal -meséli. -Egyedül Szeráf élte túl és sikerült kihoznia a királynét.

Nem is említett semmi ilyesmit. Fogalmam sem volt, hogy ismerte Nikoszt.

-Nincs más kérdésed a tündérekre vonatkozóan? -kérdezi Kolen, mire megrázom a fejem. -Esetleg az állóképességgel kapcsolatban? -vigyorog össze a testvérével.

Mégis, hogy érti? Mire gondol... Ó!

-Hát öhmm... -harapok az ajkamba. -Ha már így szóba hoztad –vonok vállat.

-Ezek szerint ugyanúgy megállja a helyét ágytorna közben, mint a csatatéren -vonja fel a szemöldökét Szeráfra utalva.

-A gimis bulikon mindig vannak azok a srácok, akik azt mondják, hogy egész este bírják. Aztán persze beégnek, amikor pont az ellenkezője derül ki róluk -mondom. -Szeráf viszont tényleg egész este bírja. Sőt, tovább is -vörösödök el, az ikrek összenéznek és még szélesebben vigyorognak. -Ez valami tündér dolog? -érdeklődök.