Vér átka (Szirének Öröksége 1.)

4. Fejezet

Szeléna

Eltévedtem.

Az iskola előtt találkoztunk az osztállyal. Az osztályfőnökünk elmondta, hogy ki melyik osztályba kerül, aztán elküldött minket, hogy keressük meg őket. Szóval teljesen értelmetlen volt az egész, hiszen elküldte mindannyiunknak a beosztást és az órarendeket is.

Egyedül én lettem C-s. Nem értem, hogy hogyan döntötték el, hogy ki melyik osztályba kerül. Lehet, hogy a másik kettőben nagyon kevesen vannak alapból, mert a B osztályból se lett senkise C-s.

Elindultam megkeresni a termet, ahol fizika órám lesz, és eltévedtem. A tájékozódás soha nem volt az erősségem. Még a mi sulinkban is képes voltam néhányszor eltévedni, pedig az kivan táblázva. Ez viszont nincs. Hatalmas az egész, a falai fehérek, a járólap a lábam alatt szürke. Becsengettek, ezért csak az én lépteimet hallani az egész folyosón. Ez már a harmadik, amit átnézek, de nem találom a termet, mert össze-vissza vannak számozva.

-Szeléna? -az ismerős hang irányába fordulok. –Gyere! -kér Narissza. –Már várnak órán –ezzel elindul előre.

Követem őt, de nem értem, hogy mit keres itt.

Végig megyünk az osztálytermek mellett, majd be egybe. Elnézést kér a zavarásért és velem a nyomában átmegy a termen és ki a végén lévő ajtón. Újabb folyosó. Hátra sem néz, hogy megvagyok-e még, csak megy előre és benyit egy terembe.

Követem és becsukom magam után az ajtót. Ő leül a helyére én állva maradok. Mindenki engem néz, a tanár várakozón mered rám. Várja, hogy van-e valami mentségem arra, hogy késtem. Érdekli, hogy mivel tud az új lány előrukkolni.

-Jó napot! –kezdem. –Elnézést kérek a késésért! Nem találtam ide –nem hazudok, nem találok ki mentségeket.

-El van nézve –mondja. –Tedd le a cuccaidat Narissza mellé és gyere vissza a tábla elé! –utasít. –Te felelsz ma –vigyorog rám.

Á, igen? Ha azt hiszi, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe tud hozni, akkor téved. Rámosolygok és teszem, amit mondott. Ekkor veszem észre, hogy az egész kis álomcsapat itt van. Az ikrek vigyorognak, Narissza bátorítóan mosolyog, a másik kettő olyan arcot vág, mintha citromba haraptak volna. Lerakom a táskám a pad mellé, közben tisztában vagyok vele, hogy mindenki engem figyel, de nem érdekel. Ráérősen leveszem a kabátomat és a szék háttámlájára rakom, majd visszamegyek a Boszorka elé.

-Három egyszerű kérdés lesz. Ezt valószínűleg már hetedikben tanultad –közli. -Ha egyet is rosszul mondasz, egyest kapsz –mosolyog rosszindulatúan, bólintok. – Elsőnek ismertesd Newton első törvényét! –mondja.

-Rendben –ez könnyű lesz. –Tehetetlenség törvénye. Minden test nyugalomban van vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, mindaddig még ezt egy másik test vagy mező meg nem változtatja -a tanár hunyorogva bólint és mondja a következő kérdését.

-Mi a tökéletesen rugalmatlan ütközés?

-Amikor két test ütközés után egymáshoz tapad és együtt halad tovább -vágom rá mosolyogva, mire a tanárnő kezd mérgesnek tűnni.

-Mond el, hogy mi az a lendület, írd fel a képletét a táblára és ábrázold, hogy melyik milyen mennyiség majd mond el szóban is és definiáld őket! –sorolja.

Vigyorog, amikor látja a zavaromat.

A táblához fordulok és felveszem a filcet a tanáriasztalról. Elkezdem felírni a képletet, közben pedig nekiállok magyarázni azt.